Nincsvan apa
Látogatók száma: 67
Nézem, amint kigördül a kocsi a garázsból és anya gázt ad, hogy minél hamarabb kiérjen a földútról a főútra. Most viszi nagyit a szanatóriumba és visszafelé két napra megáll a barátnőjénél. Annál,akit rendszerint elmegy meglátogatni, olyankor nagyival maradok. Így megy ez, amióta csak az eszemet tudom. Lesz két napom, amikor egyedül lehetek.
Kihozom a laptopot a kert felőli verandára. Nemrég ebédeltünk és anya a számba rágta, milyen ételeket készített és hogyan kell megmelegíteni, mintha nem tudnám, egyébként is tizenkilenc éves vagyok, fogalmam sincs, miért bánik velem úgy, mint egy kisgyerekkel.
Két óra múlt pár perccel. A napot eltakarja a felhő, amely nyugat felől jön és gyorsan halad. Esőt hoz és szelet. Nem baj, ha múlik kissé a forróság, könnyebb lesz vezetni anyának, meg nagyi nem is bírja a meleget, a klímát meg nem engedi bekapcsolni, mert az, szerinte, tele van bacilusokkal. Nagyi egyébként is aggódós természetű, mindentől fél, néha olyan, mint egy törékeny kis madár. Hallom néha, amint anyával suttognak, hogy ne maradjunk férfi nélkül, nekem már régen apára lenne szükségem. Egy mostoha apa is jobb lenne, mint az a pernahajder igazi. Anya meg dühösen tiltakozik, vegye tudomásul nagyi, hogy csak apát szereti, neki nem kell más férfi, még akkor sem, ha egész életében egyedül kell maradnia.
Nekem tudnom kell, mi történt a családunkban, hogy ki az apám, honnan jött és hol él, ha nincs velünk. Évente kétszer megjelenik, hoz valamit nekem, nagyihoz alig szól, csak elvonulnak anyával, kettesben múlatják az időt. Valahányszor rákérdezek anyára, kitérő válaszokat ad, sokat kell dolgoznia, messze van a munkahelye, vidéken, de eljön, amint tud. Veszely Bélának hívják, engem meg Veszely Békés Botondnak, anya meg Békés Borbála. Vagyis mindkettőjük vezetéknevét megkapom. Nem, mintha ez jelentene számomra valamit, hiszen hárman élünk együtt, anya, nagyi és én. Állítólag óvodás koromban, amikor megkérdezik, hogyan hívják az apámat, azt válaszolom, hogy Nincsvan Apa. Hiszen számomra hol van, hol meg nincs.
A barátaim együtt fociznak az apjukkal, meg elmennek horgászni, síelni, meg tanulnak bokszolni annyira, hogy meg tudják védeni magukat. Nyaranként az unokatestvéreikhez utaznak, több hétre, Péter Mórahalomra, Dénes meg Nagykárolyba. Nekem mindig azt mondja anya, hogy nem szabad verekedni, meg jobb, ha foci helyett megtanulok sakkozni. És nincs olyan unokatestvérem, akihez elutazhatnék.
Igaz, hogy csak két barátom van, mert a lányokkal jobban kijövök, akik úgy bánnak velem, mintha nem is fiú lennék. Már régen vége velük a pajtásságnak, nagyon tetszik a Viktória, de nem merem megkérdezni a fiúktól, hogyan kellene udvarolnom, mert attól féle, hogy kiröhögnek. Apa biztosan tudja, de nincs ideje rám.
Nekem pedig van időm és a végére járok a dolgoknak. Az nem lehet, hogy ne találjam meg apát! Két napom van rá.
A legjobb lesz, ha George bácsinál kezdem a kutakodást, aki anya nagybátyja és Amerikában él, Los Angelesben. Kétszer találkozom vele, legutóbb két éve. Azért jön, hogy felállítsa a családfát, amelyben nagyi és anya is szerepel, mint az unokahúga és annak a lánya. Akkor nekem is benne kell lennem. Sokáig beszélgetnek, de engem, gyengéd nógatással, anya felküld a szobámba, mintha még mindig kisfiú lennék. Azt is tudom, hogy George bácsi elérhető az interneten, bár nekem nem szabad vele leveleznem, mert nagyon szabadelvű, legalábbis anyám szerint. Nagy kujon, falja a nőket. Nagyi szóba sem áll vele, csak elpirul és szabadkozik, hogy fáj a feje és elvonul a lakrészébe.
