újabb események régebbi események további események
23:48
emillio módosította a cikkét
23:47
emillio új cikket töltött fel
21:00
Black Ice módosította a cikkét
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:14
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
22:58
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
18:26
L. Alexa új cikket töltött fel
18:23
L. Alexa új cikket töltött fel
17:06
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
13:14
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
09:16
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:17
L. Alexa módosította a naplóbejegyzését
08:16
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
22:02
Black Ice módosította a cikkét
21:57
Black Ice új cikket töltött fel

Nő a volánnál 3. rész

2010. augusztus 31. - Látogatók száma: 52

Autózunk Warbicsekkel. – Nem valószínű, hogy friss jogosítvány birtokában mindenki jól vezeti járgányát. Kezdetben velem is történt néhány eset, ezek tanulságait saját érdekemben jól agyamba véstem.

Első autónk amolyan piszkosfehér Wartburg volt (Warbicseknek hívtuk). Kéz alatt vettük, mivel abban az időben nem lehetett gépkocsit vásárolni csak úgy, hogy bemegyek valamelyik autószalonba, és kiválasztom a megálmodott darabot… Nem-nem lehetett így hozzájutni, de még úgy sem, ha meglett volna rá a pénz, de az se volt. Bementem tehát az OTP helyi kirendeltségére, s megállapodást kellett kötni arra, hogy autóra gyűjtöm a pénzt; havonta bizonyos összeget kellett rátenni a számlára, és sokáig várni és várakozni, amíg majd Csepelről hírt kapok a kocsi érkezéséről. De én nem akartam hosszú ideig várni, hiszen letettem a vizsgákat, s ha nem tudok gyakorolni, még azt is elfelejtem, amit a kevés gyakorlással elsajátítottam, ezért mások által elhasznált vagy megunt kocsi vásárlásához kellett folyamodni. Szüleim örökségéből rászántam az összeget, és szerződést kötöttem egy Wartburgra. Bár nagyon dicsérték, milyen jól járok vele, s én naiv, el is hittem, és meg voltam róla győződve, hogy jó vásárt csináltam! De nem így történt! Hamar rá kellett jönnöm, hogy alaposan rászedtek! Nyilván visszaállították a kilométer-órát, ami nemsokára sok gondot okozott nekem.

Amikor hozzájutottam az autóhoz, én a közeli csendes utcákban már kipróbáltam az autózást – egyedül. Lányom nemsokára utánam vizsgázott, – annyival előnyben állt velem szemben, hogy ő a fővárosban, én vidéken tanultam vezetni, – viszont ő ügyesebb, én meg bátrabb voltam nála. Szabadságát itthon töltötte, én dolgoztam. Elhatároztuk, hogy délután országúton gyakoroljuk a vezetést; mindkettőnkre ránk fér, s mégis jó, ha ketten vagyunk az autóban. De ő attól félt, hogy jön ki a garázsból, és az alig fél kilométer távolságra eső irodáig – hogy fogja elvezetni a kocsit egymagában? Megnyugtattam, hogy a folyópart melletti csendes úton talán nem is találkozik gépkocsival, ezért jöjjön csak bátran elém! A megbeszélt időben a nyitott ablaknál meghallottam a jelzését – mivel a parkoló épp’ ott volt – tehát épségben idetalált. Megnyugodtam.

Átvettem tőle a volánt, és nekivágtunk, hogy néhány kilométert gyakoroljunk városon kívül; majd hazafelé ő vezethet. Kiérve a házak közül, alig találkoztunk járművel. Nem akartunk hosszú utat megtenni, de gondot okozott, hol forduljak vissza? Már elhagytunk egy falut, majd a másikat is. Többször meg akartam fordulni, de hiába figyeltünk mindketten, csak akkor vettük észre a kínálkozó alkalmat, amikor már nagyon közel volt, vagy elhaladtunk mellette. Kétjegyű számmal jelzett úton mégsem akartam Y-fordulóval bajlódni – még útakadályt idéznék elő! Megtettünk 20 kilométert, még mindig nem találtunk alkalmas helyet; csak Rétság előtt, ahol az országhatár felé vezető út elején terjedelmes parkolót alakítottak ki. Végre! Befordultam, leállítottam a motort. Nagy izgalmunkat kipihentük, majd átadtam a volánt a lányomnak és hazafelé indultunk, otthon minden baj nélkül beálltunk a garázsba, de az utóbbi feladatot már én végeztem el.

Ugyanis keskeny hely van a garázssor előtt, nem lehet egyenesen bejutni, a garázskapu keskeny, s olyan szűk a hely, hogy a kocsi ajtaját is csak balról lehet kinyitni a ki-beszálláshoz.

