Amit én megígérek, az úgy is lesz! 12
Látogatók száma: 40
- Jó estét Antonio! Mi a helyzet?
- Giuseppét baleset érte.
- Igen, arról értesültem. Kivizsgálták már az esetet?
- Igen. Már volt itt a bizottság, de nem sokat kérdezősködtek. Tegnap meglátogattam a fiút, mondta, hogy voltak nála is. Majd jön a vizsgálat eredménye.
Bella bólintott. Amíg ment felfelé a lépcsőkőn, azon gondolkodott, hogy miért szeret ide visszajönni? Vasak mindenfelé, még az ágyaik is fémből voltak. Az ebédlőben voltak csak virágok, Leonardának a kövér szakácsnőnek köszönhetően. Az asszony már integetett is neki!
- De jó hogy visszajött Signore Bella! Jöjjön egyen gyorsan valamit, bizonyára megéhezett a hajón. Az a vén kalóz nem tart semmiféle ennivalót a rozoga bárkáján.
- Jó estét Leonarda! Maga miért nem alszik ilyenkor? – ölelte meg Bella.
A kövér asszony olyan volt számukra, mintha az anyjuk lett volna. A cég nem engedett női alkalmazottakat a fedélzetre, Leonarda kivételével. Özvegyasszony volt, már négy éve látta el ennivalóval a fúrótorony személyzetét. Jól főzött, százféleképpen tudta elkészíteni az olasz tésztaéteket. Most is hirtelen egy kisebb lakomát varázsolt az asztalra, Bella elé. A bazsalikomos penne láttán, a férfinak összefutott a nyál a szájában. A másik tányéron, frissen kisütött rákocskák kunkorodtak, olíva olajos mártásban. A férfinak a Nóra által kreált Bella tortája jutott az eszébe. Vajon milyen lehetett? Rámosolygott a körülötte sürgölődő ősz kontyú asszonyra és nekilátott a kései vacsorának.
Nóra éppen hazafelé készülődött, amikor Ilona kapujában feltűntek a barátai, akikkel tegnap este mulatni indult. Sokszor látta őket vendégül az asszony, ők meg szívesen mentek, mert ilyenkor megkóstolhatták Ilona finom süteményeit. De most az asszony komor képpel fogadta őket.
- Beszélgessünk drágáim! - ültette le őket a teraszon.
- Meg tudja valaki magyarázni, hogy az unokahúgom miért csavargott hajnalban egyedül ittasan a körúton?
A társaság meglepetten elhallgatott. A máskor mindig vidám asszony most komor képpel, szikrázó jeges tekintettel nézett rájuk.
- Egy kérdésem van! Ki, mert volna eljönni hozzám, közölni velem a hírt, ha Nórát érte volna valami? Egyszerűen nem tudom napirendre térni az felett, hogy elmentek szórakozni és akkor egyedül hagytok hazamenni ittasan egy lányt! Hol van a lovagiasság fiúk?
A fiúk lapítottak. Látták ők, hogy Nóra eltűnt, de azt hitték taxit hívott és hazament.
- Érte valami baj Nórát? – kérdezte Laci, és megijedt, hogy többet nem fog kapni azokból a finom édességekből.
- Hála Istennek, meg egy lovagias férfinak, nem érte baj! – szikrázott Ilona jéghideg tekintete.
- De ha még egyszer előfordul ilyesmi, én többet még az utcámban sem akarlak meglátni benneteket! – azzal Ilona sarkon fordult és bevonult a házba.
Kisvártatva Nóra kijött és üdvözölte a társaságot.
- Ne haragudj Nóri, de tényleg azt hittük, hogy haza taxiztál! – Kati átölelte a barátnőjét és egy puszit nyomott az arcára.
- Semmi baj! - Intett a lány. - A lényeg az, hogy megúsztam! De Margarita koktélt többet nem iszom! Megkóstoljátok a legújabb tortámat?
A társaság egyszerre bólintott. Addigra Ilona már tálalt is nekik, és feledve előbbi haragját hozta a tortát.
Ha filmre vették volna, csak pár perc lett volna az idő, ami alatt a torta elfogyott!
- Ez isteni finom lett! – dőlt hátra Laci. – Ezrét a tortáért minden buli után hazakísérlek! Ha majd kapok még!
- Minek nevezted el? – érdeklődött Kati.
- Bella tortájának! – válaszolt Nóra.
A társaság ízlelgette a nevet.
- Én inkább valami fiú nevet adtam volna neki, az íz világa miatt. – szólalt meg Mari is, és nem értette, hogy Nóra és Ilona miért tör ki eget verő nevetésben.
- Kóstoljátok meg az én kreációmat is!
Ilona térült fordult és már hozta is a „Nyári kosárnak” elnevezett süteményét.
A tálca nagyon gyorsan kiürült! A fogadtatás hasonló volt Nóra tortájáéhoz. A társaság bánatosan nézett maga elé. A fiúk azért, mert mindent felhabzsoltak és már csak morzsák voltak. A lányok meg azért, mert a mai nappal füstbe ment az egész heti kemény fogyókúra.
A két nő, annyira leleményes volt sütemény ügyben, hogy képtelenség volt ellenállni a kezük alól kikerülő finomságoknak! És ami a fő, ennek köszönhették, hogy a cukrászdáikban mindig sorban állás volt a pultnál!
Nem ez volt az első eset, hogy a barátok zsűrizték le az újdonságokat. Őrizték is ezt a kiváltságot!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Pinokkió
Szerintem nem jól érted Laurát. Én legalább is azt érzem, hogy kiszárítasz bennünket mint a sivatag, aztán adsz pár korty édes bort...
Válasz erre: Pinokkió
Szerintem nem jól érted Laurát. Én legalább is azt érzem, hogy kiszárítasz bennünket mint a sivatag, aztán adsz pár korty édes bort...
Válasz erre: Babenko
Én mondtam Pinokkiónak hogy még nem kész, de nem akart várni.
Válasz erre: gaboca
Köszönöm.
Válasz erre: Laura
Most eldöntöttem, hogy nem olvaslak így tovább. Remélem nincs harag miatta.
Olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha ideadnál néha egy könyvet, de mire belefeledkezem, elkapod a kezemből és csak a hátad látom, elfutsz vele.
Megértesz Babó?
Laponként úsztatja át a folyón az írását:-(
/Néha meg még be is áll pecázni csukára./
Olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha ideadnál néha egy könyvet, de mire belefeledkezem, elkapod a kezemből és csak a hátad látom, elfutsz vele.
Megértesz Babó?