újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Pozitív gondolkodás

2011. február 17. - Látogatók száma: 110

Több esetben előfordult már velem is, mint sokakkal, hogy elhatározásra jutottam annak tekintetében, miszerint mostantól csakis pozitívan nézem a különböző élethelyzeteket. Mától a jelszavam: POZITÍV GONDOLKODÁS!

Nem hinném, hogy ez rossz dolog lenne. Sőt!
Hisz miért ne lehetne a sok negatív hatás ellenére mégis pozitívan állni a dolgokhoz.
Miért kellene hagyni, hogy depresszióba kergessenek bennünket az életben felhalmozódó súlyos terhek. A sok negatív élmény, pofon, melyet az élettől kapunk.

Nem feltétlenül vallom azt, hogy nincsenek rossz dolgok, és minden előre meg van írva, és el kell fogadni mindazt, ami velünk történik, mert mindennek oka van... de végül is, ha jobban belegondolunk, nem tudhatjuk vajon igaz -e mindez?
Mi az, vagy ki az, ami tulajdonképpen alakítja életünket?

Nem mi vagyunk azok? Nem mi vagyunk a felelősek mindazért, ami velünk történik?
Hisz hogyan várhatjuk el azt, hogy sikeresek legyünk, hogyha nem teszünk érte semmit, vagy oly keveset?

Hogyha nem lennénk lusták, eltunyultak, kényelmesek és még sorolhatnám...akkor talán boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, vidámabbak lennénk a mindennapok során. És ez még csak egy lépés ahhoz, hogy ne érezzük magunkat gyengének, elhagyatottnak, lúzernek.

Természetesen nem azokra gondolok, akik legyengülten, netán súlyos egészségügyi állapotuk miatt nem képesek ellátni magukat, fizikailag képtelenek a munkára, vagy nincs hajlék a fejük felett. Viszont nekik is csak azt tudom javasolni, hogy meg kell próbálni "talpra állni", célokat kell kitűzni, és meg kell próbálni elérni azokat, segítő kezet keresve.

Nem kell álmokba kergetnünk magunkat. Próbáljunk realistán, a földön maradni, s olyan célokat kitűzni magunk elé, amely megvalósítása elérhető számunkra. Kérjünk bátorítást, segítséget környezetünktől, hisz ők is boldogabbak azáltal, ha bennünket boldognak, elégedettnek látnak.

Többször éreztem, hogy amikor barátnőimmel találkoztam levert hangulatomban, negatív élményeimet taglalva, búsan a szemébe nézve nem kaptam sok mosolyt, bátorító szavakat, inkább ő is panaszkodásba kezdett azt sugallva, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Ez is egyfajta helyzetkezelés, de valóban jó ez nekem?

Ettől nem éreztem jobban magamat, bár jól esett kibeszélni magamból gondjaimat, de!
Miután kipanaszkodtam magam, utána a megoldást, a kivezető utat kell keresni, nem pedig még mélyebbre ásni magunkat a nehézségek gödrében!

Éppen ezért igyekszem jókedvűen, pozitívan, a negatív gondokat, élményeket magam mögött hagyva felkeresni barátnőmet, és csodák csodájára én is azt kapom tőle viszonzásul. Mindjárt jobban érzem magam, hogyha mosolyra mosolyt kapok, nem pedig panaszra panaszt.

Nyilván vannak gondok, nyilván vannak megoldásra váró problémák, melyek mind ránk hárulnak. Melyekkel igenis meg kell vívni a harcot. De nem lenne könnyebb dolgunk velük, hogyha pozitívan, optimista hozzáállással állnánk hozzá ezeket megoldani, viselni őket?

„A pozitív gondolkodás nem tesz képessé semmire, viszont sokkal inkább képessé tesz bármire, mint a negatív gondolkodás!”

Zig Ziglar, sikergyáros

A cikket írta: franci

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 22. 15:55

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 22. 10:01

Kedves Franci!

Szívemből beszéltél! :-)
Én viszont nem ígérhetem azt, hogy nem fogok az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról írni.
Ezért kiegészítjük egymást.
Te csak írj hasonlóan, mint itt a pozitívakról, én meg igyekszem nem annyira keserves és siralmas, bánatos írásokat feltenni, mert az nem elég pozitív, sajnos. De a valóság, ha nem bánják! :-)

Akkor viszont mit tegyek? Most írjak, vagy ne írjak?
Szuverén, tudom, de mégis, kellene most már egy kis biztatás valakitől, annyi negatív fogadtatás után.
Ez is egyfajta tapasztalat gyűjtés, ki akarta? Jött az magától is.

Puszi,
Éva

Csakis arra tudlak biztatni, hogy írj. :-))

Írd ki magadból a gondolataidat, még hogyha kevésbé pozitívak is.
Én is azt teszem. Írok arról, ami jön.

