Otton, édes otthon... emlékek, elmélkedések (3.)
2012. február 16. - Látogatók száma: 97
Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?
Néha akkora feszültség lógott a levegőben, hogy vágni lehetett volna. Eljött az az időszak, amikor mindenhol jól éreztem magam, kivéve az otthonomat…
Felébredtem reggel, és mint egy robot, végeztem a dolgom: megmosakodtam, felöltöztem, suliba vittem a gyerekeket, dolgozni mentem. A munkám mindig kizökkentett, elterelte a figyelmemet, nem jutottak eszembe a gondjaim. De amikor délután mentem hazafelé, görcsbe rándult a gyomrom, megfájdult a fejem, elment az életkedvem. Feltettem magamnak a kérdést: mi értelme van az anyagi javaknak, a mások által irigyelt kertes háznak, ha nem érzem már ott jól magam? Ez már gyerekkoromban is így volt. Nem tagadom, volt mit a tejbe aprítanunk, de nekem az anyagi biztonság nem adott akkora örömet, mint az érzelmi stabilitás.
Válásom után egy ideig egy fedél alatt éltem az ex férjemmel a gyerekek kedvéért. Ragaszkodtak a házhoz, a kerthez, a kutyájukhoz, ezért nem adtuk el. Elég nagy volt a ház, elfértünk… de tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Képtelenség volt kapcsolatot létesíteni bárkivel is, az energiák még az otthonomhoz kötöttek.
Aztán majdnem depressziós lettem. Az utolsó hónapokat a egykor imádott házamban lehangoltan töltöttem. Munka után hazamentem, foglalkoztam a gyerekekkel, majd bezárkóztam a szobámba, és valami lehúzott, elvette az erőmet… magányosan feküdtem a kellemes emlékeket hordozó franciaágyon, semmihez sem volt kedvem.
Aztán egyik percről a másikra elszakadt a cérna. Tudtam, hogy ha nem lépek begolyózok. Az események felgyorsultak: kivettem egy lakást a belvárosban, összeszedtem a számomra legfontosabb dolgokat, és búcsút intettem a háznak, a kertnek és a kutyának…
Az új, átmeneti otthonomban lassan, fokozatosan összeraktam szétesett lelkemet, megnyugodtam… mindez „röpke” négy évig tartott… de ez már egy másik történet…
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
A döntés nehéz néha, de ha valahol nem érzed jól magad, sosem válik belőle otthon. Megfordítva tehát (Mindenható példáján) ahol jól érzed magad, ott otthon is vagy. Mert rend van a lelkedben. :)
Köszi, nagyon tetszett.
Pusz:A
Igen, az a lényeg, hogy önmagunkkal legyünk harmóniában...akkor könnyebb a környezetünket otthonossá tenni!
Kedves Liz! Látod, nem vagyunk egyformák. Számomra az otthon egy hely, ahol éppen lehorgonyoztam, de bármelyik pillanatban el tudok indulni új kalandra. A tárgyakhoz csak annyiban kötődöm, amenyiben szükségem van rájuk. Szolgálnak engem. Válásom után eladtam a házat, amit két kezünkkel építettünk. Látom, hiszen édesanyám háza mellett van. Sajnálom? Nem! Tönkretett! Igen, emlékszem minden téglára, jó volt, szép volt, ahogyan felépült, de tovább kellett lépni. A mostani kis panel annyira jól szolgálja azt amire hivatott. Megszerettük. De már gondolkodtam, minek?? Minek saját otthon? Annyira jól elvagyok itt a bérelt lakásomban. Örülök, hogy tudtál váltani. Meg kell tenni néha. Én a meglévőt is átrendezem sokszor. Hipp-hopp, gondolok egyet húzom-tolom és mindig jobb, mint előtte volt.
Azért jó volt egy kicsit írni róla!
Ha jól érzed magad a bőrödben, mindegy hol vagy! ;)
Pusz,
L.
Kedves Lizi!
Ez a rész is nagyon jó volt!
Pussz, Tündér
Sok helyen laktam már Liz, de azt hiszem, hogy az otthont saját magunknak kell megteremtenünk. Magunkban és körülöttünk.
Ez a rész is nagyon jó volt!
Pussz, Tündér
Egyszer, már megbeszéltük, sok bennünk (az életünkben) a hasonló mozzanat!
Biztos vagyok benne, megtalálod azt a helyet amiben igazán otthon érzed magad, és a gyereked, vagy gyerekeid is azt fogják mondani, amikor hozzád mennek " hazajöttünk", hozzád, akár végleg, akár látogatóba.
Vagy Te annyira karakán, hogy megteremted, elsősorban MAGADNAK.
Maresz
Éva!
Nincs folytatás... vagy Te az utolsó sorban írt négy évre gondolsz? :)
No csak azért, mert az én "új" otthonomban, ami időben már 38 éve tart.... igen gyakran esett össze a lelkem... és nyugodtam meg. Nem tudom már melyik? ... hány évig tartott? De hosszú!!!!!
Várom a folytatást! :-)
Nincs folytatás... vagy Te az utolsó sorban írt négy évre gondolsz? :)
Én sokat voltam távol de mindig visszajöttem. Királyi módon élhettem volna talán egy másik földrészen de nem kellett. Itt a hazám és az otthonom. A nyelv amit megtanultam és az emberek gondolkodásmódja is az enyém.A ház amit saját kezemmel építettem és az emlékek. Azok a falak amik között a gyermekeim felnőttek szinte magukba szívták a múltat és ha lecsukom éjjelente a szemeimet akkor emlékezem. Mindenre. Jártam 5000 méter magasan és jó néhány tenger partján de mindig arra gondoltam hogy meg kell osztanom az élményeimet. Nem máshol. Itthon.
Amikor külföldön nyaralok nagyon jól tudom magam érezni, de valószínűleg én sem tudnék kint élni...