Igaz, jóval később, de kerültem olyan helyzetbe, hogy alig bírtam kijutni onnan. Ugyanis akkor előtte nem én álltam be előremenetben, a kormány sem állt a megszokott helyzetben. Ezért amikor lassan elindítottam az autót, s kezdtem vele farolni, éreztem, hogy baj lesz belőle, mert a kocsi jobb hátsó részével már súroltam a fémpolcot. Elől semmi hely, nem tudtam mit tenni, leállítottam a motort, s kinéztem, kitől kérjek segítséget? A közeli garázs autószerelőjével találkoztam, őt kértem meg, próbáljon kimenteni a szó szerint szorult helyzetből. Sikerült, de neki se könnyen, s bizony az akkor új gépkocsin csúnya horzsolások keletkeztek.

Megértettem a lányomat, mert én is csak több gyakorlás után értem el, hogy simán bejussak a keskeny ajtón. Később aztán már mások elismerését is kiérdemeltem, akik kisebb kocsival többet bajlódtak, – míg én – hosszú Wartburgommal könnyedén vettem az akadályt.

Nos, a lányom nem akart bemenni vele, ezért vettem át a kormányt e művelet végrehajtásához.

Sokszor jártam Budapesten, ahol jól eligazodtam egyedül, és főleg gyalogosan, vagy tömegközlekedési járművel mindig célhoz értem. Autóval azonban akkor még gondot jelentett a nagy forgalomban egyszerre annyi felé figyelni. Ilyenkor jó volt férjem alaposabb helyi ismerete, csak az volt a baj, hiába ültem én a volánnál, mert mindig ő akart dirigálni, de ő kizárólag a célt tartotta szem előtt, nem a forgalmat és a lehetőségeket. Ezért nem volt könnyű dolgom mellette autót vezetni. Ebből aztán néha fura helyzetekbe kerültem. A zsúfolt, többsávos belvárosi Rákóczi úton haladtunk egy alkalommal, amikor megszólalt, hogy térjek át a szélső sávba, mert jobbra fordulunk. Kitettem az irányjelzőt, de csak hömpölygött a sok kocsi mögöttem jobbra és balra is, senki se adott elsőbbséget, maradtam hát a helyemen.

– Mondtam, hogy fordulnunk kell – intett a férjem – miért nem mentél át a másik sávba?
– Máskor hamarabb szólj, mert csak azért, ha bekapcsolom az irányjelzőt, az én kedvemért egész Budapest forgalmát nem fogják leállítani! – jegyeztem meg csendesen.
Máskor velünk utazott a lányom. Amikor mindketten kiszálltunk a kocsiból, fülembe súgta: „Anyukám! Papával (így hívta második férjemet) utazni… életveszély! Jó idegrendszered van, hogy kibírod.

Megjegyzés. Fényképeken Warbicsek, a két sofőr: anya és lánya, Viharfelhők.

A cikket írta: katalina

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 2. 18:57

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. szeptember 1. 11:48

Igen, férfiakkal nagyon nehéz, pláne az elején. 10-15 év előnyt nyílván nem lehet behozni rövid idő alatt, azt a rutint pedig mindenkinek meg kell szerezni, csak aki már régen volt ilyen helyzetben elfelejti. Egyszer fordult elő, hogy már nem bírtam az örökös kritikát, megálltam, és közöltem, ha nem tetszik, szálljon ki. Kiszállt!! Gyalog jött utánunk, még szerencse, hogy nem messze voltunk a céltól. Ő is lehiggadt, meg én is mire utólért, és innentől kezdve soha nem szólt bele a vezetésembe.

Kedves Magdi!
Azt hittem, csak én tudok ilyen "kegyetlen" lenni, hogy otthagytam egyszer...
De tényleg szörnyű, ha valaki mellettünk ülve folyton morgolódik és dirigál.
Én soha, senkinek nem tettem megjegyzést, ha utasként ültem a kocsiban.
Köszönöm a látogatásodat.
Katalina
2010. szeptember 1. 11:48
Igen, férfiakkal nagyon nehéz, pláne az elején. 10-15 év előnyt nyílván nem lehet behozni rövid idő alatt, azt a rutint pedig mindenkinek meg kell szerezni, csak aki már régen volt ilyen helyzetben elfelejti. Egyszer fordult elő, hogy már nem bírtam az örökös kritikát, megálltam, és közöltem, ha nem tetszik, szálljon ki. Kiszállt!! Gyalog jött utánunk, még szerencse, hogy nem messze voltunk a céltól. Ő is lehiggadt, meg én is mire utólért, és innentől kezdve soha nem szólt bele a vezetésembe.
2010. szeptember 1. 11:08
Várom!
2010. augusztus 31. 23:36

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 31. 15:17

Katalina! Bár én, mint már esetleg olvashattad, nem vezetek, de te ügyesen vetted az akadályokat! Nagyon jó írás! üdv Orsolya

Csak várd ki a végét, mi lesz még!?
Köszönöm az édeklődésedet.
Pszi
2010. augusztus 31. 15:17
Katalina! Bár én, mint már esetleg olvashattad, nem vezetek, de te ügyesen vetted az akadályokat! Nagyon jó írás! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: