újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Koldus történet, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2011. november 16. - Látogatók száma: 104

Megígértem Önöknek, a Tündérnek és magamnak is, hogy szerdánként írok ide az oldalukra egy-egy rövid cikket a mindennapjaimról. (Ehhez viszont, mindig saját magam szeretnék majd utánajárni az eseményeknek... Így történt ez most is.)

Valamelyik nap a múlthéten koldulni indultam. Ki akartam próbálni az élményt. Írni szerettem volna erről az ősi mesterségről Önöknek. (Ugye a másik ősi mesterséghez én egymagam nemigazán vagyok kielégítő feltétel - de majd egy társas élményszerző útról elgondolkodom a témában -, most maradt a nyugdíj-kiegészítési akciómról szóló beszámolóm összehozása.)

Hatkor csörgött az óra. Öregesen kikászálódtam az ágyamból. Kidörzsöltem a szememből a csipákat, majd a reggeli tisztálkodás elhagyása mellett, ráhangoltam magam az útra. Felkészülésem a legrégebbi, már felmosásra sem használt ruháim előkerítéséből állt. Kerestem egy szakadt munkásnadrágot, inget és pulóvert, a padláson felkutattam az egyik lerongyolódott - legfrissebb, kilenchatvanas divat szerinti - régi nagykabátomat, egy pár rossz cipőt, valamint egy hozzájuk illő autentikusan kopott kalapot.
A nadrágot és az inget felvettem, szakadtságukat egy csizmával és egy rendes lódenkabáttal lepleztem. A többi selejtes cuccot a Daewoom hátsó csomagtartójába dobáltam.
Első utam a helyi benzinkútra vezetett. Pár liter - nyugdíjas - tankolással indultam tovább. Hogy ne legyen olyan kellemetlen a helyzet, egy olyan helyet néztem ki célállomásul, ahol a kutya sem ismerhet. Irány a szomszéd megye egyik nagyvárosa. Elautókáztam a városközpontig.
(Megjegyzem, ez nem egy olyan szemét hely, ahol parkolási díjat fizetettnek a szerencsétlen, amúgy is a nyomor tornácán táncoló emberekkel. Itt a polgármester még a földön jár, és nem egy rohadék, aki pár nyüves forintért a városlakókat próbálná kifacsarni, mint a citromot.)
Leparkíroztam egy szabad helyen, és felvettem a csomagtartóba tett rongyokat. Cipő, pulóver és kabátcsere után útnak indultam.

Elgyalogoltam a helyi főtér egyik sarkáig. Ott egy kapualj széltől védett árkádjában meghúztam magam. Elém tettem a kalapomat. Guggolva fagyoskodtam, vártam a jószerencsét és az adakozókat.
(Hihetetlen, hogy ebben a nyomorban is mennyire segítőkészek az emberek. Kellemesen csalódtam. Röpködtek felém a tízesek, húszasok és volt, hogy egy-egy jólszituált úriember kétszázat dobott a földre helyezett kalapomba.)
Ebéd utánra már több ezer forintom volt. A benzinköltség már rég kijött, és a tanári napidíjamat is túllépte az összekoldult pénz, amikor...
- Tanár úr! - kiáltott felém egy régi tanítványom. Ön itt???
Az érzést nem kívánom még az ellenségeimnek sem. Köpni-nyelni nem tudtam. Szégyenemben a föld alá kívántam magam.
- Lányom, háááát ilyen az élet - mondtam lesütött szemmel.
- Tanár úr én meghívom ebédelni, ha az segít - mondta a kedves ismerős, maga után húzva két lurkóját.
Végig néztem rajtuk. Nem hiszem, hogy nekik olyan jól menne. Klasszikus "éppen hogy megélünk" ruházkodás. A gyerekek láthatólag a kínaiból voltak öltöztetve. Az anyuka öltözete ugyan csinos, de visszafogott volt, semmi extrával.
- Köszönöm, kedves vagy, de már megvolt az ebédkém - mondtam hálásan feléjük emelve tekintetemet.
- Akkor itt egy ötszázas, ezt fogadja el tőlünk tanár úr!
Mint koldus, nem mondhattam nemet...

A hölgy távozása után összecsomagoltam és irány a kocsi. Elment a kedvem az egésztől (pedig nem keresetem volna rosszul egy kis túlórával).
Aznapra a lelkiismeretem porrá lett zúzva, de a hitem az emberekben újraéledt.

A cikket írta: bokorur

15 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. március 14. 15:58
Az utolsó mondatát, de szeretném én is megérni.
Ma csak Önt olvasom és a hozzászólásokat.
2012. február 18. 10:40

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2011. december 18. 08:51

Minden tiszteletem az öné Bokor úr!

Köszönöm!
Bokor
2011. december 18. 08:51
Minden tiszteletem az öné Bokor úr!
2011. november 20. 11:16

megtekintés Válasz erre: moderátor - 2011. november 20. 10:27

Kedves Olvasók!
Bokor úr az oldalunk tiszteletbeálló segítője, nem "János", és nem "vásárhelyi"; további találgatásokat, amíg Ő ehhez nem járul hozzá, kérem abbahagyni! Itt az oldalon nem illik azoknak a felhasználóknak a kilétét kutatni, akik ehhez nem járultak hozzá (kérem tiszteletben tartani a személyiségi jogokat)!
Itt egy pozitív közösség jött létre, nincsenek gyanúsítgatások, viták egy jól meghatározható idő óta. Ezt kívánjuk fenntartani, ehhez minden kezünkbe lévő eszközt felhasználunk.
Akik az írott és íratlan szabályainkat nem tartják be, azokat nem kívánjuk közösségünk tagjaként megtartani!
Bokor úr, elnézést kérünk Öntől az illetlen felhasználónk nevében is!

Tisztel Moderátor!
Nem kívánom kiadni magam, szeretnék továbbra is egymagam élni boldogan, zaklatások nélkül. Amire vállalkoztam, azt teljesítem Önök felé.
Bokor
2011. november 20. 11:13
Tisztelt Hozzászóló!
Én a toleranciaszintem miatt (5), nem látom mit írt nekem (sajnálom, biztos valami csúnya dolog lehet). Ezt én nem vagyok hajlandó lejjebb venni senki kedvéért. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy valaki a hátamon engedjek felkapaszkodni.
Ha valami fontos, írjon közvetlen üzenetet részemre, válaszolok!
Bokor
2011. november 20. 10:27
Kedves Olvasók!
Bokor úr az oldalunk tiszteletbeálló segítője, nem "János", és nem "vásárhelyi"; további találgatásokat, amíg Ő ehhez nem járul hozzá, kérem abbahagyni! Itt az oldalon nem illik azoknak a felhasználóknak a kilétét kutatni, akik ehhez nem járultak hozzá (kérem tiszteletben tartani a személyiségi jogokat)!
Itt egy pozitív közösség jött létre, nincsenek gyanúsítgatások, viták egy jól meghatározható idő óta. Ezt kívánjuk fenntartani, ehhez minden kezünkbe lévő eszközt felhasználunk.
Akik az írott és íratlan szabályainkat nem tartják be, azokat nem kívánjuk közösségünk tagjaként megtartani!
Bokor úr, elnézést kérünk Öntől az illetlen felhasználónk nevében is!
2011. november 20. 09:32

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. november 18. 12:55

Tisztelt Rumjamaica!
Önnek egyszer szegényes a képzelőereje, máskor meg túlzottan jó.
Ugye Ön nem APEH-os, vagy AVH-s? El kell szomorítsam, nem fizettek a felkérésért, és hódmezővásárhelyi sem vagyok. Ott rendes polgármester van, ha jól értesültem az országos médiákból.
Az írás szakértése dicséretes! Akkor Ön szerint kár volt leírnom, amit éreztem?
Bokor

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. november 18. 13:31

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 18. 13:28

Kedves Bokorur!

Igen, én beszélek, mert nagy képzelőerőm és átélési képességem van. Nem csak gyakorlat és kipróbálás eredménye. A látvány, mással való történés is megközelítőleg hozza le bennem az élményt, mely olyan valóságosnak hat és azt megpróbálom átadni.

Természetes, hogy az igazi átéléshez a gyakorlati tapasztalat mélyebb érzéseket is megmozgat.

Pussz,
Éva

Tisztelt Éva!
Természetesen értem! És az írót nem azonosítjuk az írásaival. Én beszélek?!
Bokor
2011. november 18. 13:28

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. november 18. 12:41

Tisztelt Éva!
Ön beszél? Hisz minden írását átélte. Ön is kipróbálja a gyakorlatban a műveit! Akkor tisztában van az átélés fontosságával.
Bokor

Kedves Bokorur!

Igen, én beszélek, mert nagy képzelőerőm és átélési képességem van. Nem csak gyakorlat és kipróbálás eredménye. A látvány, mással való történés is megközelítőleg hozza le bennem az élményt, mely olyan valóságosnak hat és azt megpróbálom átadni.

Természetes, hogy az igazi átéléshez a gyakorlati tapasztalat mélyebb érzéseket is megmozgat.

Pussz,
Éva
2011. november 18. 12:59

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2011. november 17. 20:21

Bokor ez tökös dolog volt! Én is szoktam nyomni a rizsat arról amit csinálok, de én nem csak azért vagyis csak azért! Na belekavarodtam szóval érted öreg?

Tisztelt Kalózlány!
Értem;)
Bokor
2011. november 18. 12:58

megtekintés Válasz erre: - 2011. november 17. 20:04

Tökéletesen értem, hogy mit érezhetett a koldusnak öltözött ember. Ő játszott ezzel a koldulással, de a koldulásra kényszerült ember is hasonlóan éli meg a szégyent. Jó írás. Rávilágít egy igen komoly társadalmi problémára. Egyre több ember kerül olyan élethelyzetbe, amikor a koldulást kell választanai.

