Nő a volánnál 1. rész - pályázat
Látogatók száma: 73
Tanulok autót vezetni. – Beiratkoztam autóvezetési tanfolyamra. Egész ősz folyamán szorgalmasan tanultam, – a tanfolyam áthúzódott a következő évre.
Sajnos, akkor csak a műszaki témára volt könyvünk, a KRESZ éppen módosítás előtt állt, ezért csak jegyzetekből és tesztlapokból gyakorolhattuk.
A csoportban hárman voltunk nők a sok fiatal fiú között. Tanulás közben érdekes esetek fordultak elő. A fiúk mind konyítottak valamit az autó szerkezetéhez, többen – úgy-ahogy – a vezetéshez is, mi „lányok” viszont kezdők voltunk. Nekem különösebb érzékem sosem volt a műszaki-technikai dolgok iránt; arról fogalmat sem alkottam, mi lehet az autó motorterében és máshol, és az a sok alkatrész, vezeték, mütyür ott a motortérben milyen célt szolgál… A műszaki foglalkozásokon két – nálam fiatalabb – nő között ültem. Egyik órán oktatónk a kuplungról magyarázott, halvány sejtésünk se volt róla, mi lehet az. Keresni kezdtük a vastag könyvben; egész óra annak lapozásával telt el, még az előadóra sem tudtunk odafigyelni. Végignéztük a tartalomjegyzéket, hiábavalónak bizonyult minden igyekezetünk, nem találtuk. Az óra végén derült ki, miért. Bátorságot merítve mentem az oktatóhoz és megkérdeztem:
– Hol található a mai anyag a könyvben?
Közölte az oldalszámot, ahol vastag betűkkel nyomtatva olvashattuk: TENGELYKAPCSOLÓ! Csodálkozva néztünk össze. Mi a kuplungot, nem a tengelykapcsolót kerestük. A fiúk nevetve vettek körül bennünket, hogy még azt sem tudjuk, mi a kuplung! Valóban nem tudtuk.
Lányom éppen hazautazott és figyelte, milyen szorgalmasan tanulok. Átlapozta a könyvet, megnézte a feladatlapokat, aztán föltett néhány kérdést. Sajnos, nem dicsekedhettem különleges műszaki tudományommal.
– Anyukám! – mondta: Te sosem fogsz átmenni a műszaki vizsgán…
– Dehogynem! Ne félts engem! Mindig azt tanultam meg legjobban, amit nehéznek éreztem.
Az elméleti rész után a gyakorlati képzés kezdődött. Az oktató kijelölte az időpontokat, az első óra a következőképpen zajlott le: Az udvarban állt a gépkocsi, – oktatónk a vezetőülésre tessékelt, ő a jobboldali helyet foglalta el. Már előre borzongni kezdtem.
– Indítson! – mondta.
– Én nem tudok autót vezetni! – szaladt ki a számon ijedtemben.
– Persze. Azért ülünk most itt ketten, hogy megtanulja.
Nagyon illetődött voltam, mert itt minden újnak számított nekem. Eddig leginkább a hátsó ülésen utaztam autókban.
Aztán – mikor szép lassan megmozdult alattam a kocsi – csodálatos érzés töltött el… Oktatóm azonban jól megleckéztetett. Keskeny, egysávos, középen domború útra irányított, ahol eddig még sosem jártam, és olyan érzésem támadt vezetés közben, hogy nem fér el rajta a kocsi. Máskor az országhatár felé indultunk, ahol jobbra kellett kanyarodnom. Nagyon zavart, hogy az oktató mindig későn jelzi, merre fogunk menni.
– Ha egyedül vezetnék – tettem szóvá remegve – tudnám, hová akarok eljutni. Ha ismeretlen helyre mennék, tanulmányoznám a térképet. Nem válaszolt megjegyzéseimre. Aztán magamtól is rájöttem, nyilván azért jelzi későn az útirányt, mert ki akarja próbálni, milyenek a reflexeim. Most megint az útkeresztezéshez közel szólt, hogy forduljak jobbra. Ekkor én bátran, élesen vettem be a kanyart, nemigen volt rá időm, hogy megfelelően lassítsak. Nekem akkor még túl sok volt egyszerre többfelé figyelnem: nézni, mikor kell lábammal a fékre taposni, mikor fordítsam jobbra a kormányt. Egyszóval: alig sikerült befordulnom a mellékutcába, pedig akkor az út szélén mély árok húzódott, kellemetlen lett volna ott landolni. Túléltük! Szerencsésen megúsztuk a dolgot, az oktatónak nem kellett rálépnie a pót fékre sem. Mikor túl voltunk az egészen, nagyot sóhajtottam, Ő meg azt mondta: – Ha legközelebb nem fékez időben, nem fogok szólni, bemegyünk az árokba!
– Jó! – válaszoltam szerényen. – Nem egyedül megyek, maga is ott lesz mellettem…
Megjegyzés: folytatom.
Kép Melléklet: Nyírjesi tavak
A cikket írta: katalina
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azon túl, hogy élvezetesen írsz, a történet is nagyon jó, de ahogy leírod, az külön értékelendő. Én nagyon szeretem a hibátlan, szép külalakú írást, és ez az.
Mindig csodáltam azokat a nőket, akik autót vezetnek. Nekem, igaz nem volt rá lehetőségem, nem adatott meg az az élmény, amire te olyan bátran elindultál. Nem vitás, a nők ügyesek és bátrak. Én maradtam mindig a buszon egy utas. Az nekem a biztonságos!
Puszi: Éva
Felidézted bennem a saját vezetési élményeimet. Hááát, arról is lehetne írni egy sorozatot!:) Az utolsó mondatod a legfrappánsabb!:)
Nagyon igaz, hogy vezetés közben annyi érdekes dolog történt, hogy azokat mind nem is lehet összeszedni.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Puszi: katalina
Igen, kétségtelen, hogy vannak az autónak, vezetésnek előnyei is de én akkor sem vágyom rá. Bár a téremet, izületeimet enélkül is van, hogy már én is "érzem"
:(
S
De most azért nem vezetek, mert a régi tönkre ment, s annyi pénzt, amibe kerül egy autó, már nem tudok előteremteni...
Sajnos, ma már nem vezethetek, lerobbant a térdem. A garázsszmszéd-sebészorvos azt mondta, hogy az autóból ki-beszállás okozta. De biztosan csak viccelt velem. Egyébként nagyon élveztem az autózást, azzal sikerült hazánk sok-sok gyönyörű tájával megismerkednem. S nem kellett csomagot cipelni, talán az volt a majdnem legjobb benne!
Köszönöm az érdeklődést.
Szia!
:(
S
Az autók, autóvezetés, kressz nem az én világom, de tanulni én is sokat tanultam.
Szellemes az utolsó mondat!
;)
Köszönöm az érdeklődést.
Szia!
Szellemes az utolsó mondat!
;)
Nagyon jó amit írtál, eszembe jutatta az én tanulásomat, az sem volt semmi!!
Remélem azóta a gyakorlatban is bebizonyítod, hogy mi is tudunk vezetni. Üdv Magdi
Köszönöm a látogatásodat.
Sia!
Katalina! Én ugyan nem vezetek, de zért remélem te átmentél a vizsgán? Várom a következő részt, hogy hogyan sikerül! üdv Orsolya
Ha nagyon akarjuk, akkor megy minden!
Köszönöm, hogy olvastál
Szia!
Szia Katalina!
Tetszik. Az eddigi írásaidhoz képest nekem most egy vidám énedet mutatod. Lássuk a többi részt!
Pussz,
Tündér
Köszönöm, hogy olvastad.
Szia!
Tetszik. Az eddigi írásaidhoz képest nekem most egy vidám énedet mutatod. Lássuk a többi részt!
Pussz,
Tündér
Remélem azóta a gyakorlatban is bebizonyítod, hogy mi is tudunk vezetni. Üdv Magdi