Egy család szétesése
Látogatók száma: 57
Mint már írtam előző cikkemben tavaly hirtelen meghalt az édesapám, és mivel már 4 éve velük laktam így a teljesen döntés és cselekvőképtelen édesanyámmal maradtam a családi házban.
Akik régebb óta fenn vannak itt azok olvashattak már cikket tőlem, és valamennyire bele láttak az életemben is.
Most olyan dolog történt velem, ami kénytelen vagyok megírni Nektek.Érdekes történet de sajnos nagyon szomorú, és még nincs vége...
Hárman vagyunk vér szerinti testvérek. Hát a viszony köztünk nem volt soha sem jó sem rossz, olyan átlagos család voltunk mint több tízezer család itt Magyarországon.
Tavaly szeptemberben édesapám kiment a kertbe úgy ahogy mindig is szokott. Az élete az volt, hogy ott lehetett.De most nem jött haza többé. Pangásos szívelégtelenségben meghalt.
Én hívtam fel a kisebb húgom, hogy nem tudom mi van a tatával, mert nem jött haza ebédelni ahogy mindig tette. Délben mindig ebéd volt nálunk.
Kiment a húgom a kertbe, mert neki sokkal egyszerűbb volt.Közelebb is lakott a kerthez, nekem meg még ott volt az édesanyám, aki napi 24 órás felügyeletet igényelt. Tehát csak autóval tudtam közlekedni a húgom biciklire ült és megnézte apukámat, hogy mi lehet vele.
Csörgött is a telefon nem sokkal utána és mondta, hogy hívjak mentőt mert nagy a baj.
Mire kimentem a mentővel már akkor két órája halott volt.Semmit nem tudtak csinálni.Kihívtuk a másik húgom is és a kertnél vártuk, hogy a rendőrség és az orvos kitöltse a papírokat és hogy édesapám testét elszállítsák.
Mind a két húgomat kértem, hogy menjünk haza a szülői házhoz, és senki ne menjen addig el amíg mindenki nem tud mindenről, hogy mi maradt apukám után.
Erre azért volt szükség, mert én ugye ott laktam akkor már négy éve, ők meg csak hetente vagy havonta jöttek el a szülőkhöz. Nem akartam, hogy utána nekem kelljen magyarázkodni hogy mi volt vagy esetleg hova tűnt.
Én ugyan ott laktam, de szinte semmiről nem tudtam. Nem foglalkoztatott a szüleim anyagi helyzete.
Az összes aranyat és pénzt a húgaim találták meg. Én soha nem szerettem más dolgai között matatni kutakodni. Hát ez látszott is rajtam, semmit nem tudtam mi hol van, vagy lehet.
Nekem egy dolog volt a fontos, hogy az időskori elbutulásban szenvedő anyukámnak segítsek a leghétköznapibb dolgokban és apukámnak abban, hogy azt csinálhassa amit szeret.
Megtörtént a temetés, a halotti tor. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy mi lesz majd. A nyakamba szakadt az egész dolog amivel addig ketten az apukámmal küzdöttünk meg. Ez az édesanyám napi 24 órás gondozása.
A testvéri szeretet meg is volt egészen a hagyatéki tárgyalásig.Sőt, ha jóindulatú vagyok akkor még két hétig....
folytatom
A cikket írta: ginesz
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend