Otthon, édes otthon...emlékek, elmélkedések (1.)
Látogatók száma: 83
Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?
Szüleimmel és apai nagyszüleimmel éltem együtt egy kis faluban tizennégy éves koromig. Miután a szüleim elváltak, anyukámmal a megyeszékhelyre költöztünk, ami szülőfalumtól csupán tizenöt kilométerre van. A férjemmel is egy hatalmas kertes házban laktam nem messze a városközponttól, válásom óta pedig egy társasházban éldegélek hol egyedül, hol a gyerekekkel, hol egy férfival…
Kislánykoromban a vidéki házat és a kertet szerettem, de a falut, és az ott élő emberek zömét nem. Zavart, hogy mindenki mindenkit ismer. Emlékszem, nagyapám egyszer rosszallóan mondta:
- Kislyányom, nem köszöntél Pista bácsinak. Köszönj mindenkinek! Erre én: - Ki az a Pista bácsi? Én nem ismerem őt! Nagyapám csóválta a fejét: - De ő tudja kinek a lánya és unokája vagy!
Szinte megfulladtam ettől, sokszor azt éreztem, hogy minden lépésemet követik, életem egy nyitott könyv, semmit sem tehetek anélkül, hogy ki ne tudódna. Akkor voltam nyugodt, amikor elvonultam a szobámba, ami egy édes kis kuckó volt, és zenét hallgattam, olvastam, tévét néztem vagy álmodoztam… Azt nagyon szerettem! Ez volt az én kis privát szférám. Elvoltam a saját kis belső világomban, nem vágytam társaságra.
Igazság szerint burokban nőttem fel, amit anyukám vont körém. Leste minden kívánságomat, valószínűleg azért, mert egy szem gyermeke vagyok. Reggel ágyba hozta a kakaót, szembeszállt nagymamámmal az érdekemben. Ez akkor jólesett, de ma már úgy látom sok mindent másképp kellett volna csinálnia. Nagymamám vasárnap mindenáron el akart cipelni a templomba, de én nem akartam menni. Anyukám hagyta, hogy otthon maradjak. Nagyi sütni, főzni tanított volna, nem tetszett neki, hogy folyton a szobámban ücsörgök, anya erre így reagált:
- Csak hadd tanuljon a gyerek!
És a gyerek tanult. Hébe-hóba kibújt a kedves kis szobájából, biciklizett vagy a szomszéd gyerekekkel játszott. Öntudatos volt és makacs.
(folyt.köv.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem ismerhettem meg sajnos a falusi életet, de emlékeimbe azért hébe-hóba előjönnek, mert a szünidőket ha nem is gyakran, de falun is tölthettem. Vajszlóra emlékszem, akkor is olyan igazi nagy tél volt, csikorgó hóval. A cukrászüzembe dolgozott anyu testvérének a férje. Életembe annyi krémest nem ettem, mint akkor és mindent mi szem szájnak ingere. Persze gyerek voltam még, de erre nagyon jól emlékszem. Töredékek a múltból, az jó. Mi sokan voltunk, be kellett osztani a szünidőket. :-)
De egy kicsit legalább belekóstoltál (a falusi élet sütijébe:)
Pusz,
L.
Szia Lizi!!!
Óh már megint kicsit kicsíptél belőlem... :D Épp valamelyik nap gondolkodtam az otthonról, ezekről a kérdésekről...ez őrület!! :D várom mire jutsz te...
Pusz:A
Írd meg Te is! Kíváncsi vagyok! :)
Pusz,
L.
Kedves Lizi!
Epedve várjuk a kis Lizike történetét az otthonáról :)
Pussz, Tündér
Óh már megint kicsit kicsíptél belőlem... :D Épp valamelyik nap gondolkodtam az otthonról, ezekről a kérdésekről...ez őrület!! :D várom mire jutsz te...
Pusz:A
Epedve várjuk a kis Lizike történetét az otthonáról :)
Pussz, Tündér