Gondold újra!
Látogatók száma: 36
Az elmúlt év tragikus történései miatt egyre többet és többször fordulok a spiritualitás felé.
A titokzatosság, a sejtések, a gondolatok szövevényes útvesztői egyre jobban vonzanak és segítenek bezárni, lezárni azokat a félelemmel teli belső vívódásokat, amelyek nem hagynak megnyugodni.
A kitörést ebből a belső bizonytalan világból a spiritualitáson keresztül erősítem és bizony, ha nem is hosszan.,de ideig, óráig jókedvre derítenek. Mit akarok tulajdonképpen elérni? Mit várok ettől az érdekes, kételyekkel teli világtól?
Választ a kérdéseimre, hitet, hogy nem vagyok sosem egyedül, reményt, hogy lesz jobb is.
Az utóbbi időben sokat imádkozom, sokat beszélek Istenhez és az angyalokhoz. Sosem kértem tőlük semmit, de most hihetetlen szükségem van a segítségükre. Nagyon sokat fohászkodom, hogy támogassanak a szeretteim és jómagam fizikai gyógyulásában.
Azt olvastam, hogy az angyaloktól, ha kérek, teljesítik. Eleinte nem hittem ebben, mégis kellett a kapaszkodó.
Ez az augusztus mozgalmasan telt..
A párom infarktusa ezt az évet nagyon átírta, így nem volt alkalom, hogy elmenjünk a zalai birtokunkra, amit olyan szeretettel vásároltunk és kezdtünk kialakítani. Egész évben, hezitáltunk, hogy mi legyen vele. Az első pillanatban azt gondoltuk, hogy el kell adni, le kell mondani a nagy tervekről, hiszen betegen el sem tudtuk képzelni, hogyan tudnánk csinálni. Annyira bizonytalanná vált a jövőnk, hogy nem tudtuk mitévők legyünk. Eközben hihetetlen csalódásként éltük meg a bírtok elvesztésének lehetőségét. Aztán a racionalitás győzött és véglegesen eldöntöttük, hogy megválunk tőle. Ez tartott egészen mostanáig.
A középső lányom Angliából hazajövet szakított pár napot arra, hogy elvigyen bennünket az 500 kilométerre lévő álombirtokunkra. Azt hittem könnyű lesz a találkozás, hiszen úgy gondoltuk, hogy már nincs mitől tartani, hiszen elengedtük ezt a történetet. De sajnos akkora katarzis ért bennünket, ahogy megláttuk a mi kis pajtánkat elkezdett felújított állapotában, a telket, ahogy várja a gondoskodó gazdáját, hogy a rejtett könnycseppek ott gurultak az arcunkon, a szívünk hevesebben kezdett lüktetni a fájdalomtól és a csalódástól, benne a nagy kérdéssel, hogy nekünk miért kell lemondanunk minderről? Keserves egy pillanat volt és csak úgy kavarogtak bennünk ismét a kételyek, a vágyak. Újra élt bennünk a kép a kész portáról,az elképzelt életünkről. Az én drága férjemmel csak összenéztünk,átkaroltuk egymást könnyes szemekkel miközben ott villogott a sok sok kérdőjel a levegőben.
A kedves emberek a faluban,akik közben már barátokká váltak, egy év után is szeretettel, hihetetlen kedvességgel vártak,fogadtak minket. Úgy ölelték az én drága páromat,aki megmenekült a halálból,mint akik soha nem akarják elengedni. Megható és egyben boldog pillanatok közepette könnyezett mindenki. De most ezek az öröm könnyei voltak. Szép a világ! Igaz? Lehet így is.
A faluban él egy kézműves hölgy, aki használt dolgokból művel csodákat,így pl. újságpapírból készít fonott kosárkákat. Megmutattam a lányomnak, akinek kedve szottyant kipróbálni,így egy kis időt kézműveskedtünk is. A gondolataim folyton cikáztak közben, azon, hogy olyan jó itt nekünk, mit tegyünk. Bármilyen hihetetlen, de a sok feltekert újságpapír között ott állt egy mondat: Gondold újra!
Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hiszen ott ez a mondat a kézműves tárgyakra vonatkozott.
Aztán hazajöttünk és természetesen a bírtok körüli kérdések továbbra is marcangoltak bennünket. Most ott tartunk, hogy nem tudjuk, mit csináljunk.
Egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi legyen, miközben próbálok visszazökkenni a városi hétköznapokba. Egyik nap a patikából hazajövet a lábam elé került egy fehér toll, amiről egyből az jutott eszembe, hogy az angyalok üzenete. Megnéztem a neten és a fehér toll a jelenlétet jelzi és azt, hogy reménykedjünk és higgyünk. Hazahoztam a tollat és a gondolataim tovább vívódnak. Gondold újra!, Gondold újra!
Ez a mondat most nyert értelmet számunkra. Kaptunk egy jelzést, egy mondatot, egy üzenetet.
A lecke fel van adva. Gondoljuk, újra a bírtok eladását és az odaképzelt álmainkat. Talán van megoldás?
Talán nincs minden veszve…….
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Herdika!
"Gondold újra!" Ez nagyon jó kezdetnek. Az ember általában a lehetőségeihez mérten tervez. Amit véghez is tud vinni hosszabb távon, erőfeszítések árán ugyan, de nem az egészsége terhére. A vágyainknak nem szabad engedni, főleg nem egy álombirtoknak, különösen akkor, ha annak megvalósítása akadályokba ütközik.
Egy pihenő sziget - mint Ilike írja - megvalósítása a közeletekben nem lehetetlen. (Kevesebbet vállalj, tovább élsz!) Ez most jutott eszembe, mert hasonló gondolatok foglalkoztatnak, pedig az én "birtokom" közel van az otthonomhoz, de már nem győzöm a munkát egyedül. Döntöttem. Pihenő szigetté varázsolom át... :-) Tehát a vágyakról nem mondok le én sem, de átértékelem az erőmet, mert az bizony véges... Semmi sincs veszve, ha egymásra vigyáztok!
Puszi, Éva
"Gondold újra!" Ez nagyon jó kezdetnek. Az ember általában a lehetőségeihez mérten tervez. Amit véghez is tud vinni hosszabb távon, erőfeszítések árán ugyan, de nem az egészsége terhére. A vágyainknak nem szabad engedni, főleg nem egy álombirtoknak, különösen akkor, ha annak megvalósítása akadályokba ütközik.
Egy pihenő sziget - mint Ilike írja - megvalósítása a közeletekben nem lehetetlen. (Kevesebbet vállalj, tovább élsz!) Ez most jutott eszembe, mert hasonló gondolatok foglalkoztatnak, pedig az én "birtokom" közel van az otthonomhoz, de már nem győzöm a munkát egyedül. Döntöttem. Pihenő szigetté varázsolom át... :-) Tehát a vágyakról nem mondok le én sem, de átértékelem az erőmet, mert az bizony véges... Semmi sincs veszve, ha egymásra vigyáztok!
Puszi, Éva
Jó címet választottál, igen, gondold újra! Ha jól értelmezem, az "álombirtok" 500 km-re van tőletek.Ez nagyon nagy távolság! Ilyen messziről- különösen a mai helyzetben nem lehet gazdálkodni, gondját viselni egy birtoknak, még akkor sem, ha nagyon szeretitek. Tapasztalatból írom ezeket. Szerintem el kellene adni és helyette a közeletekben venni egy másikat. Abból tudnátok igazán álombirtokot létesíteni, eleinte ott szorgoskodni, aztán idő haladtával akár pihenő szigetté varázsolni.