újabb események régebbi események további események
23:48
emillio módosította a cikkét
23:47
emillio új cikket töltött fel
21:00
Black Ice módosította a cikkét
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:14
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
22:58
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
18:26
L. Alexa új cikket töltött fel
18:23
L. Alexa új cikket töltött fel
17:06
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
13:14
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
09:16
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:17
L. Alexa módosította a naplóbejegyzését
08:16
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
22:02
Black Ice módosította a cikkét
21:57
Black Ice új cikket töltött fel

Nő a volánnál 5. rész

2010. szeptember 7. - Látogatók száma: 56

Karambol. Egy verőfényes tavaszi vasárnap szülőfalumba készültem. Eleinte férjemre bíztam, térképen válassza ki az útvonalat. Jobb, ha elfoglalja magát, rám kevésbé figyel.

Ő azonban csak a „toronyirányt” nézi, nem az út minőségét, és késve jelzi, ha kanyarodni kell, akár csak az oktatóm tette.
Most is Nógrád megye erdős-hegyes, árkon-bokron keresztül vezető, kanyargós útjait választotta. Igaz, szép tájon, vadregényes erdőkön keresztül autóztunk, de kegyetlen rossz minőségű keskeny úton: hol magaslatra föl, mély szakadékok mellett, hol meredek lejtőn lefelé, néhány kilométer távolságon belül apró falvakon át, ahol nemcsak emberek, de tehenek, tyúkok, kutyák épségére kellett vigyázni. Ezért sem üzemanyaggal, se idővel nem takarékoskodtunk. Amikor kiértünk a 21-es útra, mindjárt könnyebb lett vezetni. A gyér forgalmat kihasználva, négyesbe kapcsoltam, élvezve a sebességet.

– Itt, itt fordulj balra! – szól rám hirtelen.
Igen ám, de az itt, már nagyon közel volt! Indexeltem, próbáltam fékezni, hátha be tudom venni az éles kanyart. Azonban ilyen sebességgel – még kellő rutin híján – nem sikerült az úton tartanom az autót. Ezer szerencse, hogy a kanyaron túl sekély árok húzódott, a jobb első kerékkel becsúsztam oda. A hirtelen kormányzás miatt ismét az úton találtam magam, átlépve a felező vonalat. S jaj, nekem, épp’ akkor, szemben egy szekér (vasárnap lévén) megrakva hat részeggel, – akik hangosan kurjongatva, borosüvegüket kezükben lóbálva – vészesen közeledtek felénk. Figyelmem rájuk szegeződött, s bár fékeztem, nem tudtam elkerülni az ütközést.

Rettenetes csattanás után halálra rémülve néztem körül… a két ló a hátsó lábán állva, első lábukkal ott kalimpáltak fölöttünk a levegőben… számomra mérhetetlenül hosszú ideig, pedig mindez pillanatok alatt zajlott le. Behunytam a szemem, itt már nincs mit tenni. Az történt ugyanis, hogy én az ijedtségtől, – ők a meglepetéstől, – na meg az ital hatására – senki sem állt hivatása magaslatán, mivel az egész társaságban csak a lovak voltak urai a helyzetnek! Ösztönösen érezték, mit kell, vagyis mit nem szabad tenni! Még gyermekkoromban hallottam apukámtól, hogy a ló intelligenciája annyira kiterjedt, hasonló helyzetben nem lép rá emberre. Ez most beigazolódott. A lovak most tőlünk ellenkező irányba, az úttest szélére rántották a rudat a szekérrel és részeg utasaival együtt, – ezért nem zuhantak ránk. (Máskülönben nem írhattam volna meg ezt a történetet.)

…Kezdtem kicsit magamhoz térni, körülnéztem… Alig hittem el, de se nekem, se férjemnek semmi bajunk! Az ütközés csak az autót állította meg, de a motor még járt, ezért leállítottam, miközben a szekeresek az út ellenkező oldalán húzódó árokba kerültek. Gyorsan kiszálltam az autóból, odamentem hozzájuk, akik szép sorban ugráltak le a szekérről – szerencsére, a sekély árokba, – az ijedtségen túl teljes épségben. Azonban a fogat vezetője amolyan igazi nógrádi kanyargós káromkodásba kezdett, hogy tönkrement a kocsija! Ami ugyan nem volt igaz, később derült ki, hogy csupán a rúd repedt meg kissé, amivel minden baj nélkül haza tudtak menni. Magamban hálát adtam a Teremtőnek, hogy mindenki épségben, karcolás nélkül megúszta.

