A zöld szám

Látogatók száma: 26

Egy volt taxisnő elmeséli...

Taxitársaságunk legújabb promóciós újítása az ingyenesen hívható zöld szám volt. Ezzel kívánva megtartani városbeli elsőbbségünket hosszabb távon. Szórólapok készültek, minden sofőr kapott belőle, hogy az utasok közt osztogassa. Szombat volt, mi lányok (akkori éjszakás műszakban hárman) kitaláltuk, hogy a vicc kedvéért kifestjük magunkat. Nevezetesen a szánkat, zöld színű szemceruzával. Nagyon jól sikerült. :)
A fiúk azzal húztak, hogy ennek láttán igen sok utast fogunk veszíteni. De mi csak nevetve mentünk ki az éjszakába.
Igazából nem volt ez olyan feltűnő a sötét autóban. Csak akkor látta az utas, ha a belső lámpát feloltva fizetésre került sor, de addigra mi már beszéltünk a zöld számról.
Ha be kellett menni esetleg egy étterembe az utasért, akkor még egy kicsit feszélyezve éreztük magunkat.
Mivel sok munka volt, a nyári hőség is enyhült éjszakára, így lassan el is felejtkeztem morbid kinézetemről.
Éjfél körül kerítettem sort a következő kávémra.
Az egyik sugárúton a rendőrség épülete közelében volt egy köznép által csak rendőrbüfének nevezett helyiség. Semmi köze nem volt a rendőrséghez, csak annyi, hogy ők is oda tértek be néha éhesen, szomjasan. Ugyan fánk nem volt, mint az amerikai filmekben, de mindenféle sült, egytálétel és sütemény mindig volt a táblára kiírva.
Ide tértem be egy csésze jó erős kávéra éjfél körül, teljesen elfeledkezve arról, hogy a számat zöldre pingáltam.
Az egyik asztalnál három fős férfitársaság ült. Rendőrök. Nagyon megnéztek. Néha elfordultak, de utána megint csak néztek. Kinéztem az ablakon, nem álltam-e rossz helyre. Jó időbe telt, mire kapcsoltam, a számat nézik. Rájuk mosolyogtam és mentem utamra tovább.
Pár órával később a Körúton haladtam utassal. A lámpák már sárgán villogtak. Mivel a Körút teljes hosszában elsőbbségem volt, ezért hajlamos volt a lábam kicsit "elnehezülni", így a jobb erősebben nyomta a gázpedált :). A hirtelen villanás a visszapillantó tükörben, már jelezte, hogy ejnye-bejnye lesz. Ekkor már utasom is furcsán nézett szét. Meg is kérdezte:
-Vihar, lesz? Villámlott...
Szerencsére az éjszakai utazóközönség (kivéve aki orvoshoz rohan) kicsit "lazább", mint a nappali, így volt lehetőségem megkérni, hogy visszafordulhassak saramat rendezni. (akkor még volt lehetőség a helyszíni fizetésre)
A brifkómat magamhoz vettem és odaballagtam az előttem álló rendőrautóhoz.
Amint megláttak hangos nevetésben törtek ki. Az én büfébeli három rendőröm volt az.
A felvételeket visszanézve megállapították, hogy a tűréshatáron belül volt a sebességem, így egy szóbeli figyelmeztetéssel megúsztam.
Az éjszak hátralévő része már csendben, sok munkával telt. Mire elfogytak a buliból haza térni szándékozók és még a nappali "élet" nem indult be, gondoltam, megreggelizem, vagy vacsorázom.
Még alig világosodott. Betértem a "rendőrbüfébe". Természetesen megint ott találtam az "én rendőreimet".
Az egyik megszólított:
-Ha legközelebb találkozunk, fizet, hacsak nem mossa le a szájáról azt a rémséget.
Kezébe nyomtam egy zöld számos szórólapot és mosdóban lemostam magamról a reklámsminket.