Nő a volánnál 4. rész
Látogatók száma: 62
Második férjemmel akkor már kissé hadilábon álltunk, nagyon ideges-izgága természete lévén, nem volt könnyű vele az élet. Ha együtt mentem vele üdülni, jeleneteket rendezett. Ha együtt utaztunk, az autóban is saját akaratát óhajtotta érvényesíteni.
Egy alkalommal Vácnál Rátót felé kanyarodtunk; férjem egy telket akart megnézni. A faluvégen keskeny fahídra álltam be, hogy megforduljak. Párom kiszállt, hogy majd segít! Jó. Megáll, idegesen mond valamit, kezével gesztikulál. Eszébe se jut, hogy a motor zúgása miatt egy szót se lehet hallani a kocsiban, a jelzései pedig félreérthetők. Begurult, mert nem bírja elviselni, ha én másik irány felé kanyarodom fordulás miatt, mint ahogyan ő eldöntötte magában. Na, gondoltam magamban, most jól ráijesztek! Megfordultam, barátságos mosollyal intettem neki, aztán gyorsabbra kapcsolva, elszáguldottam mellette, otthagytam a hídon. A visszapillantóból láttam, még mindig hadonászott a karjával. Jó messzire igyekeztem tőle, egy kanyaron túl kicsit várakoztam, csak aztán indultam vissza érte. Ott állt és lecsendesedve nézett körül… Fölvettem. Igyekeztem meggyőzni, ha én ülök a volánnál, nekem kell döntenem, hogyan forduljak meg.
Ezért a lányommal és két kis unokámmal, meg Attilával szerveztem a további nyaralásokat a Warbicsekkel, amelynek hatalmas csomagtartójában minden holmit be tudtunk pakolni. Berekfürdőn többször nyaraltunk. Ezt a nyári lakot egy cégtől olcsón vehettük igénybe, ahol magunk gondoskodtunk az ellátásról. Mindig telepakoltuk a Wartburg hatalmas csomagterét fagyott étellel, több hűtőtáskában főzeléket és húsféléket, tojást és sok mást rakva. Ott átpakoltuk a hűtőszekrénybe, s egy hétig abból készítettük a vacsorát, mivel nappal az időt a strandon töltöttük és ott, főleg a gyerekek előszeretettel fogyasztották a palacsintát meg a sült halat.
Emese még másfél évét sem töltötte be, s olyan jól érezte magát, hogy folyton pancsolt és kacagott, amikor forgattuk a vízben. A fürdőzők körülállták, annyira tetszett nekik az aranyos csöppség. Amikor hazavittem őket Budapestre, azt mondta nekem a lányom: Anyukám, én úgy féltem a kocsiban, de nem mertem szólni az úton. El se tudtam képzelni, miért félhetett, ezért megkérdeztem tőle. – Miért féltél?
– Azért, mert olyan sebesen száguldtál a kocsival, azt hittem, hogy baj lesz belőle.
– Hogy én száguldottam volna… hiszen sehol se léptem át a kötelező, akkor legnagyobb 80 kilométeres sebességet… Miért nem szóltál, hogy lassabban vezessek? Sosem hittem volna, hogy ilyet hallok valakitől. Nem voltam hozzászokva az alföldi unalmas utakhoz, ahol nincs annyi kanyar, és minden sima, s messze látni az úton, nem úgy, mint nálunk, hegyen-völgyön-kanyargós utakon vezetve.
Bánk közel van hozzánk, szerettünk nyáron a tóban fürödni, amikor Attila, Danika és Emese is nálam tartózkodott. Néha csatlakozott hozzánk valamelyik szomszédasszony is. Mindig zsúfolt kocsival indultunk. Gyönyörű helyen, erdős hegy aljában fekszik a tó, előtte a rendben tartott napozóhelyeken, árnyas fák alatt pihentünk egész nap, közben fürödtünk. A kirándulást úgy szerveztem, hogy estig fürdőzéssel tölthessük az időnket. A kocsi csomagtartójába raktuk az étellel megtömött hűtőtáskát, és a többi cókmókot. A strandon kiegészítettük a készletet, mivel elfogadható áron utánpótlást: üdítőt, fagylaltot, gyümölcsöt ott is lehetett kapni. Emese ott tanult úszni, amikor a lányom eljött szabadságra, néhány lépésre megálltunk egymástól, elengedtük őt, és egy-két karcsapása után elkaptuk.
Amíg jobban kellett vigyázni rá, addig a tó széli nagy lapos kövön, ölemben Emesével áztattam a lábam, vigyázva a többi gyerekre is, akik körülöttünk úszkáltak, vagy játszottak a homokozóban, vízzel öntözve várat építettek. Mindig megvártuk a naplementét, akkor pakoltuk össze a holmit és felüdülve, kellemes időben tértünk haza. Később az unokák több gondot okoztak, mert mindig vízi-biciklin akartak körbejárni a tavon, én meg féltettem őket a mély víz miatt. Nagyon sokszor voltunk ott, sok fénykép készült róluk fürdés közben.
KÉP: 2 db a Bánki-tónál – és Paradicsomi táj
A cikket írta: katalina
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most abbahagytam az olvasást, mert már lassan-lassan leragad a szemem. Van, amit nem lehet tovább erőltetni és az az olvasás.
Puszillak, holanp folytatom
Éva
Bánk jó hely! Nekem legalább csak szép emlékeim vannak róla.
Szeretettel: Katalina
Jó olvasni amit írsz! Puszi Magdi
Köszönöm, hogy meglátogattál és elolvastad.
Szeretettel: Katalina
A férfiak már csak ilyenek, ha autóvezetésről van szó ....:-))
Jó cikk! :-)
Pussz
Tündér :-)
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Puszi: Katalina
Katalina! Gyerekkoromba Berekfürdőn sokat voltunk apu munkahelyétől nyaralni, jó időszak volt. Írásod nekem 5+1 üdv Orsolya
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted!
Puszillak: Katalina
Jó cikk! :-)
Pussz
Tündér :-)