Mivel a fogat vezetője ravasz észjárásával szemmel láthatóan kezdte fájlalni a fejét, majd végtagjait, ezért fölajánlottam, hogy a CASCOM alapján minden kárát megtérítem neki. Ha nem egyezik bele, akkor kénytelen leszek a szemben levő major telefonján helyszínelő rendőröket hívni. Abban az időben a KRESZ szerint ugyanis csak ötvenezer forint fölötti anyagi kár, vagy komoly sérülés esetén tették kötelezővé a helyszínelést. Azt hiszem, mindnyájan jobban jártunk volna, ha ebben maradunk. Az ékező rendőrök udvariassága ellenére nem úsztuk meg büntetés nélkül. A motorházat megnyomta a fogat rúdja, magam nem boldogultam a beindításával, a rendőr segített nekem.
Aztán a rokkant járművemet valahogy lépésben elvezéreltem egy közeli gyárig. Arra kértem az őröket, hogy a zárt udvarban hagyhassam a kocsit. Készségesen adtak segítséget, mi pedig a legközelebbi autóbusz-megállóhoz gyalogoltunk, s előbb Salgótarjánba, majd átszállva, hazajöttünk.

Másnap a szerelővel együtt magam mentem az autóért, aki percek alatt elsősegélyt nyújtott a sérült autónak. Ő hazaindult saját kocsiján, azt ajánlotta, hogy lassan vezessek. S hogy ne fájjon szegény Warbicseknek, nyugodt tempóban, lassan-döcögve érkeztem haza, illetőleg egyenesen a szerelő-műhelybe. Napok alatt rendbe tették, olyan volt, mint új korában.

Kollégáim azon csodálkoztak, hogy mertem karambol után már másnap hazavezetni az autót?, ráadásul még most sem félek beülni a kocsiba! Nekem ilyesmi meg se fordult a fejemben. De az a statisztika, amit akkor nemrég’ olvastam, bizony többször eszembe jutott: hogy új vezetők közül sokan az első két évben karamboloznak. Nos, én is közéjük tartozom. Azt a tanulságot levontam, hogy csökkentenem kell a sebességen, mert nagyon merészen hajtottam addig. Óvatosabb lettem, s főleg férjem jelzéseire jobban figyeltem – olyan értelemben, hogy nem kell mindig rá hallgatnom! Most is jobb lett volna egyenesen továbbmenni, és alkalmas helyen visszafordulva, lassú tempóban közelíteni meg az éles kanyart.

A fogat vezetője jelentkezett Pásztón a kórházban, ahol megvizsgálták. Amikor fölkerestem, érdeklődésemre az orvos azt mondta, semmi baja nem történt az illetőnek, vizsgálat után mindjárt hazaengedték – aminek nagyon örültem. Véleménye szerint valami hasznot akart húzni a dologból. Őt ittas vezetésért megbírságolták, tőlem meg a felezővonal átlépése miatt három hónapra bevonták a vezetői engedélyemet. Fellebbezés alapján felére csökkentették az időt. Utána több évtizedes vezetésem során nem karamboloztam, de néhány gyakorlott vezető néhányszor kárt okozott az általam vezetett autókban.

** **
Képek: Warbicsek (a kép a történet idején készült a hegytőn), Kanyarban, Összetörten és Szülőfalum a hegyek közé bújva, ahová igyekeztem – volna.

A cikket írta: katalina

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 26. 21:30
Katalina!
Nagyon élvezettel olvastam az írásodat. Ha szabad kérdeznem, hány éves is voltál, amikor a gyárban az őrök olyan készségesen adtak segítséget, és a szerelő is percek alatt elsősegélyt nyújtott a sérült autónak??? Ha nem akarsz ne válaszolj.
Most, mivel eddig nem értem rá, mert készítenem kellett nagy gőzzel a "pályaműveket", most visszafelé, de elolvasom az írásaidat.
Örülök, hogy megúsztátok épségben! Ja, és a képen, te vagy?
2010. szeptember 26. 19:23

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. szeptember 25. 19:16

Micsoda idők... Igaz? Akkor csak úgy lehetett új autóhoz jutni, s mennyit kellett rá várni...?

