Gondold újra!
Látogatók száma: 36
Az elmúlt év tragikus történései miatt egyre többet és többször fordulok a spiritualitás felé.
A titokzatosság, a sejtések, a gondolatok szövevényes útvesztői egyre jobban vonzanak és segítenek bezárni, lezárni azokat a félelemmel teli belső vívódásokat, amelyek nem hagynak megnyugodni.
A kitörést ebből a belső bizonytalan világból a spiritualitáson keresztül erősítem és bizony, ha nem is hosszan.,de ideig, óráig jókedvre derítenek. Mit akarok tulajdonképpen elérni? Mit várok ettől az érdekes, kételyekkel teli világtól?
Választ a kérdéseimre, hitet, hogy nem vagyok sosem egyedül, reményt, hogy lesz jobb is.
Az utóbbi időben sokat imádkozom, sokat beszélek Istenhez és az angyalokhoz. Sosem kértem tőlük semmit, de most hihetetlen szükségem van a segítségükre. Nagyon sokat fohászkodom, hogy támogassanak a szeretteim és jómagam fizikai gyógyulásában.
Azt olvastam, hogy az angyaloktól, ha kérek, teljesítik. Eleinte nem hittem ebben, mégis kellett a kapaszkodó.
Ez az augusztus mozgalmasan telt..
A párom infarktusa ezt az évet nagyon átírta, így nem volt alkalom, hogy elmenjünk a zalai birtokunkra, amit olyan szeretettel vásároltunk és kezdtünk kialakítani. Egész évben, hezitáltunk, hogy mi legyen vele. Az első pillanatban azt gondoltuk, hogy el kell adni, le kell mondani a nagy tervekről, hiszen betegen el sem tudtuk képzelni, hogyan tudnánk csinálni. Annyira bizonytalanná vált a jövőnk, hogy nem tudtuk mitévők legyünk. Eközben hihetetlen csalódásként éltük meg a bírtok elvesztésének lehetőségét. Aztán a racionalitás győzött és véglegesen eldöntöttük, hogy megválunk tőle. Ez tartott egészen mostanáig.
A középső lányom Angliából hazajövet szakított pár napot arra, hogy elvigyen bennünket az 500 kilométerre lévő álombirtokunkra. Azt hittem könnyű lesz a találkozás, hiszen úgy gondoltuk, hogy már nincs mitől tartani, hiszen elengedtük ezt a történetet. De sajnos akkora katarzis ért bennünket, ahogy megláttuk a mi kis pajtánkat elkezdett felújított állapotában, a telket, ahogy várja a gondoskodó gazdáját, hogy a rejtett könnycseppek ott gurultak az arcunkon, a szívünk hevesebben kezdett lüktetni a fájdalomtól és a csalódástól, benne a nagy kérdéssel, hogy nekünk miért kell lemondanunk minderről? Keserves egy pillanat volt és csak úgy kavarogtak bennünk ismét a kételyek, a vágyak. Újra élt bennünk a kép a kész portáról,az elképzelt életünkről. Az én drága férjemmel csak összenéztünk,átkaroltuk egymást könnyes szemekkel miközben ott villogott a sok sok kérdőjel a levegőben.
A kedves emberek a faluban,akik közben már barátokká váltak, egy év után is szeretettel, hihetetlen kedvességgel vártak,fogadtak minket. Úgy ölelték az én drága páromat,aki megmenekült a halálból,mint akik soha nem akarják elengedni. Megható és egyben boldog pillanatok közepette könnyezett mindenki. De most ezek az öröm könnyei voltak. Szép a világ! Igaz? Lehet így is.
A faluban él egy kézműves hölgy, aki használt dolgokból művel csodákat,így pl. újságpapírból készít fonott kosárkákat. Megmutattam a lányomnak, akinek kedve szottyant kipróbálni,így egy kis időt kézműveskedtünk is. A gondolataim folyton cikáztak közben, azon, hogy olyan jó itt nekünk, mit tegyünk. Bármilyen hihetetlen, de a sok feltekert újságpapír között ott állt egy mondat: Gondold újra!
Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hiszen ott ez a mondat a kézműves tárgyakra vonatkozott.
Aztán hazajöttünk és természetesen a bírtok körüli kérdések továbbra is marcangoltak bennünket. Most ott tartunk, hogy nem tudjuk, mit csináljunk.
Egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi legyen, miközben próbálok visszazökkenni a városi hétköznapokba. Egyik nap a patikából hazajövet a lábam elé került egy fehér toll, amiről egyből az jutott eszembe, hogy az angyalok üzenete. Megnéztem a neten és a fehér toll a jelenlétet jelzi és azt, hogy reménykedjünk és higgyünk. Hazahoztam a tollat és a gondolataim tovább vívódnak. Gondold újra!, Gondold újra!
Ez a mondat most nyert értelmet számunkra. Kaptunk egy jelzést, egy mondatot, egy üzenetet.
A lecke fel van adva. Gondoljuk, újra a bírtok eladását és az odaképzelt álmainkat. Talán van megoldás?
Talán nincs minden veszve…….
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Jó címet választottál, igen, gondold újra! Ha jól értelmezem, az "álombirtok" 500 km-re van tőletek.Ez nagyon nagy távolság! Ilyen messziről- különösen a mai helyzetben nem lehet gazdálkodni, gondját viselni egy birtoknak, még akkor sem, ha nagyon szeretitek. Tapasztalatból írom ezeket. Szerintem el kellene adni és helyette a közeletekben venni egy másikat. Abból tudnátok igazán álombirtokot létesíteni, eleinte ott szorgoskodni, aztán idő haladtával akár pihenő szigetté varázsolni.
"Gondold újra!" Ez nagyon jó kezdetnek. Az ember általában a lehetőségeihez mérten tervez. Amit véghez is tud vinni hosszabb távon, erőfeszítések árán ugyan, de nem az egészsége terhére. A vágyainknak nem szabad engedni, főleg nem egy álombirtoknak, különösen akkor, ha annak megvalósítása akadályokba ütközik.
Egy pihenő sziget - mint Ilike írja - megvalósítása a közeletekben nem lehetetlen. (Kevesebbet vállalj, tovább élsz!) Ez most jutott eszembe, mert hasonló gondolatok foglalkoztatnak, pedig az én "birtokom" közel van az otthonomhoz, de már nem győzöm a munkát egyedül. Döntöttem. Pihenő szigetté varázsolom át... :-) Tehát a vágyakról nem mondok le én sem, de átértékelem az erőmet, mert az bizony véges... Semmi sincs veszve, ha egymásra vigyáztok!
Puszi, Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Herdika!
"Gondold újra!" Ez nagyon jó kezdetnek. Az ember általában a lehetőségeihez mérten tervez. Amit véghez is tud vinni hosszabb távon, erőfeszítések árán ugyan, de nem az egészsége terhére. A vágyainknak nem szabad engedni, főleg nem egy álombirtoknak, különösen akkor, ha annak megvalósítása akadályokba ütközik.
Egy pihenő sziget - mint Ilike írja - megvalósítása a közeletekben nem lehetetlen. (Kevesebbet vállalj, tovább élsz!) Ez most jutott eszembe, mert hasonló gondolatok foglalkoztatnak, pedig az én "birtokom" közel van az otthonomhoz, de már nem győzöm a munkát egyedül. Döntöttem. Pihenő szigetté varázsolom át... :-) Tehát a vágyakról nem mondok le én sem, de átértékelem az erőmet, mert az bizony véges... Semmi sincs veszve, ha egymásra vigyáztok!
Puszi, Éva