Gondolatok a vidéki élet margójára
Látogatók száma: 41
A mai világban sokan gondoljuk úgy, hogy a természet közelsége mérhetetlen boldogságot, nyugalmat,aktív életet ígér....mi is erre törekedtünk a párommal,megannyi gondolattal a fejünkben.
Amikor új otthonom színhelyére gondolok, eszembe jut az ott lakó emberek sokfélesége és óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy kinek mit jelent a vidéki élet? A faluban pár család él, akit tősgyökeresnek hívnak. Nekik a felmenőjük is itt élt. Számukra természetes a közeg, hiszen egészen pici koruktól ezt látják. Innen nyíltak meg a világra, itt tanulták meg az élet minden csinját binját. Számukra nem kérdés a baromfi nevelés, a kukorica vetés, nem kérdés a konyhára való megtermesztése, nem idegen a kutya, macska az udvaron. Nem idegen a kora reggeli ébresztő, az egész napos munka. Nem ijednek meg, ha télen elsüppednek a hóban, ha éppen elfogyott a kenyér vagy be kell gyújtani a kályhába, hogy meleg legyen. Számukra természetes a falubeliekkel való együttműködés, a segítségadás, ha kell. Számukra mindenek felett a legfontosabb az otthonuk, amely hűen tükrözi a benne élőket.
Az elmúlt évek során sokan költöztek Márokföldre, akiket, mint máshol bevándorlóknak, gyüttmenteknek neveznek. Ez a csoport széles palettával rendelkezik, hiszen többnyire városból vidékre költöző emberekről beszélünk. Az indok is többféle, de a legfontosabb, hogy valami olyant várnak ettől az életformától, amit a város nem adhat meg. Munkát, önmegvalósítást, szabadabb életet, természetközeliséget, csendet, nyugalmat stb. Sorolhatnám még nagyon sokáig.Mivel nem kérdeztem meg őket, biztos kézből nem tudom az egyéni okokat, de látva, ahogy élnek biztos vagyok abban, hogy mindenki az életük értelmét, a tartalmas, boldog mindennapokat keresi, valami mást,mint amit addig tapasztaltak.
Városban éltem életem nagy részét, eleinte el nem tudtam volna képzelni, hogy falun éljek. A mai városi gyerekeknek is gyakran a kérdése : Mit csináljak én ott?Nos, annak idején én is tök unalmasnak véltem, mert a szórakozást a mozi, az utcákon való csavargás, a játszótéren való ugrabugrálás jelentette, A forgatag, a zaj, a városi atmoszféra volt a minden. Közben féltem a kutyáktól, a zöldséget csak a piacról ismertem, s a természetközeliséget is többnyire az iskolai kirándulások jelentették. Talán erdőben nem is barangoltam gyerekként úgy igazán. Mindentől féltem, a beton rengeteg jelentette a biztonságot. Nem mondom azt, hogy városban nem lehet boldogulni és élni. Vannak olyan emberek, akiknek remek életteret nyújt egy kertvárosi miliő, de van olyan is ,aki társasházban is kiválóan tud lakni és jól érzi magát. Senkitől nem akarom elvitatni azt, amilyen közeget választ és alakít.
Számomra a vidéki élet az életem újrakezdését jelenti. Alkalmas elfelejtetni a bakikat,amit előző életperiódusomban elkövettem, megismertet egy csomó olyan dologgal, amitől féltem vagy idegen, ismeretlen volt számomra. Ahogy az ember értékrendje változik, ahogy felnőtté válik a szívében, a lelkében, a fejében, egyre jobban megismeri önmagát és képes választani a boldogulása érdekében. A vidéki élet mindenkinek mást jelent. Van aki gazdálkodni szeretne, van aki a csendre vágyik, van aki alkotó munkát csak ebben a közegben tud végezni. Van,akinek a kisebb, zárt közösség adja a biztonságot, a falusi közösségben érzi fontosnak magát. Mindenkinek vágya, hogy teljes életet éljen és megnyugvással, boldogan töltse napjait. A vidék, a természet, a föld, az állatok, a falusi közösség otthon teremtő ereje , a múlt,jelen,jövő letéteményese, garancia lehet minden embernek. Jó vidéken élni....
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Herdika!
Mindenki ott boldog, ahol a helye van. Örülök, hogy megtaláltad! :)
Pussz,
Tündér
Mindenki ott boldog, ahol a helye van. Örülök, hogy megtaláltad! :)
Pussz,
Tündér
Kedves Herdika!
Azt figyelembe véve, hogy számodra mit jelent a vidéki élet, egy újrakezdést akár... olvastam az írásodat, és megértelek... De, mivel soha nem tapasztaltam meg milyen is a vidéki élet, ezért nem tudom letenni mellé a voksot..., viszont ellene sem tudnék mit felhozni. Úgy is mondhatnám, számomra a vidék szinte elérhetetlen közeg, nem a távolság miatt. Csak mint külső szemlélődő beszélhetnék róla, de nem vehetnék benne részt... Úgy meg nem az igazi!
Mert egészen más egyszer-egyszer résztvenni gyerekkorban egy szüreten, vagy téli szünidőben vidéki rokonnál..., de nem benne élni?... Hiába. Hiányzik a tapasztalat.
Puszi, Éva
A vidéki élet nekem az újrakezdést jelenti és mint ahogy írtam, nem vitatom,ha másnak erről más a véleménye.
A későbbiekben, a további írásaimból is látszani fog, de szerintem, Te tudod, már most is..:),hogy az újrakezdés nem kizárólag a mindennapi élet újra indítását jelenti számomra. Elsősorban a magam újra megismerését, átformálását, a többi emberhez való viszonyulásom megváltozását, az élethez való hozzáállásom megváltozását.
Az új "én"-t ebben, a számomra új közegben tudom elképzelni. Foglalkozom motivációval, amelyben felvetem azt a kérdést, hogy új életet, lehet-e kezdeni olyan közegben, ahol mérgeztek éveken át? Lehet-e azokkal az emberekkel folytatni másképpen, úgy, hogy ők semmit nem változnak?
Szerintem, nem.
Ami még nagyon fontos és örömteljes felfedezés, hogy a vidéken élő emberek, akikkel találkoztam (s nem mondom azt,hogy mindenkire érvényes), sokkal nyitottabbak, kedvesebbek, megértőbbek ,élet igenlőbbek,mint akikkel eddigi lakhelyeimen találkoztam. (többnyire városban éltem).
Nem beszélve a természetről, ami önmagában pozitív érzetet ad az embernek, mert nem vesz el, csak ad. Nyugalmat, szabadságot, levegőt......stb.
Ezek az én apró megérzéseim, amiről, mint a barátságról ,rengeteget lehetne beszélgetni..
Szeretettel:Andrea
Azt figyelembe véve, hogy számodra mit jelent a vidéki élet, egy újrakezdést akár... olvastam az írásodat, és megértelek... De, mivel soha nem tapasztaltam meg milyen is a vidéki élet, ezért nem tudom letenni mellé a voksot..., viszont ellene sem tudnék mit felhozni. Úgy is mondhatnám, számomra a vidék szinte elérhetetlen közeg, nem a távolság miatt. Csak mint külső szemlélődő beszélhetnék róla, de nem vehetnék benne részt... Úgy meg nem az igazi!
Mert egészen más egyszer-egyszer résztvenni gyerekkorban egy szüreten, vagy téli szünidőben vidéki rokonnál..., de nem benne élni?... Hiába. Hiányzik a tapasztalat.
Puszi, Éva
megijedtem, hogy a farm című reality - szerencsére nem.
megijedtem, hogy a farm című reality - szerencsére nem.