Nem is igazán érdemes megemlíteni egy fiatalnak. Talán el sem hinnék.
Konkrétan én sem emlékszem rá, mennyi évet kellett várni egy autóra, de azt tudtam, működig egy Valaki odatelefonál Valakinek vonal.
2010. szeptember 25. 19:16

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. szeptember 12. 12:09

Így ebéd előtt "kiolvastalak".
Te sem panaszkodhatsz Katalina. Élvezetesen írod le a megtörténteket. Szívesen olvastalak.
Egyszer vittél el gondolatban mindössze, ugyan is sok-sok csekket adtam ki anno, amivel a takarékoskodók boldogan mentek másnap családostul átvenni az autót a Merkúrhoz. Szerettem az OTP-nél dolgozni.
No, meg vezetni is. :)

Micsoda idők... Igaz? Akkor csak úgy lehetett új autóhoz jutni, s mennyit kellett rá várni...?
2010. szeptember 12. 12:09
Így ebéd előtt "kiolvastalak".
Te sem panaszkodhatsz Katalina. Élvezetesen írod le a megtörténteket. Szívesen olvastalak.
Egyszer vittél el gondolatban mindössze, ugyan is sok-sok csekket adtam ki anno, amivel a takarékoskodók boldogan mentek másnap családostul átvenni az autót a Merkúrhoz. Szerettem az OTP-nél dolgozni.
No, meg vezetni is. :)
2010. szeptember 9. 21:13

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. szeptember 9. 18:19

Telitalálat! Bizony, ott lakom! - és Te?

Katalina! Mondhatnám szomszédok vagyunk, tőled 50 km-re a megyeszékhelyen élek. Ha erre jársz szivesen látlak! üdv Orsolya
2010. szeptember 9. 19:02
Telitalálat! - És Te?
2010. szeptember 9. 18:19

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. szeptember 8. 08:39

Katalina! Megfogtál, de nem Balassagyarmaton véletlenül? Én sem lakok olyan messze Pásztótól, de ha jól gondolom Gyarmat a 2. nem? üdv Orsolya

Telitalálat! Bizony, ott lakom! - és Te?
2010. szeptember 8. 08:39

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. szeptember 7. 22:01

Kicsi a világ! Ismerem Páztót és környékét is. Valamikor ott kezdtem el középiskoláimat. Kedves emlékek fűznek a városhoz. Nem is olyan messze lakom, a megye 2. nagyobb városában... Kitalálod? Arra felé vitt az útam, amikor azok az események történtek. Örülök a hírnek.
Puszillak: Kata

Katalina! Megfogtál, de nem Balassagyarmaton véletlenül? Én sem lakok olyan messze Pásztótól, de ha jól gondolom Gyarmat a 2. nem? üdv Orsolya
2010. szeptember 7. 22:01

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. szeptember 7. 20:03

Katalina! Te jártál mifelénk? Én is itt lakom, igaz nem Pásztón. Tényleg elég kanyargósak nálunk, ja és dimbes-dombosak az utak. Tudod én nem vezetek, de a te történeted igazán izgalmas és fordulatokban gazdag. Üdvözlettel Orsolya

Kicsi a világ! Ismerem Páztót és környékét is. Valamikor ott kezdtem el középiskoláimat. Kedves emlékek fűznek a városhoz. Nem is olyan messze lakom, a megye 2. nagyobb városában... Kitalálod? Arra felé vitt az útam, amikor azok az események történtek. Örülök a hírnek.
Puszillak: Kata
2010. szeptember 7. 20:03
Katalina! Te jártál mifelénk? Én is itt lakom, igaz nem Pásztón. Tényleg elég kanyargósak nálunk, ja és dimbes-dombosak az utak. Tudod én nem vezetek, de a te történeted igazán izgalmas és fordulatokban gazdag. Üdvözlettel Orsolya
2010. szeptember 7. 19:23
Erre jó a statisztika, annak hinni kell! Köszönöm a látogatást.
2010. szeptember 7. 17:54
Igazad van ezzel az első két évvel. Én például az első félévben másztam fel egy fára a Warbival. Többet sosem karamboloztam az én hibámból. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: