Farkasüvöltés
Látogatók száma: 51
/ Nagyapám emlékére /
Őseim valaha Erdélyben éltek, nagyapámék később Szatmárban, a Tisza felső harmadában gazdálkodtak. Kis birtokuk volt a Tisza és a kis Túr találkozásánál. Ennek a birtoknak egy részét ő is örökölte, a másik részét határtalan, szorgos munkával szerezte meg.
Nagyapám egy magas, szikár, izmos ember volt , olyan volt ő a mi életünkben, mint egy bástya. Mióta az eszemet tudom, kora hajnalban kelt, ellátta az állatokat, majd kiment a földekre és napnyugtakor a lovasszekérrel hazaballagott. Mindig vitte magával az aznapi harapnivalót, nagyanyám nagy szeretettel készítette el neki szintén hajnalban, amíg az állatetetés folyt. Szófukar ember volt, ha pihent, rágyújtott a pipájára,csendesen leült, elmélkedett, gondolom a másnapi teendőit rendezte el magában.
Mi,gyerekek a nyarakat mindég a nagyszülőknél töltöttük. Gyakran felkapaszkodtunk a szekérre és amíg nagyapám a földeken dolgozott, boldogan szaladgáltunk a virágillatos réten a hajladozó búzaszálak között, kerestük az ürgéket, a mezei nyulakat, bújócskáztunk. Gyönyörű, mesebeli nyarak voltak ezek nekünk, városi gyerekeknek. Még most is átmelegszik a szívem, ha rágondolok.
Aztán egyszer csak mindennek vége lett. A földeket elvették. Amikor nagyapám ezt megtudta, kiment a kis Túr partjára és ordított, úgy hangzott, mint a farkasüvöltés, rekedt hangon , összefüggéstelenül, szakadozottan kiabált. Minden benne volt ebben az ordításban, az évszázadnyi munka a fájdalom, a kilátástalanság, a legszeretettebb valami, a föld elvesztése. Borzasztó volt hallani és látni, amint ez a megingathatatlan, életerős ember, a mi bástyánk összeomlik.
Nemsokára rá meg is halt. Nem volt értelme a további életének, mert minden, ami volt és amit felépített, odalett. Nagyanyám néhány hónapra rá követte, Ő sem tudta már kinek készíteni a kis ebédet, nem tudott kit hazavárni nagy szeretettel.
Reggel, amikor felébredtem, a saját hangomat hallottam, amely nagyon hasonlított nagyapáméhoz. Verejtékben úsztam.
Azt mondják,az ember álmában gyakran átéli a megtörtént eseményeket, főleg azokat, amelyek napközben is foglalkoztatják. Így van,megtapasztaltam...
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend