újabb események régebbi események további események
20:07
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:56
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:15
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:23
Virág módosította a cikkét
16:05
Virág új cikket töltött fel
08:35
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:07
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:56
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:40
D Klári módosította a naplóbejegyzését
20:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
20:30
D Klári új cikket töltött fel
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra

Otthon, édes otthon...emlékek, elmélkedések (2.)

2012. február 13. - Látogatók száma: 82

Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?

Szüleim válását követően egy tízemeletes tömbházba költöztem édesanyámmal. Egy percig sem hiányzott akkor a nagy, kertes ház. Nem ragadt rám őseimtől a „föld” szeretete sem, pedig hatalmas birtokunk volt, és gyakran kísértem oda őket. No persze, nem dolgoztattak egy percig sem, mert a munkát napszámosok végezték.

Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik pityeregve idézték fel vidéki házukhoz kötődő emlékeiket. Siratták a földet, a növényeket, állatokat, patakokat, réteket.... Kislányként ebben éltem, mindez természetes volt számomra. Annak ellenére, hogy a szüleim és az ő felmenői is világ életükben falun éltek, én mindig idegennek, kívülállónak éreztem ott magam. Ma sem tudom miért.

Amikor a szüleim elváltak a lelkemben megszakadt valami. Rájöttem, hogy sokkal jobban kötődöm emberekhez, belső biztonsághoz, mint helyekhez. A boldogság nálam nem helyrajzi kérdés. Ha rendben van a lelkem elvagyok akár egy öt négyzetméteres kis zugban is.

Ez akkor is beigazolódott, amikor a férjemmel kezdődtek a gondjaink. A kis panelból esküvőnk után újra egy gyönyörű kertes házban találtam magam. Zöldövezet, csend, nyugalom, családalapításra a legideálisabb hely. Azt a kertet már kapáltam, virágokat ültettem, füvet nyírtam… magaménak éreztem. Lelki szemeim előtt láttam, hogy gyerekzsivaj tölti be a teret, égig érő karácsonyfa díszeleg a nappaliban, és az étkező ovális asztala köré ülve egymás szavába vágva vitatkozunk, bohóckodunk, nevetgélünk.

Aztán jöttek a gyerekek, majd a gondok. Hol volt már a béke szigete! A család szétesett. Nagyszüleim meghaltak, a falusi ház üresen, árván állt. Édesanyám elköltözött az apró panellakásból egy modern társasházba, édesapám megnősült, feleségével új házat vett. Már csak az emlékeimben élt a múlt. Nem volt hova visszamenni. Nem adott védelmet a kis kuckóm, az álmaim is szertefoszlottak.

(folyt. köv.)

A cikket írta: Lizelotte

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 16. 10:59
Szia Liz!

Én mindig itt éltem, ahol most, de időnként ellátogatok vidékre... hát ideig óráig mindenhol jó. Még a világ másik végén is, tudom jártam ott. De ahol a saját ágyam van ott a legjobb. :) Nekem. A saját kis kütyüim, emlékeim és kuckóm. :) Ezeket tudom magammal vinni bárhová, tehát tök mindegy hol vagyok helyileg. Helyet változtatni tudok, de ragaszkodok a dolgaimhoz. (színek, formák, gyerek, ágy. ) :))

Puszi:A
2012. február 14. 09:11

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 13. 18:28

No majd a folytatásból kiderül, hogy mégis van egy hely, ahol otthon érzed magad és béke van a szívedben, ami a múltat is megint megszépíti. :-)

No majd meglátod! :)
2012. február 14. 09:10

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2012. február 13. 17:58

Szia Liz!

Az első részt nem kommentáltam, vártam a folytatást!

Nagyon tetszik az írásod, hozzátéve, Én is falun nőttem fel, de engem nem zavart, az, hogy mindenki ismert, és mindent tudott rólam mindent. Nem vagyunk egyformák.
A szüleim válása után Én is nagyvárosba kerültem, azt is nagyon szerettem, megvolt a maga varázsa.
A mostani családomat is ott kezdtem el építgetni, jelenleg ismét vidéken élek, sajnos a helyzetem olyan, hogy újra a nagyváros lesz a következő állomásom, az Én otthonom is ott van ahol éppen vagyok. Igazi olyan otthon ahol, valóban otthon érzem magam, az mindig ott van ahol vagyok!
Bár negyven év után, a nyáron ujra elmentem oda ahol születtem, semmi nem változott, csak minden sokkal kissebb lett. Talán megérne egy misét....
Az otthon szerintem mindig ott van ahol otthon érzed magad.

Maresz

Szia Maresz!

Kösz, hogy olvastál! :)
Érdekes, hogy mennyi minden egyezik az életünkben.

Az a ház is megvan még ahol én felnőttem, de apám úgy átalakíttatta, hogy rá sem lehet ismerni. Csak akkor tudom felidézni ha becsukom a szemem és visszaemlékszem. Sajnálom, hogy mindent kidobott, és az emlékeket idéző régi tárgyakat nem tartotta meg.
Én még nem tudom hol fogok kikötni, de nem a jelenlegi lakásomban szeretnék megöregedni. :)

Puszi,
Lizi
2012. február 13. 20:53

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 13. 16:27

Szia Lizi!

Bárhol otthon lehetünk, ahol szeretnek minket, és ahol szeretünk. :)

Puszi, V

Így van! :)
2012. február 13. 18:28
No majd a folytatásból kiderül, hogy mégis van egy hely, ahol otthon érzed magad és béke van a szívedben, ami a múltat is megint megszépíti. :-)
2012. február 13. 17:58
Szia Liz!

Az első részt nem kommentáltam, vártam a folytatást!

Nagyon tetszik az írásod, hozzátéve, Én is falun nőttem fel, de engem nem zavart, az, hogy mindenki ismert, és mindent tudott rólam mindent. Nem vagyunk egyformák.
A szüleim válása után Én is nagyvárosba kerültem, azt is nagyon szerettem, megvolt a maga varázsa.
A mostani családomat is ott kezdtem el építgetni, jelenleg ismét vidéken élek, sajnos a helyzetem olyan, hogy újra a nagyváros lesz a következő állomásom, az Én otthonom is ott van ahol éppen vagyok. Igazi olyan otthon ahol, valóban otthon érzem magam, az mindig ott van ahol vagyok!
Bár negyven év után, a nyáron ujra elmentem oda ahol születtem, semmi nem változott, csak minden sokkal kissebb lett. Talán megérne egy misét....
Az otthon szerintem mindig ott van ahol otthon érzed magad.

Maresz
2012. február 13. 16:27
Szia Lizi!

Bárhol otthon lehetünk, ahol szeretnek minket, és ahol szeretünk. :)

Puszi, V
2012. február 13. 15:39

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 13. 13:32

Kedves Lizolette!

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy hol vagyok otthon. Azt válaszoltam, a kedvesem ölelésében.
Köszönjük a cikked, elgondolkodtató!

Pussz, Tündér

Igen, jó válasz...:)

L.
2012. február 13. 13:32
Kedves Lizolette!

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy hol vagyok otthon. Azt válaszoltam, a kedvesem ölelésében.
Köszönjük a cikked, elgondolkodtató!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: