Városban, falun vagy tanyán? - játék
Látogatók száma: 54
Lelkem felröppen akár egy hinta.
Van aki nem mer úgy élni, hogy nincs mellette szomszéd. Félnek, hogy mi van, ha betörnek, eltörik a lábad, stb. Laktam városban, a mozgalmassága tetszett, de a kertnélkülisége megőrjített, így erről ennyit. Nem nekem való a panel-élet.
Dédanyám az erdő szélén lakott egy kis tanyán öt perc sétára a falu utolsó házától, körülvéve fákkal és kecskékkel. Nem voltak közvetlen szomszédai, és nagyon szerettem nála lenni. Anyám szeretett volna odaköltözni, de mindenki lebeszélte, hogy:
- De mi lesz veled, ha a férjed elhagy?
Anyám meg erre mindig ezt válaszolta:
- Miért, a faluban mi lenne más?
Aztán mi mi ketten a férjemmel hét évig éltünk egy vadászház-présházban, és ott volt a legjobb. Volt ugyan szomszédunk, aki néha megjelent pár órára, főleg nyáron, de mégsem lakott ott más 2 km-es körzetben. De amikor megláttam azt a házunkat, nekem is szerelem lett első látásra. És nem érdekelt, hogy csak földesút van, mondtam, hogy nézhetünk másikat, de nekem akkor is ez kell. A férj meg engedett, mert tudta, hogy ha szerelem, akkor szerelem, nincs mit tenni.
Most meg a nagymamám házába költöztünk falura, férj betegségének romlása miatt, most már kell a betonos út, de ez a ház is gyerekkori álmom, csak még nem fogtam fel teljesen, hogy az enyém. Mondtam is a nagymamámnak, hogy még agyilag nem fogtam fel, bár az teljesen világos, hogy a javítási munkák mind az enyémek, hisz ezért is került a nevemre. Lehet, hogy nem is úgy van, hogy enyém lett a ház, hanem én lettem a házé. De amikor ezt majd felfogom lelkem felröppen akár egy hinta.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Virág!
Én, a tősgyökeres városi, már közel 20 éve élek falun.Emlékszem, egyszer a férjemmel Veszprémbe tartottunk és Karmacson átmenve-teljesen kihalt volt-hirtelen azt mondtam a férjemnek, hogy én sose tudnék ilyen faluban élni.
Gyakran eszembe jut ez a mondatom és erről az, hogy jónéhány évet meg kellett érnem ahhoz, hogy eljussak a mostani állapotomhoz.
Hogy mi vezetett a felismerésre? Az emberi természet, a gyökerek, az, hogy honnan jöttünk..Az ember megtanulja tisztelni a természetet, szabadságszerető és olykor a magány, a "magába szállás" is elviselhetőbb, mint egy nyüzsgő környezetben...Nem könnyű ez, azt csak az tudja és értékeli igazán, aki így él és tapasztalatot szerez minden bajáról és szépségéről...
Puszim, Ica
Olykor jó megtapasztalni mindent. :)
Puszi
Nekem tetszőt írtál. :)
Kedves Yolla!
Örülök, hogy van aki megérti. :)
Puszillak! V
Én, a tősgyökeres városi, már közel 20 éve élek falun.Emlékszem, egyszer a férjemmel Veszprémbe tartottunk és Karmacson átmenve-teljesen kihalt volt-hirtelen azt mondtam a férjemnek, hogy én sose tudnék ilyen faluban élni.
Gyakran eszembe jut ez a mondatom és erről az, hogy jónéhány évet meg kellett érnem ahhoz, hogy eljussak a mostani állapotomhoz.
Hogy mi vezetett a felismerésre? Az emberi természet, a gyökerek, az, hogy honnan jöttünk..Az ember megtanulja tisztelni a természetet, szabadságszerető és olykor a magány, a "magába szállás" is elviselhetőbb, mint egy nyüzsgő környezetben...Nem könnyű ez, azt csak az tudja és értékeli igazán, aki így él és tapasztalatot szerez minden bajáról és szépségéről...
Puszim, Ica
Kedves Virág!
Örököltem 31 évvel ezelőtt a nagyszüleimtől egy házat, azt, amelyben éltek, ahová én is odaszülettem, odakötnek a gyerekkorom első emlékei. Hiába élek a fővárosban immár 44 éve, a házhoz ragaszkodom, ezért pontosan tudom, mit jelent, hogy a házé lettél.
Puszi: Yolla
Örülök, hogy van aki megérti. :)
Puszillak! V
Örököltem 31 évvel ezelőtt a nagyszüleimtől egy házat, azt, amelyben éltek, ahová én is odaszülettem, odakötnek a gyerekkorom első emlékei. Hiába élek a fővárosban immár 44 éve, a házhoz ragaszkodom, ezért pontosan tudom, mit jelent, hogy a házé lettél.
Puszi: Yolla