Szeretet kell, ahogy a kenyér

Látogatók száma: 49

A mai írásom indító mondatának tartalma aktuálisabb sem lehetne. A szeretetről tőlem sokkal szakavatottabbak írtak már sokfélét sokféleképpen. A célom nem az, hogy utánozzam őket vagy közéjük álljak. Szeretném a saját életutamból vett történetekkel megmutatni, hogy ez az érzés vagy hiánya, mennyire mozgatja jó vagy rossz irányba gondolatainkat, a cselekvéseinket, a mindennapjainkat.

Nos, amikor kicsi voltam, az első szeretettel kapcsolatos érzést a családomtól kaptam. Anyutól, aputól, illetve azt gondoltam, hogy ami egy családot mozgathat ,az a szeretet, így én is részese vagyok. Nem volt kérdés a valódisága, mert természetes volt. Ez a kapocs biztonságot nyújtott, így nem volt félelem, nem volt bizonytalanság. Bíztam a szüleimben és éltem a felhőtlen gyermekkort, amely tartott mindaddig, amíg a család életét be nem árnyékolta édesapám betegsége, annak minden következményével. 14 éves voltam mikor a természetesség megszűnt és az ideális családi miliővel együtt megszűnt egy érzés, amit aztán egész életemben kerestem.

A család szétesett és csak a harc színtere volt látható, csata az életért. A pillanat kívánta a szeretet erejét, de tompította a félelem, a fájdalom, a bizonytalanság érzése. Átváltottunk túlélő fokozatba, mindent úgy csináltunk,mint a robotok. Ez volt a család. Nekem pedig nem maradt semmi. Sem szülők,sem család, sem megértés, sem törődés, sem szeretet. Semmi. Annyi hülyeséget életemben nem követtem el,mint abban a periódusban, azért, hogy visszaszerezzem az eltűnt érzéseket, az elvett álmaimat, azokat, akik szerethetnek engem. Ezer fokon égtem, hajtott a bizonyítási vágy, hogy jó vagyok, hogy engem szeretni kell. Ma már értem, miért kaptam akkor annyi pofont az élettől. A sok arculcsapás sem volt elég ahhoz, hogy ne kövessem el életem legnagyobb hibáját.

Férjhez menni szerelem és szeretet nélkül. Micsoda színház az egész világ! Játszottam a főszerepet, mert villogni akartam, de ezért a főszerepért ma egy lépést sem tennék. Eltelt 25 év,mire megértettem végre, hogy amiben én vegetálok, az egy olyan adomány, amiért senki nem adna egy fityinget sem, aki szeretetre vágyik. A szeretet nem kéri, hogy áldozd föl magad, a szeretet ad. A szeretet felemel, melegít, biztonságot ,lelki békét teremt. A szeretet táplál, hogy az lehess, aki az álmaidban, egy csodálatos, boldog Ember. Nem akarja, hogy félj, hogy sírj a fájdalomtól, nem akar neked rosszat.

6 évvel ezelőtt mellém szegődött az igazi szerelem, a szeretet , mely fényévnyi távolságra van, az előző időszakhoz képest. Megtaláltam a társam, akinek elég ha a szemébe nézek és valami olyan megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, amitől a könnyeim kicsordulnak, a boldogság könnyei, mert az ő szeme, az ő lelke az egyetlen a Földön, aki valóban szeret engem, őszintén, úgy ahogy kell. Mióta nekem ő van, azóta tudom, hogy nekem mi az élet lényege. Az élet lényege a szárnyalás, a szenvedély, a szeretet áramoltatása, mert nem csak kapni, adni is nagyon jó. Azóta a napi teendőim listája ezzel a mondattal kezdődik: Szeretet kell, ahogy a kenyér.

A cikket írta: herdika

támogatóink