Utazás
Látogatók száma: 28
Ma végre kimozdultam itthonról, (orvoshoz kellett mennem) vidéki kistelepülésről, közeli nagyvárosba.
Állok a buszmegállóban, hallgatom a várakozók beszélgetéseit. Ha akarom, ha nem. Megbeszélik ki hova utazik, mit szeretne elintézni, kicsit irigykedve látom mindenkinek van beszélgető társa, csak nekem nincs. Néhány perc még van az indulásig, gondoltam addig is nézelődöm kicsit, hiszen Én ritkán mozdulok ki egyedül. Néztem a gyönyörűen rendbe rakott házak, kertek tarkaságát, a virágok színes virulását. Közben érkeznek az utazni vágyó fiatalok, idősebbek. Hallom egy idősebb pár beszélgetését, Ők is orvoshoz készülnek. A néni biztatgatja a bácsit, hogy mit mondjon el az orvosnak, és mit ne. A bácsi csak bólogat, hallgat jó nagyokat, és egyszer csak megszólal,: - " Hagyd már abba, vagy eredj el helyettem." A néni megszeppen, kicsit szétnéz, hogy vajon ki hallotta, azután csendben várja a buszt. A másik csoport fiatalokból áll, négy fiú, hangosak, harsányak. Elmesélik egymásnak, hogy tegnap este, ki kivel volt és mit csinált, szinte szó szerint. Nem zavarja Őket, hogy ki hallja és ki nem. Még talán büszkék is rá, hogy van hallgatóságuk. Vagyunk néhányan középkorosztály, ki csendben, ki halkan beszélget az éppen aktuális beszélgetőpartnerével. Elnéztem csendben a generációk szokásai közti különbséget, és elgondolkodtam:, vajon mi is ilyenek voltunk, vagy ilyenek leszünk? Nem tudom. Az Én emlékeimben nem tűnik fel sehol egy olyan kép, ahol ennyire hangosan kibeszélték volna az este történéseit a srácok. Vagy már nem emlékszem rá? Ha idősebb leszek, talán Én is ennyire rámenős leszek a párommal, hogy mindenki előtt akarom megmondani, mit csináljon és mit ne! Vagy ez mind a kor sajátossága?
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend