Szerencsés voltam

Látogatók száma: 79

Szerencsés voltam, mert a gyereket én akartam. Már a gondolat elég volt és már útban is volt a fiam:-)

Egy kapcsolat addig működik normálisan ameddig a nő úgy áll a dolgokhoz, hogy az működjön és JÓL működjön.
Nekem szerencsém volt, mert 24 évesen megszültem a fiam és rá másfél évre a kislányomat is.
Úgy alakult az életem, hogy nem kellett dolgoznom ( teljesen kötetlen munkám volt, amit akkor végeztem,ha volt rá időm, tehát nem tartott el a párom sem engem sem a gyerekeket)a gyerekekkel otthon voltam a lehetséges 6 évig. Bár elváltam ez idő alatt de a párommal megegyeztünk, hogy a gyerekek miatt jobb, ha a hétvégén velünk van és normális családi életet próbálunk meg élni. Sikerült is.
Tehát a hétvége pénteken kezdődött, odajött a munkából és hétfőn onnan ment munkába apa.
A gyerekek semmit nem hiányoltak - és ez volt az ami miatt ezt a dolgot így oldottuk meg.
A családi tűzhely melege.....a mai világban igencsak hiányzik, mert sajnos az emberek nem tudnak egymásra figyelni, még a házasságban sem. Amíg csak párkapcsolat van két ember között addig sokkal nagyobb figyelmet szentelnek egymásnak. Utána úgy vannak vele, hogy már nem befolyásoló tényező, hogy mennyire figyelek a társamra.....pedig ha tudnák.
Minden kapcsolatnak ez lenne a lényege. És a gyerekek nagyon érzékeny radarral rendelkeznek .
Sajnos a mai világban már ha megkérdezel egy gyereket nem tudja, hogy ez a dolog mit jelent. A mai nők többsége nem főz, mert nincs rá ideje.Egész nap a munkahelyén robotol, este hazaesik ideges fáradt. Így nagyon nehéz dolog a családot együtt tartani.
Szerencsém volt. Bár ha ma lennék 24 éves nem szülnék egy gyereket sem.Volt az életemben nagyon sok jó dolog amit a gyerekektől kaptam, de volt olyan is amit az ellenségemnek sem kívánok.(Majd egyszer ezt is elmesélem)
Szóval a lényeg amit én gondolok.

A család teljes embert igényel aki önfeláldozó és csak a családjának él.....kedves férfiak ebben tudtok segíteni.

A cikket írta: ginesz

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Babenko

Elgondolkodtam. Megszüljük őket, és attól kezdve övék az életünk. De az ő életük nem a miénk, mert eljön az az idő is, amikor el kell engedjük őket, hogy repüljenek... és mi ott maradunk...szárnya szegetten.

ginesz

Azt hogy szárnyaszegett lettem csak az első időben éreztem...most már csak szabadnak érzem magam.Legalábbis amig nem lesz unoka addig csak örülök az életnek ugy ahogy van:-)

kiki64

cikked utolsó gondolatsora igencsak kifejező, hisz a gyermekvállalás nem elégszik meg a fogantatással, legalább is a férfiak számára.

:)
jó írás, tetszett