Szarvas

Látogatók száma: 37

Gyönyörű állat! Nem tudok mást mondani!

Ma reggel jöttem hazafelé. Ilyenkor elég sietősre fogom a dolgot, mert tizenkét órai munka után, jobb minél előbb itthon lenni. A fiúember ül mellettem és néz ki a fejéből. Néha olyan érzésem van, hogy nyitott szemmel alszik! Ha szólok hozzá, akkor elég tisztességes "fáziskéséssel" válaszol. Egy darabon erdőben fut az út, szeretem ezt a részt, mert nyáron árnyas és csodálatos, ahogy a nap átsüt a fák koronáján.
De, ma az egyik volt kollégánk jutott eszembe! Ezen a részen ütközött egy autó egy szarvassal. Az autó irányíthatatlanná vált és összeütközött az éppen akkor odaérkező kollégánk autójával. Ő, ott a helyszínen meghalt. :( A szarvassal ütköző csak kisebb sérüléseket szenvedett.
Talán a gondolataim voltak azok, amelyek miatt kissé levettem a lábamat a gázról. Előttünk, olyan kilométernyirel, hatalmas szarvas nézett ki a sűrűből! Ilyenkor az ember lányának erősebben kezd el verni a szive, hiszen a vadaknál sosem lehet tudni, hogy mit csinálnak. Visszalépnek a sűrűbe, vagy vakon átvágtáznak az úton. De ez a szarvas csak állt és minket nézett. Mintha jól megmustrált volna! Öreg bika lehetett, legalábbis az agancsa hatalmas volt. A fiúember rögvest felébredt és adta a tanácsokat. Ccc...gondoltam... félted az életedet mi? Osztod itt az észt, de előtte bezzeg eléggé üveges volt a tekinteted!
Én, akkor már majdnem álltam. Vészvillogó be, hogy ne kerüljön el senki és megálltam.
Néztük egymást a szarvassal. Én összehúzott szemekkel néztem, amúgy Clint Eastwood-osan, ami nem a bátorságomnak volt köszönhető, hanem az enyhe álmosságomnak. Ő, mozdulatlanul állt és bámult. Szinte hallottam füleimmel a vontatott sírós zenét, valamelyik hállivuuudi zeneszerző kottájából. Már vártam, hogy a vad a zsebéhez kap és előrántja a pisztolyát!
Aztán megmozdult, kijött a felezővonalig, de nem vette le a szemét rólunk. Majd hátrafordult. És akkor a sűrűből kirobbant a "család"! Kisebb, nagyobb fiatalka szarvasok, akik még a csordával élnek, őzek, pár gida is ott szökellt köztük. Amíg Ők átmenekültek az úton( miért nem jut más szó az eszembe???) a hatalmas bika nyugodtan állt. Aztán megfordult, visszanézett a sűrűbe, mintha meggyőződött volna róla, hogy senki nem maradt ott.
Majd miránk nézett, mintha megköszönte volna az előzékenységünket, Ő is eltűnt a sűrűben! És, ami a legjobb volt ebben az egészben, hogy a kis átkelés alatt, mi voltunk az egyetlen autó az úton! Biztonságosan át tudtak kelni!
Vajon az a bika tényleg a családja biztonságát őrizte??????
Vajon miért akkor, és ott jutott eszembe a kollégánk????
Apus szerint Rám, három őrangyal vigyáz és mindhárom korán megőszült!

A cikket írta: Babenko

előző cikk következő cikk

4 szavazat