Otton, édes otthon... emlékek, elmélkedések (3.) | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Otton, édes otthon... emlékek, elmélkedések (3.)

2012. február 16. - Látogatók száma: 95

Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?

Néha akkora feszültség lógott a levegőben, hogy vágni lehetett volna. Eljött az az időszak, amikor mindenhol jól éreztem magam, kivéve az otthonomat…
Felébredtem reggel, és mint egy robot, végeztem a dolgom: megmosakodtam, felöltöztem, suliba vittem a gyerekeket, dolgozni mentem. A munkám mindig kizökkentett, elterelte a figyelmemet, nem jutottak eszembe a gondjaim. De amikor délután mentem hazafelé, görcsbe rándult a gyomrom, megfájdult a fejem, elment az életkedvem. Feltettem magamnak a kérdést: mi értelme van az anyagi javaknak, a mások által irigyelt kertes háznak, ha nem érzem már ott jól magam? Ez már gyerekkoromban is így volt. Nem tagadom, volt mit a tejbe aprítanunk, de nekem az anyagi biztonság nem adott akkora örömet, mint az érzelmi stabilitás.

Válásom után egy ideig egy fedél alatt éltem az ex férjemmel a gyerekek kedvéért. Ragaszkodtak a házhoz, a kerthez, a kutyájukhoz, ezért nem adtuk el. Elég nagy volt a ház, elfértünk… de tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Képtelenség volt kapcsolatot létesíteni bárkivel is, az energiák még az otthonomhoz kötöttek.
Aztán majdnem depressziós lettem. Az utolsó hónapokat a egykor imádott házamban lehangoltan töltöttem. Munka után hazamentem, foglalkoztam a gyerekekkel, majd bezárkóztam a szobámba, és valami lehúzott, elvette az erőmet… magányosan feküdtem a kellemes emlékeket hordozó franciaágyon, semmihez sem volt kedvem.

Aztán egyik percről a másikra elszakadt a cérna. Tudtam, hogy ha nem lépek begolyózok. Az események felgyorsultak: kivettem egy lakást a belvárosban, összeszedtem a számomra legfontosabb dolgokat, és búcsút intettem a háznak, a kertnek és a kutyának…

Az új, átmeneti otthonomban lassan, fokozatosan összeraktam szétesett lelkemet, megnyugodtam… mindez „röpke” négy évig tartott… de ez már egy másik történet…

A cikket írta: Lizelotte

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 21. 09:59
Szia Liz!

A döntés nehéz néha, de ha valahol nem érzed jól magad, sosem válik belőle otthon. Megfordítva tehát (Mindenható példáján) ahol jól érzed magad, ott otthon is vagy. Mert rend van a lelkedben. :)

Köszi, nagyon tetszett.
Pusz:A
2012. február 17. 19:23

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 17. 13:30

Igen, az a lényeg, hogy önmagunkkal legyünk harmóniában...akkor könnyebb a környezetünket otthonossá tenni!

Igen, van ebben valami. :)
2012. február 17. 13:32

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. február 16. 22:39

Kedves Liz! Látod, nem vagyunk egyformák. Számomra az otthon egy hely, ahol éppen lehorgonyoztam, de bármelyik pillanatban el tudok indulni új kalandra. A tárgyakhoz csak annyiban kötődöm, amenyiben szükségem van rájuk. Szolgálnak engem. Válásom után eladtam a házat, amit két kezünkkel építettünk. Látom, hiszen édesanyám háza mellett van. Sajnálom? Nem! Tönkretett! Igen, emlékszem minden téglára, jó volt, szép volt, ahogyan felépült, de tovább kellett lépni. A mostani kis panel annyira jól szolgálja azt amire hivatott. Megszerettük. De már gondolkodtam, minek?? Minek saját otthon? Annyira jól elvagyok itt a bérelt lakásomban. Örülök, hogy tudtál váltani. Meg kell tenni néha. Én a meglévőt is átrendezem sokszor. Hipp-hopp, gondolok egyet húzom-tolom és mindig jobb, mint előtte volt.

Szia Mindenható!

Azért jó volt egy kicsit írni róla!

Ha jól érzed magad a bőrödben, mindegy hol vagy! ;)

Pusz,

L.
2012. február 17. 13:31

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 16. 19:58

Kedves Lizi!

Ez a rész is nagyon jó volt!

Pussz, Tündér

Köszönöm Tündér!
2012. február 17. 13:30

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 16. 14:24

Sok helyen laktam már Liz, de azt hiszem, hogy az otthont saját magunknak kell megteremtenünk. Magunkban és körülöttünk.

Igen, az a lényeg, hogy önmagunkkal legyünk harmóniában...akkor könnyebb a környezetünket otthonossá tenni!
2012. február 16. 22:39
Kedves Liz! Látod, nem vagyunk egyformák. Számomra az otthon egy hely, ahol éppen lehorgonyoztam, de bármelyik pillanatban el tudok indulni új kalandra. A tárgyakhoz csak annyiban kötődöm, amenyiben szükségem van rájuk. Szolgálnak engem. Válásom után eladtam a házat, amit két kezünkkel építettünk. Látom, hiszen édesanyám háza mellett van. Sajnálom? Nem! Tönkretett! Igen, emlékszem minden téglára, jó volt, szép volt, ahogyan felépült, de tovább kellett lépni. A mostani kis panel annyira jól szolgálja azt amire hivatott. Megszerettük. De már gondolkodtam, minek?? Minek saját otthon? Annyira jól elvagyok itt a bérelt lakásomban. Örülök, hogy tudtál váltani. Meg kell tenni néha. Én a meglévőt is átrendezem sokszor. Hipp-hopp, gondolok egyet húzom-tolom és mindig jobb, mint előtte volt.
2012. február 16. 19:58
Kedves Lizi!

Ez a rész is nagyon jó volt!

Pussz, Tündér
2012. február 16. 19:31
Szia!

Egyszer, már megbeszéltük, sok bennünk (az életünkben) a hasonló mozzanat!
Biztos vagyok benne, megtalálod azt a helyet amiben igazán otthon érzed magad, és a gyereked, vagy gyerekeid is azt fogják mondani, amikor hozzád mennek " hazajöttünk", hozzád, akár végleg, akár látogatóba.
Vagy Te annyira karakán, hogy megteremted, elsősorban MAGADNAK.

Maresz
2012. február 16. 14:41

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 16. 14:04

Éva!
Nincs folytatás... vagy Te az utolsó sorban írt négy évre gondolsz? :)

Az új "átmeneti" otthonodat vártam, hogy fogod magad ott érezni... Nahát?! :-) Pontosan azt a négy évet. :-)
No csak azért, mert az én "új" otthonomban, ami időben már 38 éve tart.... igen gyakran esett össze a lelkem... és nyugodtam meg. Nem tudom már melyik? ... hány évig tartott? De hosszú!!!!!
2012. február 16. 14:24
Sok helyen laktam már Liz, de azt hiszem, hogy az otthont saját magunknak kell megteremtenünk. Magunkban és körülöttünk.
2012. február 16. 14:04

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 16. 11:31

Várom a folytatást! :-)

Éva!
Nincs folytatás... vagy Te az utolsó sorban írt négy évre gondolsz? :)
2012. február 16. 14:04

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. február 16. 11:25

Én sokat voltam távol de mindig visszajöttem. Királyi módon élhettem volna talán egy másik földrészen de nem kellett. Itt a hazám és az otthonom. A nyelv amit megtanultam és az emberek gondolkodásmódja is az enyém.A ház amit saját kezemmel építettem és az emlékek. Azok a falak amik között a gyermekeim felnőttek szinte magukba szívták a múltat és ha lecsukom éjjelente a szemeimet akkor emlékezem. Mindenre. Jártam 5000 méter magasan és jó néhány tenger partján de mindig arra gondoltam hogy meg kell osztanom az élményeimet. Nem máshol. Itthon.

Én még eddig csak kb. 20 km-es körzetben mozogtam (ami az otthont illeti)
Amikor külföldön nyaralok nagyon jól tudom magam érezni, de valószínűleg én sem tudnék kint élni...
2012. február 16. 11:31
Várom a folytatást! :-)
2012. február 16. 11:25
Én sokat voltam távol de mindig visszajöttem. Királyi módon élhettem volna talán egy másik földrészen de nem kellett. Itt a hazám és az otthonom. A nyelv amit megtanultam és az emberek gondolkodásmódja is az enyém.A ház amit saját kezemmel építettem és az emlékek. Azok a falak amik között a gyermekeim felnőttek szinte magukba szívták a múltat és ha lecsukom éjjelente a szemeimet akkor emlékezem. Mindenre. Jártam 5000 méter magasan és jó néhány tenger partján de mindig arra gondoltam hogy meg kell osztanom az élményeimet. Nem máshol. Itthon.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: