újabb események régebbi események további események
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel
21:33
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
21:18
Új cikk került fel a weboldalra
16:41
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:39
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
16:17
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:59
L. Alexa új cikket töltött fel
14:33
Yolla új cikket töltött fel
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Chevrolet, de fekete

2010. augusztus 27. - Látogatók száma: 81

Katalina nélkül ez az írás talán nem most, nem így vagy soha....

Harminc éves lehettem. De az is lehet, csak huszonkilenc. Mindegy. Akörül voltam és ősz is, mármint évszakilag. A műszaki vizsga teljesen kínai volt. Az egészségügy se az igazi. A gyakorlathoz meg sok volt a négy kerék, mellettem egy idegennel.
Menjünk akkor szép sorjában!
Valamilyen vaskos könyvből tanultam meg, melyik tábla mit akar velem közölni. Magoltam. Később megleltem benne persze a logikát is. A közlekedési szabályokat ezerszer átnéztem, így könnyen ment, mikor mit kell tenni. A tanfolyamon én voltam a középmezőny, korilag. Voltak fiatalabbak és idősebbek is. Laci a magyar-székely fiú, Kati a nagymami, a másiknak nem jut eszembe a neve, de ő meg fiatalabb volt, mint én. Ja! Betti. Meg egy idősebb fiú, aki később megőrült. Sokat gyakoroltam, ha a lányom ráért, akkor kikérdeztettem magam. Egy ilyen alkalommal szólt rám a teraszon, kezében a könyvvel:
- Tanuló! Tanuló! Ön nem készült, csak tippel.
A lényeg, hogy elsőre sikerült a műszakim. Bár ott mocsok voltam kicsit, mert amikor végeztünk a teszttel, megkérdeztem az idősebb fiút, - akkor még nem volt őrült!
– Szerinted a porlasztó az anyósülés alatt van vagy hátrább?
Többek szerint én voltam az őrüléshez vezető úton az első csepp. Jól van, na, csak jópofa akartam lenni. Az arcát viszont soha nem feledem. Ja, és nem ott van ám! Mi? Mi? Hát a porlasztó.
Az egészségügyi kérdések meg siralmasak voltak. Különösen az egyikre emlékszem. Három lehetőség volt, hogy egy balesetnél felismerjem a holtat. Valami centimétert írt a fej és a test között. Őrültek. Mondtam is egyszer, - ismervén az akkori önmagam, - jobban járnak velem, ha balesetnél gázt adok, és nem akadályozom a mentést. Mesterséges légzést a mai napig sem tudok adni. Ez van.
Majd jött a gyakorlat. Egy hatalmas parkolóban volt az időpont megbeszélve az én kis oktatómmal. Nálam fiatalabb, vézna testalkatú, az a tipikus, sokáig kell néznem, ez meg mi akart lenni tekintettel. Átszálltam hozzá és potom félóráig magyarázta, hol a kormány, a műszerfalon mindent megmutatott, és a pedálokat is lent, a rádiót is, amit soha nem hallgattunk, hiszen ez másról szólt. Nem indulunk el soha már? Azt hittem így fog eltelni az első alkalom, hogy az ablaktörlőt kapcsolgatja. Aztán mégis beindíthattam a motort. Hazudnék, ha azt mondanám nem állt le soha. Igyekeztem, de izgultam is nagyon. Amikor lejárt az időm, gondoltam olyan szerencsétlen alak ez az oktató, segítek neki.
– Valami gáz lehet, mert a csomagtartó kinyílt és füstöl is.
Esküszöm minden élő szentre, életemben nem gondoltam, hogy egy motor hátul is lehet. Ismertem előzőleg már pár autót, no, de ilyet!? Eddig sem voltam szimpi neki, de ezzel csak tettem egy lapáttal rá. Majd a megyeszékhelyre is be kellett mennem többször a rutinpályára. Ott dőlt ki a liszt az:
– Asszonyom! Állítsa le motort! – mondatára egy alkalommal. Olyankor ültünk, mint egy hülye nő, ő meg a tudós. A végére megfejtettem ám mindent, majd mondom is. Valamit örökké magyarázott és közben csak telt az idő. Én meg fizettem. Egy alkalommal, akkor is ő kezdte!!!
– Asszonyom! Önnek az a gondja, hogy két lába van csak és lent meg három a pedál.
( - Anyád! – gondoltam, de mást mondtam.) A legközelebbi állítsa le a motornál már nem bírtam cérnával és kibukott:
- Ugye nem gondolja rólam, hogy annyira ramaty nőnek érezzem magam, hogy háromszáz forintot fizessek az ön orgánumáért?
Azóta se csapták rám úgy a ajtót. Én meg akkor az egyszer büdin jöttem meg a vezetésből. Mindent csináltam a rutinpályán. Tolattam, meg Y, meg 20 centire a padkától, meg két kocsi közé hátramenetben meg az összes többit.
Legközelebb kértem, egyszer szeretnék bemenni is, mert én mindig csak hazahozom a kocsit. Bájosan mindössze annyit felelt:
- Az ugyanaz az útvonal, csak a mellette lévő sáv és szembe jön.
(- Anyád! 2!)
Majd elérkezett a vizsga ideje. Hát nem sikerült. Vettem pár órát még, de utána sem sikerült. Majd a harmadik alkalommal mellettem a vizsgabiztos, hátsó ülésen (középen) meg egy másik, de fázós vizsgabiztos. Igen, ez már télen volt. Amikor egy idegen tag is padlóra tud tenni, nekem kettő jutott akkor. A mai napig emlékszem arra a kereszteződésre, idén is jártam ott, soha nem is fogom elfelejteni. Azt gondoltam megnyílik a föld is alattam. Minden irányból vannak dögivel. Jobbra-balra, szemben. Csúcsforgalom a köbön. Szívem szerint megvártam volna, míg mindenki elmegy, majd utánuk indulok csak el. Lámpa sehol csak egy kellemes férfihang hátulról duruzsol csini kis fülembe:
- Bátrabban hölgyem, ha elsőbbsége van!
Ha nem szól, talán már eljöttem volna onnan, de nem akkor. Voltunk azon az utálatos emelkedőn is, amin ma már vakon felmegyek. A mérlegállás az gyakorlás kérdése. Sík talajon nem jó, jobban éreztem az emelkedőn-lejtőn. Felénk meg az akad bőven. Visszamentünk és vártunk még, de lehetett azt érezni, hogy kész, ennyi volt, itt a jogsid. Az ajándékom meg ott lapult a női táskámban. Bizony - bizony! Készültem. Mindenki szeme láttára odaadtam az oktatómnak egy fekete Chevrolet mecsboxot, kívánván:
- Ebből a márkából Önnek ennél nagyobb az életben , soha ne legyen! Segítőkész munkáját köszönöm.
S mit ad Isten? Ma is oktat, egy huszadrangú senki. Talán még ma is úgy magyarázza el a vezetést, mint valami tudományágat. Akkor is alkalmatlan arra, hogy tovább adja a tudását. Vannak ilyen emberek. Ez nem is lenne baj, de ne menjen oktatónak! Nem véletlen vigasztaltam mindig a Katit. Örökké megríkatta. Én erősebb voltam, hát visszaszóltam. Nem is kedvelt érte. Meg pénzembe is került. Előzök azóta mozgó gépjárművet is. Elhagytam a határt is egyedül. Utálom a négyest meg a nullást. Kedvelem a hármast, meg az ötöst. A hetesen is voltam párszor. Vezetek, ám nem dinamikusan. Hát nem. Nem szoktam 60-as táblánál 120-al seperni. A záróvonalon átmenni, meg büntetést sem fizetni, mint egyesek…
Ennyi.

A cikket írta: Laura

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 29. 17:21
Laura! Bizony igaz, jó sofőr,tankolni is tud és nevetni fogsz le sptipis-stop az anyós ülés, ami nekem lefoglalva. Üdv Orsolya
2010. augusztus 29. 17:09

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 29. 16:02

Kösz, pedig csak rögtönöztem, semmi előre megfontolt szándék nem vezérelt...

s lehet, hogy épp ezért sikeredett oly nagyszerűvé

:)
2010. augusztus 29. 16:03

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 29. 12:32

Laura! Igaz, viszont a várostól nem lakom messze így gyalog járok, munkahelyem is 5 percre van. Viszont, ha autóval kell menni a párom, aki vezet bevisz a mi kis "hófehérkénkkel" és így nagyobb elintézni való, vásárlás bármi megoldott.

Neked és hozzád hasonló nőknek annyival könnyebb , hogy bárhová szeretnétek menni, beültök indítás és már surrantok is. üdv Orsolya

Tessék! Mik derülnek ki!?!? Nincs jogsid, csak saját sofőröd. :-))))

Ja. Közvetlen tankolás után...:-(((
2010. augusztus 29. 16:02

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. augusztus 29. 12:11

nagyon jó
igazán figyelemre méltó az írásod
tetszett

:)

Kösz, pedig csak rögtönöztem, semmi előre megfontolt szándék nem vezérelt...
2010. augusztus 29. 15:59

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. augusztus 28. 20:24

És egy amikor még nem volt...
A katonaságnál ki legyen a kocsiparancsnok (sofőr mellett a főokos az anyós ülésen)? Hát a "rigó" (főiskolát végzetteket nevezték így akik kaptak valami kis rangot). Jó, jó, mondom, de nekem nincs is jogosítványom! Hogyan parancsnokoljak én egy olyannak, aki a civilben kamionokat vezet?! Erre mondják nekem, hogy az nem számít...nem lesz ott baj ebből.
Amikor egyszer így parancsnokoltam, történt azonban, hogy engem kérdezett a sofőr, mert nem látott tőlem rendesen. -Elférünk főnök? -El! -mondtam én. Megindította a teherautót és kinyomtuk a laktanya kapufélfáját. Erőből...

Pont itt az alkalom, hogy megírd a könyved....Rigóságom története címmel;-)))

Mindig jókat derülök ezeken a katonaságnál megélt élményeken.

Közben meg beugrott, hogy egyszer csak megbüntettek, de nem sokra, csak egy hatalmas szánakozó tekintett volt a rendőr részéről. Történt ugyanis, hogy időre kellett visszaérnem, ahonnan elindultam. Lakott területen egy Polskis ment előttem lükvercben. De!!!! Olyan lassan ment, mint a tetű. Én meg siettem, forgalom sehol, ismertem a terepet, lassan vége a városnak, amúgy is gyorsítok majd, és mindenen keresztül, index ki, gáz, előzöm, fék, mert valaki integet nekem, de nem stoppos. Nem a saját kocsimmal voltam. Rögtönöztem hát.
- Ugye nem fog semmit ráírni a papírokra? Nekem soha többé nem adja ide a férjem, akkor a kocsit... :-(
Egy ilyen után szoktam azt mondani, nyugodtan színpadra mehetnék. A szemem se rebben közben, dögös-vörös hajam meg fújta az őszi szél...
Látszott a rendőr tekintetén, ez betegebb, mint én.
Viszont nem büntetett meg.
;-)))
2010. augusztus 29. 12:32
Laura! Igaz, viszont a várostól nem lakom messze így gyalog járok, munkahelyem is 5 percre van. Viszont, ha autóval kell menni a párom, aki vezet bevisz a mi kis "hófehérkénkkel" és így nagyobb elintézni való, vásárlás bármi megoldott.

Neked és hozzád hasonló nőknek annyival könnyebb , hogy bárhová szeretnétek menni, beültök indítás és már surrantok is. üdv Orsolya
2010. augusztus 29. 12:11
nagyon jó
igazán figyelemre méltó az írásod
tetszett

:)
2010. augusztus 28. 20:24
És egy amikor még nem volt...
A katonaságnál ki legyen a kocsiparancsnok (sofőr mellett a főokos az anyós ülésen)? Hát a "rigó" (főiskolát végzetteket nevezték így akik kaptak valami kis rangot). Jó, jó, mondom, de nekem nincs is jogosítványom! Hogyan parancsnokoljak én egy olyannak, aki a civilben kamionokat vezet?! Erre mondják nekem, hogy az nem számít...nem lesz ott baj ebből.
Amikor egyszer így parancsnokoltam, történt azonban, hogy engem kérdezett a sofőr, mert nem látott tőlem rendesen. -Elférünk főnök? -El! -mondtam én. Megindította a teherautót és kinyomtuk a laktanya kapufélfáját. Erőből...
2010. augusztus 28. 20:14

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 28. 16:56

Jáj! És ezerszer jáj! Ilyennek születtem, most tehetek én erről? ;-)
Engem? Akadályoztatnak? Nem szoktak. Jó. Bevallom, csak autópályán nyomom a gázt rendesen. Tökéletesen kihasználom az adott lehetőséget, de lakott területen és autóúton sokan megelőznek. Komolyan nem zavar. Nem csinálok belőle ügyet. Betartom a szabályokat. Nem tetűmódon megyek, csak a tábláknak megfelelően.

