Megadatott neki a család!
Látogatók száma: 23
Család annak, akinek sohasem volt!
Nos, ez egy elég - főleg számomra - nehéz, hiszen az élet nem mindenkinek adja meg, hogy családban, szerető szülők mellett nőjön fel. Sajnos manapság sok ilyen van. Ez a történet egy kisfiúról szól, aki kijárta az élet iskoláját!
Már kisfiúként sem kellett senkinek, nem szerették Őt, állandóan csak bántották, nem volt ruhája, cipője és éhesen járt óvodába és iskolába.
A verések mindennaposakká váltak. Egy nap a gyermek nagyon - nagyon kikapott egy sodrófával és fájdalmában, beugrott a vízzel teli kádba, verője nem törődve vele, elzavarta iskolába. A gyermek megverve, éhesen ment el és ott az iskolában a fájdalomtól összeesett. Jótét lélek ment neki segíteni, aki később oltalma alá vette.
Kiderült, hogy a verés után koponya sérülése lett és sajnos mai napig sokszor fejfájások gyötrik Őt, ez ennek utóhatása, melyet egész életében hordoz!
Aztán a gyámhatóság elvenné anyjától és állami gondozásba kerülne, ha nem jönne az apja messziről vissza és venné magához, ahol talán jó élete lenne.
De nem, újabb csapások érik és nélkülözés, nélkülözés hátán éri Őt. Később egykori jótevője egy asszonyka összejön véletlen folytán apjával és összeházasodnak. A gyermek élete innentől kezdve megváltozik, kis időre sajnos. Az asszony saját gyermeke nem lévén, úgy szereti Őt, ahogy csak édesanya a gyermekét: Őt anyunak hívja a gyerkőc.
De az élet újra próba elé állítja a mindössze 7 - 8 éves gyermeket, nevelőszülője hamarosan ágyhoz kötött beteg lesz és Ő ápolja, eteti, pelenkázza és mindent, ami egy nagy beteg ápolásához kell. Nem sokra rá nevelőanyja meghal. A gyermek újra magára marad, mert apja, sajnos italba öli a bánatát.
Később újra megnősül, de ez sem tart sokáig és a gyerek tovább nélkülözik. Sajnos tüdőembólia miatt ezt a nevelőjét is elveszti. Innentől kezdve magára marad, de talán van itt valami jó is a családba kerül 2 gyerkőc, akikkel testvérként nő fel! Mai napig jó testvérek, édes sem lehetne jobb!
De az élet újra lesújt megismerkedik valakivel, akivel boldog, de apja nem fogadja el és elzavarja a háztól és így miután a lány szüleinél 1 napot alszik, már utána albérletbe folytatja, de a lány kitart mellette elviselve a rossz indulatúságot, nehézségeket.
De az apa tovább folytatja a hadjáratot ellenük, nemhogy örülne fia boldogságának és a végén feljelenti Őt, olyan vádakkal, ami nem is igaz, később lezárják a dolgot.
Apját később megvádolják nevelt lánya molesztálásával és sajnos beigazolódva börtönbe kerül. A két kis gyerek meg otthonba és ott is maradnak nagykorúságukig.
Az apját később kiengedik rossz egészsége miatt és mit ad a sors a "rossz" meny az, aki kaját ad neki és mos rá. Jó mi?
Ezután az apa meghal és a gyermeke eltemetteti, mai napig Ő gondozza a sírját.
Végül a gyermek , aki közben felnőtt és megtanult élni, hiszen Ő kijárta az élet iskoláját és megtanulta megbecsülni a családot, ami nem adatott meg neki! De most a felesége és gyermeke mellett megtalálta azt, ami neki nem volt és persze megtanulta megbecsülni is. Élete, ha nem is gazdagon, de viszonylag nyugodtan telik, nem kell éheznie és fáznia és otthon mindig van valaki, aki megölelje, megsimogassa Őt.
Ezt a történetet saját családomról írtam, hiszen ez a szenvedő emberke az Én törékeny férjem volt, akit imádunk. A testvér pedig kislányunk keresztapja és nagynénje.
Az, aki életükbe becsöppent Én voltam és mai napig próbálom neki megadni azt, ami nem volt!
Biztos másnak is volt ilyen szomorú sorsa, de sajnos nem mi választjuk sorsunkat!
Orsolya
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A lottót találnám el így! Éreztem valamiért már közben, hogy a férjed gyermekkoráról írsz. Szomorú, hogy ezek az előzmények, de a lényeg a mán, a jelenen, a holnapotokon van. A múlt elmúlt...