Csütörtöki történet

Látogatók száma: 41

Dolgozni indultam reggel kábán, a munkahelyemre az autó, már tudja az utat magától is.
A kedvem semmilyen, az idő borzasztó, olyan, mintha már délután lenne.
Amikor a Róna - Thököly kereszteződéshez érek vált a lámpa, s szokásomhoz híven, most nem hajtok át rózsaszínen, megálltam.
Máskor is láttam már azt az embert ott állni és a kocsik között megállni, a hajléktalant...de ma különösen szomorúnak láttam, inkább talán rezignáltnak, s rögtön magamhoz tértem a pillanat ezredrésze alatt.
Mi bajom van nekem? Itt ülök egy szép autóban, melegben, szól a szép zene, ruhám nem kopott, s örülni sem tudok?
Elszégyelltem magam, s miközben odaért hozzám Én letekertem az ablakot, hogy adjak neki némi aprót, amit gyorsan kotorásztam elő a táskámból.
Meglepődve nézett rám, szemében fájdalom és lemondás, s Én rámosolyogtam.
Felcsillant a szeme, s nem is a pénzt nézte a tenyeremen, hanem a szemembe nézett, s az az egy - két kedves szó, amit szóltam hozzá boldoggá tette.
Hálálkodott a mosolyért, hogy szóba álltam vele.
Egy - két perc, s tovább is mentem, a visszapillantó tükörben még láttam nézett utánam, s az arcán mosoly volt!
Jobb napom lett, s tényleg nem kerül sokszor semmibe egy jó szó, egy kedves pillantás.
Néha kellenek az ilyen helyzetek, hogy helyre tegyék a lelkemet.

A cikket írta: juanitasenorita

előző cikk következő cikk

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nem is nemes gesztus, inkább simán emberi, amit tettél.
Nekem egy "ismerős" hajléktalanom van. Itt él a közelben.
Mióta jó idő van kevesebb "segítségre" van szüksége.

Emberségből 5-ös!
Bárcsak mindenki így állna az elesettebb embertársaihoz, mint Te....Nem itt tartana a társadalom.:-( Verseidből is átérződik a szeretetteljes, empatikus lényed. :-) Maradj ilyen.

Pussz,
Tündér :-)