Jó! Történtek velem kivételes esetek, mint mindannyiunkkal. Balesetem is volt. Az elsőre nem is vagyok büszke. Ilyen kettős, hatalmas beton oszlopnak tolattam neki. Kicsi volt a sérülése a kocsinak, de ma sem értem, pedig nem is tükörből tolattam.
A második ... akkor négyszázezernél több lett a kár. Viszont megtanultam valamit egy életre.
Nem rég jártam valamerre és a Zuram rám erőltette ezt a GPS-t.
1. Női hangra volt beállítva.
2. Nem is azt az utat mondta, amit nélküle is tudtam.
3. Hatan megelőztek, ez a hang meg mondja nekem, hogy: - Huncut vagy! Gyorsan mész!
4. Kikapcsoltam, de előtte megemlítettem a mamáját.


Libáért? ;-)

Ja;-) Az elsőt;-)
Sztori, amikor már volt...
Betolattam egy biciklitárolóba (nem láttam, nem volt nagy /az a sorba állítunk bele 10 biciklit szerű/..., de az égés hatalmas), pont jött arra az egyik haverom. Mondja: -Nem bicikli ez te, autó. Segítsek kivenni?
Szóval nem csak a nők bénák...
2010. augusztus 28. 17:13

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. augusztus 28. 08:54

A műszaki vizsga... khm... a vizsgabiztos mondta el helyettem, mi a helyzet, ha a kuplung beesik. :-) Sokáig én sem tudtam mi az a tengelykapcsoló. :-)
Két év múlva szétszedtem a karburátort, a Fantomas autómon, mert valami piszok belement. Vajszínű kosztümben:-) .... csak egyszer kellett látnom Apus hogyan csinálta. Gondoltam vagy sikerül, vagy nem. Sikerült, tovább tudtam menni.

Én meg a Zsiguliba megmértem az olajszintet... egyedül. :-)))

Istenem! De szerettem. Elvitt és visszahozott mindig. Amikor el kellett adni, kértem az új tulajt, ha hangokat ad a kocsi, ne vigye szervizbe! Csak értem sóhajtozik... :-(
2010. augusztus 28. 17:10

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. augusztus 27. 23:01

Hmmm...én úgy kaptam jogsit, hogy meg kellett ígérnem a vizsgabiztosnak, hogy nem fogok egyedül vezetni még egy darabig :))))))) Ettől aztán paráztam is. Egyszer aztán ráéreztem és azóta....minden álmom egy kör a Hungaroringen :)))))

Mindenki elkezdte valahol. Már nem is emlékszem merre vitt az első utam...
Jól mondod! Rá kell érezni. Ma már érzem mikor kívánja a sebességváltást. Bezzeg akkor!!! ;-(

Komolyan? Fittipaldit szeretnél játszani? ;-))))

Úgy legyen!
2010. augusztus 28. 17:06

megtekintés Válasz erre: Pitt - 2010. augusztus 27. 22:32

A feleségemnek is volt jogosítványa, mikor tanítottam vezetni! Az elmélettel kezdtük. Megkérdeztem tőle, hogy mi a szerepe a tengelykapcsolónak. Persze nem tudta! "Tudományosan" elkezdtem magyarázni. Besértődött! Nagyon! Hiszen neki van jogosítványa!
Mondtam, hogy jó, irány a forgalom! Egy darabig ment arra, amerre kedve tartotta, utánna én mondtam, hogy itt forduljon jobbra, itt balra stb.
Elirányítottam egy nagyon meredek emelkedőhöz. Az emelkedő közepén mondtam, hogy álljon meg. Kéziféket húzza be, állítsa le a motort. Ismét feltettem a kérdést: Mi a tengelykapcsoló? Elkezdett sírni. Türelmesen mondtam, hogy indulás! Sokadszorra sikerült! Aztán egyre jobban kezdett ráérezni a dologra. Az egyik utcában fel, a másikban le. Így körbe körbe jártunk. Mikor frankon ment felfelé, akkor mondtam, hogy álljon meg a lejtő közepénél. Kézifék behúz, motor leállítva. Indulás, de tolatva felfelé. És ment neki.
Hazafelé azért elmagyaráztam a tengelykapcsoló (kuplung) működési elvét, szerepét, mert megkérdezte, hogy „mi ez az égett szag”. :-)
Egy évvel később egyedül kellett egy hasonló szituációban cselekednie, elmondása szerint a kocsi mögött egy kamion állt.

Az elején, hogy olvastalak bevillant sok emlékem. Nem minden esetben helyes, ha ismerős tanítja a kezdő hölgyet. Nem akarlak bántani, mert ez nem csak rád jellemző, de úgy festitek le, mintha élveznétek közben, ezt se tudja a másik. Biztos vagyok benne, ha bevinnénk pár pasit a konyhába, fordulna a kocka. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, ne úgy állítsátok be nekünk, mint valami tudományágát, férfikiváltságot. Jó! Láttam sok ostoba nőt is.

Egyszer a Zuram elkérte valamiért a kocsim, majd amikor visszaadta, megkérdezte: -Nem hallottál valami hangot hátulról? Nem, nem hallottam. Ő bezzeg igen. Meglazul egy csavar a kalaptartónál. Én bizonyára soha nem vettem volna észre.
Elismerem sokkal nagyobb a műszaki érzéketek általában, - de könyörgöm!!! - ne éljetek ezzel vissza! Úgy, ahogy mondtad is...türelmesen.
2010. augusztus 28. 16:56

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. augusztus 27. 22:29

Szia Laura! Látom itt sem tudtál kibújni a bőrödből;-) Egyszer írd le, miket mondasz, miközben vezetsz és akadályoztatnak. Tuti az se lesz semmi! Én nagyon kíváncsi lennék:-)



Ha eccer + én írom le, hogy hogyan jutottam jogsihoz, az nem lesz nagy sztori. De aki ismer, az azt is tudja, hogy nem a jogsi utáni részek az érdekesek, hanem az előttiek... Majd eccer ez is meglesz!

Jáj! És ezerszer jáj! Ilyennek születtem, most tehetek én erről? ;-)
Engem? Akadályoztatnak? Nem szoktak. Jó. Bevallom, csak autópályán nyomom a gázt rendesen. Tökéletesen kihasználom az adott lehetőséget, de lakott területen és autóúton sokan megelőznek. Komolyan nem zavar. Nem csinálok belőle ügyet. Betartom a szabályokat. Nem tetűmódon megyek, csak a tábláknak megfelelően.

Jó! Történtek velem kivételes esetek, mint mindannyiunkkal. Balesetem is volt. Az elsőre nem is vagyok büszke. Ilyen kettős, hatalmas beton oszlopnak tolattam neki. Kicsi volt a sérülése a kocsinak, de ma sem értem, pedig nem is tükörből tolattam.
A második ... akkor négyszázezernél több lett a kár. Viszont megtanultam valamit egy életre.
Nem rég jártam valamerre és a Zuram rám erőltette ezt a GPS-t.
1. Női hangra volt beállítva.
2. Nem is azt az utat mondta, amit nélküle is tudtam.
3. Hatan megelőztek, ez a hang meg mondja nekem, hogy: - Huncut vagy! Gyorsan mész!
4. Kikapcsoltam, de előtte megemlítettem a mamáját.


Libáért? ;-)
2010. augusztus 28. 16:41

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. augusztus 27. 22:19

Megnevetettél, köszönöm. Voltak nekem is kalandjaim. Üdv Magdi

Nem szép dolog a kicsit kinevetni, de kivételesen eltekintek. ;-)))
Ha majd időd engedi, okvetlen írd meg! Kizárt dolognak vélem, hogy szomorúan olvasom majd.
Üdv!
2010. augusztus 28. 16:39

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 27. 21:45

Laura! Tetszett írásod, igencsak határozott egyéniség vagy és szívbajosnak se mondanálak! Sajnálatos, hogy én nem vezetek és nem is fogok.....üdv Orsolya