Bokor Úr! Nem csalódtam. Az írás címe és az író neve olvasásra csalogatott. Megérte.

Tisztelt Elina!
Az volt a cél, hogy érezzék az olvasók!
Örültem, hogy olvasott!
Bokor
2011. november 18. 12:57

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. november 17. 18:13

Lehet, h. mégis valóság, csak úgy van megírva, mintha nem az lenne.:(

Bevallom eltúloztam a bevételeimet:(
Bokor
2011. november 18. 12:56

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 17. 09:14

Kedves Bokorur!
Bátor cselekedet volt! Mi lesz a következő akció? :)

Üdv,
L.

Tisztelt Lizelotte!
Köszönöm, hogy olvasott! Meglepetés lesz a következő.
Bokor
2011. november 18. 12:55

megtekintés Válasz erre:   - 2011. november 17. 07:21

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Tisztelt Rumjamaica!
Önnek egyszer szegényes a képzelőereje, máskor meg túlzottan jó.
Ugye Ön nem APEH-os, vagy AVH-s? El kell szomorítsam, nem fizettek a felkérésért, és hódmezővásárhelyi sem vagyok. Ott rendes polgármester van, ha jól értesültem az országos médiákból.
Az írás szakértése dicséretes! Akkor Ön szerint kár volt leírnom, amit éreztem?
Bokor
2011. november 18. 12:45

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2011. november 16. 21:38

Tisztelt Tanár Úr!
Maga egyik meglepetést a másik után okozza nekem:D
Komolyan elment? Engem nagyyon érdekel!
Üdvözlöm, Tyson

Tisztelt Tyson Barátom!
Majd egy sör mellett elmesélem...
Bokor
2011. november 18. 12:43

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. november 16. 17:52

Hát, én biztos nem próbálnám ki.
Nekem is azok a segélyen lévő emberek jutottak eszembe akiket most az utcára zavartak utcát seperni azért, h. jövőre megkapják a havi csökkentett segélyt -ha jól tudom, 16E/hó lesz-.
Semmi jóra nem számíthat senki ezek után. És ezek az emberek közt szép számmal vannak idősek, én szégyellem magam, mikor elmegyek reggelente mellettük.
Mert tudom, h. ha nincs ez a helyes pofim, és kevésbé vagyok harcias, most én is ott lennék.

Tisztelt Bianka!
Ön megfogta a lényeget.
Bokor
2011. november 18. 12:41

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 16. 17:00

Kedves Bokorur!

Tetszett mint írás, de azért nem próbálnám ki a gyakorlatban. Még az is kellemetlen érzéssel töltött el egyszer, amikor egy szerencsétlen muzsikusnak, aki mellett minden hónapban elmegyek egyszer oda s vissza, pech, hogy nem volt nálam egy fillér se. Mert ilyen is van, hogy látszólag jól szituált, jól öltözött ember is lehet "koldus szegény". Még át is futott az agyamon - ha tudnád? De ez csak addig tartott, odafelé. Visszafelé már az összes aprót, számolatlanul tettem a tokjába. Jó érzés volt adni.

Üdv.
Éva

Tisztelt Éva!
Ön beszél? Hisz minden írását átélte. Ön is kipróbálja a gyakorlatban a műveit! Akkor tisztában van az átélés fontosságával.
Bokor
2011. november 18. 12:38

megtekintés Válasz erre: - 2011. november 16. 14:33

Igen Tisztelt Tanár úr!

Nagyon tetszett ez a kis írása, de gondolom megérte?

Csak azt nem értem, hogy mire is volt kíváncsi a Tanár úr, hogy mennyi lové jön össze, vagy mégis bízik az emberekben?

Hát akkor még a diploma sem ér semmit, ha ezzel ilyen jól lehet keresni?
Milyen érzést váltott ez ki önből, alázatot? Az adakozókból szánalmat?

De tudja az az ötszázas?......

Üdv. István

Én is adok egy ötöst. :)

Tisztelt István!
A nyomort át lehet íróasztal mögül érezni?
Kézben az az ötszázas is másképp fest.
Bokor
2011. november 18. 12:30

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 16. 13:49

Tisztelt Tanár úr!
Mély tiszteletem Önnek. Ha igaz, ha nem, akkor is. Így ezért, úgy azért... (Önnél sosem tudni) ;-) Nagyon jó írás!
Aktuális!!!
Üdv,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Önnél lehet tudni?
Köszönöm, hogy megtisztelt!
Bokor
2011. november 18. 12:29

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. november 16. 12:59

Érzékeny téma, annyi szent.

Az írás jó volt!

Tisztelt Virág!
Önnek is köszönöm a látogatását!
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: