Hol az otthonod?
Látogatók száma: 49
Egész életemben egy otthonra vágytam, olyanra, ahol biztonságban és boldogságban élhetek.... Az álom megvalósulását beárnyékolja egy tragédia, de mi töretlenül küzdünk, hogy célba érjünk.
Ez az egyszerűnek tűnő kérdés , nem is annyira egyszerű, mert ha arra gondolok, hogy az elmúlt 51 évem alatt átlagosan minden második évre esett egy költözködés, akkor nem tudok rá egyértelműen válaszolni.. Szülővárosomban töltöttem életem első 14 évét, ott ez a kérdés fel sem merült, aztán jött a kalandozás. A kalandozást nem én akartam, először vittek, mert apu betegsége ezt kívánta. Kellett a levegőváltozás, s mivel kiskorú voltam, engem a kutya meg nem kérdezett, hogy akarom-e. Ezt az elszakítást a gyermekkori barátaimtól, iskolámtól,lakóhelyemtől talán sosem fogom kiheverni.
Aztán jött egy másik város, ahol a középiskolás éveket róttam, ahol én voltam az a lány, akinek beteg az apukája.... Ez a bélyeg sokáig nyomasztott és nehezen találtam meg a helyem. Mindenben benne voltam, értsd.énekkar,irodalmi színjátszókör, közösségi élet,sport..mindenben, csakhogy ettől még nem éreztem jól magam, mert úgy éreztem, mintha átutazó lennék ezen a helyen. Az iskola, az osztálytársak, a város idegen és bizonytalan volt számomra. Folyton csak kerestem valamit, barátokat, szeretetet, otthont, állandóságot, biztonságot. A kaland ekkor már régen nem volt érdekes. Kezdett fájdalmas lenni és kilátástalan.
Amikor felnőtt lettem és az anyaság előtt álltam,megfogadtam, hogy én a gyermekeimet sosem fogom akaratuk ellenére költöztetni, mert egy gyermek számára kell az igazi,biztonságot nyújtó otthon, amit a melegség és a szeretet leng be, ahol boldog felnőtté válhatnak. Nos, ez nem sikerült, mert örökölték az én sorsomat és velem együtt meneteltek egyik városból a másikba, hol a munka miatt,hol más okokból. Ekkor már ott volt a muszáj, amely hihetetlen nagy úr az életünkben. Sebzetté váltunk és rögeszmévé vált az otthon keresés. A gyerekeim közben felnőttek, keresik a helyüket és tanulnak az én kalandos életemből, amelyben a szó-szoros értelembe vett otthon, hiányzott. Hogy így alakult abba nagyon beleszólt egy rosszul sikerült házasság, egy nagyon negatív élethelyzet, amelyből immár 8 éve sikerült kimásznom és ma már boldog második házasságomban élhetnék és találnánk meg a békeszigetét....
De az élet közbe szólt. Egy piciny kis faluban várt ránk az álom telek, egy csodás pajtával,melyből elkezdtük kialakítani az otthont és először életemben, ide mertünk nagyot álmodni.Türelmetlenül, euforikus állapotban terveztük a jövőnk színterét. Tartott mindez tavaly szeptemberéig, amikor a szerelmem infarktust kapott és át kellett értékelni az álmainkat,mert az Ő egészsége mindennél fontosabb. Azt akarom, hogy olyan helyen éljünk, ahol rendelkezésre áll a gyors segítség, ha baj lenne és azt akarom, hogy ezzel a biztonságtudattal tudjuk kihasználni az összes, még nekünk szánt percet. A gyermekeimnek a kalandozások idején mindig azt mondtam, hogy az ő otthonuk mindig ott van, ahol én vagyok. Ma elmondhatom, hogy a krízisen lassan túl jutunk,bár szívünkben mély nyomot hagyott a váratlan tragédia, de nincs semmi, ami megállítana abban a célomban, hogy végre válaszolni tudjak a kérdésre: Hol a Te otthonod?
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Andi!
Kérdésedre, amit rendszerint a cikkeink végére többen feltettünk ebbe a rovatba, egy idézettel válaszolok, amivel magam is azonosulok:
"... Tehát az utolsó kérdésedre a választ én úgy adnám meg: az igazi otthonod ott van, ahol a gyerekeidnek, szeretteidnek otthont tudsz nyújtani. Ez a realitás, a többi már a múlt, egy etelon..." Ilona B. T.
Puszi, Éva :-)
Szeretettel:Andi
Köszönöm az idézetet!!!!:)
Kérdésedre, amit rendszerint a cikkeink végére többen feltettünk ebbe a rovatba, egy idézettel válaszolok, amivel magam is azonosulok:
"... Tehát az utolsó kérdésedre a választ én úgy adnám meg: az igazi otthonod ott van, ahol a gyerekeidnek, szeretteidnek otthont tudsz nyújtani. Ez a realitás, a többi már a múlt, egy etelon..." Ilona B. T.
Puszi, Éva :-)