Kösz.
Legutóbb, amikor mértem 124/86/82 volt. Gondolod, hogy ...?...?...? ;-)
Ne is törődj vele! A tömegközlekedésnek is meg kell élni valamiből. Vagyunk így is elegen...
2010. augusztus 28. 08:54

megtekintés Válasz erre: Pitt - 2010. augusztus 27. 22:32

A feleségemnek is volt jogosítványa, mikor tanítottam vezetni! Az elmélettel kezdtük. Megkérdeztem tőle, hogy mi a szerepe a tengelykapcsolónak. Persze nem tudta! "Tudományosan" elkezdtem magyarázni. Besértődött! Nagyon! Hiszen neki van jogosítványa!
Mondtam, hogy jó, irány a forgalom! Egy darabig ment arra, amerre kedve tartotta, utánna én mondtam, hogy itt forduljon jobbra, itt balra stb.
Elirányítottam egy nagyon meredek emelkedőhöz. Az emelkedő közepén mondtam, hogy álljon meg. Kéziféket húzza be, állítsa le a motort. Ismét feltettem a kérdést: Mi a tengelykapcsoló? Elkezdett sírni. Türelmesen mondtam, hogy indulás! Sokadszorra sikerült! Aztán egyre jobban kezdett ráérezni a dologra. Az egyik utcában fel, a másikban le. Így körbe körbe jártunk. Mikor frankon ment felfelé, akkor mondtam, hogy álljon meg a lejtő közepénél. Kézifék behúz, motor leállítva. Indulás, de tolatva felfelé. És ment neki.
Hazafelé azért elmagyaráztam a tengelykapcsoló (kuplung) működési elvét, szerepét, mert megkérdezte, hogy „mi ez az égett szag”. :-)
Egy évvel később egyedül kellett egy hasonló szituációban cselekednie, elmondása szerint a kocsi mögött egy kamion állt.

A műszaki vizsga... khm... a vizsgabiztos mondta el helyettem, mi a helyzet, ha a kuplung beesik. :-) Sokáig én sem tudtam mi az a tengelykapcsoló. :-)
Két év múlva szétszedtem a karburátort, a Fantomas autómon, mert valami piszok belement. Vajszínű kosztümben:-) .... csak egyszer kellett látnom Apus hogyan csinálta. Gondoltam vagy sikerül, vagy nem. Sikerült, tovább tudtam menni.
2010. augusztus 27. 23:01
Hmmm...én úgy kaptam jogsit, hogy meg kellett ígérnem a vizsgabiztosnak, hogy nem fogok egyedül vezetni még egy darabig :))))))) Ettől aztán paráztam is. Egyszer aztán ráéreztem és azóta....minden álmom egy kör a Hungaroringen :)))))
2010. augusztus 27. 22:34
Ja! És akkor nem volt még a feleségem!
2010. augusztus 27. 22:32
A feleségemnek is volt jogosítványa, mikor tanítottam vezetni! Az elmélettel kezdtük. Megkérdeztem tőle, hogy mi a szerepe a tengelykapcsolónak. Persze nem tudta! "Tudományosan" elkezdtem magyarázni. Besértődött! Nagyon! Hiszen neki van jogosítványa!
Mondtam, hogy jó, irány a forgalom! Egy darabig ment arra, amerre kedve tartotta, utánna én mondtam, hogy itt forduljon jobbra, itt balra stb.
Elirányítottam egy nagyon meredek emelkedőhöz. Az emelkedő közepén mondtam, hogy álljon meg. Kéziféket húzza be, állítsa le a motort. Ismét feltettem a kérdést: Mi a tengelykapcsoló? Elkezdett sírni. Türelmesen mondtam, hogy indulás! Sokadszorra sikerült! Aztán egyre jobban kezdett ráérezni a dologra. Az egyik utcában fel, a másikban le. Így körbe körbe jártunk. Mikor frankon ment felfelé, akkor mondtam, hogy álljon meg a lejtő közepénél. Kézifék behúz, motor leállítva. Indulás, de tolatva felfelé. És ment neki.
Hazafelé azért elmagyaráztam a tengelykapcsoló (kuplung) működési elvét, szerepét, mert megkérdezte, hogy „mi ez az égett szag”. :-)
Egy évvel később egyedül kellett egy hasonló szituációban cselekednie, elmondása szerint a kocsi mögött egy kamion állt.
2010. augusztus 27. 22:29
Szia Laura! Látom itt sem tudtál kibújni a bőrödből;-) Egyszer írd le, miket mondasz, miközben vezetsz és akadályoztatnak. Tuti az se lesz semmi! Én nagyon kíváncsi lennék:-)



Ha eccer + én írom le, hogy hogyan jutottam jogsihoz, az nem lesz nagy sztori. De aki ismer, az azt is tudja, hogy nem a jogsi utáni részek az érdekesek, hanem az előttiek... Majd eccer ez is meglesz!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: