Szilveszter
Látogatók száma: 68
Szilveszter a világ egyik legrendesebb embere volt, - sajnos már csak volt! Az én apósomnak tartom még mindig, pedig már 24 éve annak, hogy az Ő lányától, - a feleségemtől elváltam. Már akkor, amikor először tettem bemutatkozó látogatást az akkor még csak, - mint barátnőm hosszas unszolására, - kölcsönösen megkedveltük egymást.
Rögtön összetegeződtünk, és attól kezdve elég sűrűn látogattuk. Csak egy fájdalma volt velem szemben, - hogy az Ő imádott felesége nem ismerhetett meg engem, pedig Kati, a lánya csak rólam áradozott otthon náluk, - amikor még csak együtt jártunk. Mint sokszor emlegette, - a felesége nagyon szeretett volna megismerni, de mire én engedtem az állandóan szóba kerülő kérésnek, addigra sajnos elhunyt.
Én mindenféle indokkal állandóan kibújtam a családlátogatás elöl, mert úgy éreztem, hogy az már bizonyos kötöttséget jelent, - hogyha már a szülők is ismernek.
Mióta meghalt a felesége, a mindennapi programjává vált, hogy meglátogassa a temetőt. Csendesen tett – vett a sír körül, friss vizet adott a naponta vitt virágoknak, ki tudja hányadszor letakarította a sírkövet, vagy csak leült a sírral szemben és mosolyogva gondolt az Ő drága feleségére. Jól érezte ott magát a csendes nyugalomban.
Nem ivott, nem dohányzott. Még 70 évesen is koromfekete dús haja volt, és csak ritkán lehetett benne felfedezni egy – egy ősz hajszálat. Csendes, dolgos ember volt.
2000-ben már 12 éve is elmúlt, - hogy elváltam. Sőt, - már 8 éve attól is eljöttem, - aki miatt elváltam! Azóta gyakorlatilag - a kisebb kalandjaimat kivéve, - egyedül élek.
Tehát 2000 kora őszén, - még időben elkezdtem faggatni anyámat, hogy mit szeretne karácsonyra, - mert én nem akarok az utolsó pillanatban rohangálni, hogy valami hasznos, és szép dologgal meglepjem a szeretteimet.
- Jaj, fiam, nem kell nekem semmi, mert mindenem megvan! Különben se költsd az amúgy is kevés pénzedet, - inkább Te csinálj valamit, mert Te szépen rajzolsz és festesz! – Emlékszem ám még a kiállításodra! – Csak mostanában nem tudok róla, hogy festesz - e még!
Hát, az anyám jól feldobta a magas labdát! 30 éve nem volt művészecset a kezemben! Ha veszek valamit? – bármilyen drága és praktikus, - képes méregből kidobni! Mit kéne csinálnom?
Akkor már pár éve játszadoztam egy rajzoló – szerkesztő programmal. Mi lenne, ha csinálnék egy családi naptárat? Bejelölve rajta minden családtag születésnapját, és névnapját, és megint más színnel a vasár- és ünnepnapokat! Lehetne minden hónapra az abban a hónapban született, vagy névnapját akkor tartó családtag képét feltenni!
Lassan kezdett körvonalazódni bennem a naptár terve! Még egy keret kell hozzá, ami az aktuális hónapra jellemző díszítést kap! A rokonoktól nagy cselesen fényképeket kértem, mondván, hogy el akarom menteni, - aztán visszahozom! Aztán, hogy mindent elterveztem, - nekiláttam.
Nem tudtam, hogy mibe kezdtem! Elkezdtem számolni. Fedéllap, hátlap, meg minden hónapnak egy lap, mindez A4-es méretben, és legalább 300 grammos matt műnyomó kartonra. Az naptáranként 14 lap. És tíz naptár kell, hogy minden családtag kapjon, és a hátlapján mindenkinek névre szólóan, - hogy ne legyen sértődés! Naponta foglalkoztam vele 2 – 4 órát, és november végére készen lettek a kinyomtatott lapok. Már csak a laminálás és a spirálozás volt hátra!
Csak azt nem én csináltam, mert A4-es méretben nem tudtam laminálni!
Végre elkészült! Jó munka volt, - szépen sikerült! Becsomagoltam, és karácsony szent estéjén körbeautóztam a várost a rokonokhoz. Mindenhol csak pár percet időztem átadva az ajándékaimat, - mert a gyerekeimmel akartam mielőbb lenni.
A volt feleségem már várt. Ott voltak a gyerekeim is, pedig már mindkettő külön lakott, ott volt az anyám, és az apósom. Mindenkit megöleltem, megcsókoltam. A papán látszott, hogy nem tudja, miként viselkedjen velem szemben, - mert már, hogy elváltam a lányától, - már nem vagyunk rokonok! Tartózkodó volt!
- Figyelj Papa! Azért, mert mi a Katival elváltunk, az a mi dolgunk! - Mindez a mi, - a Te és én viszonyunkon nem változtat! - Te nekem mindig is a Papa maradsz! - Ezt fogadd olyan szeretettel, - amilyen örömmel én ezt készítettem! - Bontsd ki, és nézd meg, hogy mi van a hátlap belsejére írva! – Boldog karácsonyt!- mondtam, és megöleltem.
Csak nézett rám, egyre fényesedő szemmel, és lassan egy könnycsepp gördült le az arcán.
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Most is megleptél, valamivel a múltadból, de leginkább az őszinteséged az, ami szíven ütött. Ebben egy kicsit hasonlítunk egymásra. A múltunkból sok apró, mélyen elrejtett érték van bennünk, ami fontos volt és csak egyedül ránk volt jellemző, ami mindaddig, amíg nem beszélünk róla rejtve maradnak.
Az életünk tele van apró kincsekkel, ami egyszer volt fontos másoknak, de bennünk mélyen ezek a kincsek el vannak raktározva. Már nem tudjuk a felszínre hozni másként csak az írásainkon keresztül.
Jó volt olvasni életed egy időszakát! :-)
Pussz,
Éva
Már nem titkolhatod tovább a Te nagy-nagy szívedet!
Pussz: Yolla
Jó lenne, ha mindazt, - amit rólam gondoltok,
nem híresztelnétek, mert csak hagy tudják úgy,
hogy Én egy igazi kemény macsó pali vagyok!
Köszönöm
Pusszi: emillio
Üdv. Ilona
Kedveseim!
Jó lenne, ha mindazt, - amit rólam gondoltok,
nem híresztelnétek, mert csak hagy tudják úgy,
hogy Én egy igazi kemény macsó pali vagyok!
Köszönöm
Pusszi: emillio
Hinni a templomban kell...................................
A keménység, a macsóság a valóságban úgyis kiderül......
Részemről ezután nem kapsz egy jó szót sem...................
Egyébként nincs mit!