Elered az eső, szaporán kopog a teraszt fedő cserepeken. Kellemesen hűs a levegő. Könnyen feltöröm anya levelező rendszerét és megtalálom az öreg levelét, melyhez mellékeli az eddig felkutatott adatokat tartalmazó családfát. Valamennyien névvel, születési és halálozási dátummal, a házastárs és a gyerekek adataival feltüntetve szerepelnek. Gyorsan meglelem magam, anyát és nagyit.
Ezek szerint George bácsi anyjának a nővére az én dédanyám, azaz a nagyi és a nővére anyjának, nagyi férje Békés Botond, lánya Békés Borbála, annak a fia meg én vagyok, Veszely Békés Botond. Nocsak! Nagyi nővérének a férje Veszely Balázs, annak a fia Veszely Béla, nős, felesége Kovács Anna, lánya Veszely Vanda. Öt évvel idősebb nálam! És Veszely Béla nevétől egy szaggatott nyíl vezet a nevemhez, házasságon kívüli fia megjelöléssel.
Érzem, amint ökölbe szorul a kezem. Nem tudok tovább a laptopnál ülni, s mielőtt összetörném mérgemben, felugrok és kirohanok a kertbe.
Hátravetem a fejem, lehunyom a szemem, hogy arcomba hulljon az eső. Hátha lehűti a pirosságát. Szégyellem magam, mintha bármiről is tehetnék. A tehetetlen dühtől megfeszül a testem és úgy kalapál a szívem, mintha helyéről akarna kiugrani.
Nyugi, Botond, nyugi! Találj ki valami frappáns dolgot! Ügyes fiú vagy! Vágj vissza! Megérdemlik! Mindenki, aki hazudott neked! Igen, mindenki!
Nem bírom az italt, most mégis szaladok a nappaliba, keresni valami feledtető italt, elegem van a mai napból! Találok egy bontott üveg konyakot, meghúzom, nem illik, gondolom, de nem érdekel az illem.
Viszem magammal az üveget, visszaülök a laptop mellé és kezdem keresni, hol lakhat az apám. Újabb deci konyak után megtalálni vélem. A telefonszámát is előbányászom, mire csendesül az eső.
Szomjas vagyok. Egyre gyengébb a konyak, mégsem oltja a szomjam.
A mobilomon táncolnak a számok és a betűk. Sokadszorra sikerül hibátlanul beütnöm a számot.
- Jó napot kívánok, itt a Veszely család. Kérjük, hagyjon üzenetet, visszahívjuk.
Meg sem merem mondani, milyen üzenetet hagyok.
Sötétedik. Kikapcsolom a laptopot és megiszom a maradék konyakot. Kiesik az üres üveg a kezemből és nagyot koppan a kövön, majd ugrik egyet és széttörik.
Részegen ráborulok a gépre.
Sötét van. Valaki simogatja a fejemet. Eszmélek, betörő jött?
Kinyitom a szemem. Még sincs sötét teljesen, valaki felkapcsolja a villanyt a teraszon. A hátam mögött áll. Masszírozza a tarkómat. Gyengéden, mégis erőteljesen.
- Ébredj fel, öcskös! Felnőttél. Viselkedj is úgy és főzz a nővérednek egy kávét. Utána majd beszélgetünk. Reggel meglátogatjuk anyádat meg az apánkat. Most is anyád barátnőjének a nyaralójában vannak. Mint mindig.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon életszerű a történeted, együttérzek a fiú fájdalmával, akinek így kellett megtudni, kicsoda, micsoda. A fiú 19 éves, félig már felnőtt és őt is, mint mindenkit érdekli, honnan jött, kik a gyökerei.
Az érthető, hogy amig kicsi a gyerek, a szülők nem mondják el az igazat, mert meg sem értené. Azt viszont soha nem értettem, egy felnőtt előtt miért kell titkolózi.Ez a sánta kutya története.
Gratulálok az írásodhoz!
Puszi, Ilona
Jól megtekerted a családfát! Ilyet nem is lehet kitalálni,
csak megélni vagy ismerősnél megismerni! Ez is azt
mutatja, hogy az élet a legjobb rendező! Kéne egy jó
kis forgatókönyvet írni róla, és elküldeni Amerikába a
Paramount Pictures-nek, hátha ráugranak a témára!
(Egyszer, és mindenkorra megoldódnának a pénzügyi
gondjaid, - ha elfogadnák! (:-D)
Pusszantlak: emillio