De számíts rá, hogy kaphatsz utána hideget is, meleget is.
Ez benne van a pakliban... amint látod.

Üdv,
és szép napot!
2011. február 22. 10:01

megtekintés Válasz erre: franci - 2011. február 22. 09:29

Kedves NemTom!

Hát már téged is megmozgatott a cikkem?
Igazán köszi.

A megátalkodottakról inkább írj te,
úgy is ügyesebben forgatod a szavakat nálam.

Szerintem semmi probléma nincs azzal, hogyha bárki pozitív gondolkodásra biztatja az embereket. Vagy tudod mit, legyen ez a legnagyobb bűnöm :-)

Vagy talán szeretnél az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról olvasni? Azt hiszed, én nem ismerem ezeket az érzéseket? Akkor nagyon tévedsz.

Csak aki megpróbálja az élet napos oldalát keresni, talán kevésbé fog depresszióba esve összezuhanni, és gyötrődni fájdalmában.
Erre nem fogok biztatni soha senkit sem, ezt most megígérhetem.

Kedves Franci!

Szívemből beszéltél! :-)
Én viszont nem ígérhetem azt, hogy nem fogok az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról írni.
Ezért kiegészítjük egymást.
Te csak írj hasonlóan, mint itt a pozitívakról, én meg igyekszem nem annyira keserves és siralmas, bánatos írásokat feltenni, mert az nem elég pozitív, sajnos. De a valóság, ha nem bánják! :-)

Akkor viszont mit tegyek? Most írjak, vagy ne írjak?
Szuverén, tudom, de mégis, kellene most már egy kis biztatás valakitől, annyi negatív fogadtatás után.
Ez is egyfajta tapasztalat gyűjtés, ki akarta? Jött az magától is.

Puszi,
Éva
2011. február 22. 09:29

megtekintés Válasz erre: - 2011. február 21. 21:20

Egy rövid Lenin idézettel kezdeném. (Állam, és forradalom c. műve)
" Ha majd az embereknek annyi öntudata lesz, hogy mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki a szükséglete szerint fogyaszt...."
Na ez a tipikus szarra várat építeni gondolat. Pedig baromira pozitív.
Na most ez a probléma merül fel, amikor a pozitív gondolkodásra buzdítasz. Valóban így kellene lenni mindenkivel. De az élet más. Emberek sokasága képtelen elsajátítani a pozitív gondolkodás módot.(Lásd még: aki egész életében nem tudott úszni, az már nem fogja tudni megtanulni.)
Na, ővelük akkor mi legyen? Rengeteg ember él közöttünk savanyú pofával, és te hiába mondod nekik, hogy keep smiling. De még mást is mondok. Biztosan te is találkoztál már olyan emberrel aki még élvezi is azt, hogy mennyire rossz neki.
Nagyra becsülöm a segíteni akarásodat, és a cikk is remek, de írhattál volna a megátalkodottakról is. Na majd máskor. :-)
Két dolog létezik. Az egyik embernél a vajas kenyér mindig az arcára esik. A másiknak pedig van annyi esze, hogy a túl felét keni meg vajjal.


Tamás


(Miután felvette a földről)

Kedves NemTom!

Hát már téged is megmozgatott a cikkem?
Igazán köszi.

A megátalkodottakról inkább írj te,
úgy is ügyesebben forgatod a szavakat nálam.

Szerintem semmi probléma nincs azzal, hogyha bárki pozitív gondolkodásra biztatja az embereket. Vagy tudod mit, legyen ez a legnagyobb bűnöm :-)

Vagy talán szeretnél az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról olvasni? Azt hiszed, én nem ismerem ezeket az érzéseket? Akkor nagyon tévedsz.

Csak aki megpróbálja az élet napos oldalát keresni, talán kevésbé fog depresszióba esve összezuhanni, és gyötrődni fájdalmában.
Erre nem fogok biztatni soha senkit sem, ezt most megígérhetem.
2011. február 22. 09:02

megtekintés Válasz erre: dArc - 2011. február 21. 21:49

Tudod, Franci, engem egy fanatikus pozitívan gondolkodó úgy belevitt a pozitív málnásba, hogy azóta is hányingerem van a málnától.

Kár, de attól még megpróbálhatod a dolgok pozitív oldalát nézni.
Vagy nem, a te életed. Úgy teszel, ahogy jól esik.

Nem vallom magam fanatikusan pozitívan gondolkodónak,
attól messze vagyok.... sajnos.

Azért kösz, ilyenek is kellenek, mint te vagy.
2011. február 22. 08:58
Jó látni, hogy milyen sokatokat megmozgatott ez a téma.

Vannak POZITÍV és KEVÉSBÉ POZITÍV visszajelzések az írásomra, és ez így jó.

Hisz, nem gondolkodunk egyformán.
Meg kell hallgatni a másik felet is, teljesen érhető.

Hoppá!
Már megint pozitív voltam.... :-)
2011. február 22. 08:32
Mosolyogj a világra, s a világ visszamosolyog rád!

Vagy nem.
De kell, hogy tudjunk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Az élet lehet barack-befőtt, vagy savanyú-uborka. Ki mit szeret.
Én vigyorogtam akkor is, amikor elkeserítő volt minden percem. Egyesek azt mondták: más már zokogna. Belül én is azt tettem....
Végül gondoltam egyet, bevettem a "lesz@rom-tablettát" és beleröhögtem az uborkás üvegbe. Egyből barack lett belőle :)

Postáska
 
2011. február 21. 22:15
Kedves Franci!

Szerintem jó kis cikket írtál!
Igenis kell a pozitív gondolkodás!

Üdv.:

Ada
2011. február 21. 21:49
Tudod, Franci, engem egy fanatikus pozitívan gondolkodó úgy belevitt a pozitív málnásba, hogy azóta is hányingerem van a málnától.
 
2011. február 21. 21:20
Egy rövid Lenin idézettel kezdeném. (Állam, és forradalom c. műve)
" Ha majd az embereknek annyi öntudata lesz, hogy mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki a szükséglete szerint fogyaszt...."
Na ez a tipikus szarra várat építeni gondolat. Pedig baromira pozitív.
Na most ez a probléma merül fel, amikor a pozitív gondolkodásra buzdítasz. Valóban így kellene lenni mindenkivel. De az élet más. Emberek sokasága képtelen elsajátítani a pozitív gondolkodás módot.(Lásd még: aki egész életében nem tudott úszni, az már nem fogja tudni megtanulni.)
Na, ővelük akkor mi legyen? Rengeteg ember él közöttünk savanyú pofával, és te hiába mondod nekik, hogy keep smiling. De még mást is mondok. Biztosan te is találkoztál már olyan emberrel aki még élvezi is azt, hogy mennyire rossz neki.
Nagyra becsülöm a segíteni akarásodat, és a cikk is remek, de írhattál volna a megátalkodottakról is. Na majd máskor. :-)
Két dolog létezik. Az egyik embernél a vajas kenyér mindig az arcára esik. A másiknak pedig van annyi esze, hogy a túl felét keni meg vajjal.


Tamás


(Miután felvette a földről)
2011. február 21. 10:33

megtekintés Válasz erre: franci - 2011. február 18. 10:54

Örülök, hogy te is így látod.

Teljesen egyetértek, miszerint "Nem az a baj, ha szomorúak vagyunk, vagy dühösek. Az a baj, ha tartósan ebbe az állapotba maradunk."

Az energiáinkat inkább a pozitív dolgokra fordítsuk, ne a negatívokra.

Jó olvasni a soraidat :-))
Köszönöm!
franci

Szia Franci!

Úgy látom többen egyet értünk veled. És ez jóó :)
Magunknak kell megtenni az első lépést. Azt várjuk gyakran, hogy változzon a helyzetünk. Először azonban magunknak kell változni, belülről. Ha mi változunk, változtatunk, akkor a környezet is reagálni fog.

Csodaszép napot kívánok neked!

Inga
2011. február 18. 20:45
Szeresd családod, tégy meg értük mindent. Bízz a barátaidban, ne áruld el őket. Ha bajban vannak segíts nekik, ők is fognak neked. Aki téged szeret, azt a tarts közel lelkedhez. Légy jó, és mások is jók lesznek veled.
Bububoy
2011. február 18. 10:58

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. február 17. 16:07

Szia Franci!

Nagyon szívesen. Én köszönöm, Yo a téma.
És most nagyon jól írtad, "meg kell próbálni előre tekinteni, nem pedig hátra."
Most az a szerencsés helyzet ért hogy több oldalon is ugyanez a téma amiről kommunikálok és áthoztam belőle egy szelet szöveget ide. Nagyon a téma íze.
DSP: Egyszer Fent, Egyszer Lent /Official Video/ (2010)

http://www.youtube.com/watch?v=pquO6RMXE5Q

Szövegrészlet:
Egyszer fent, egyszer lent, mint a lift ez így megy. Mindig más a szitu, bejárunk minden szintet. Nem tudhatod holnap mit veszítesz, mit nyersz! Kipp- kopp, bekopog, a SORS amit nem ismersz!

Üdv. Black Ice

Egyszer fent, egyszer lent... de inkább fent! :-)
Köszi a linket.

Üdv,
franci
2011. február 18. 10:55

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 17. 17:59

Kedves Franci!

Sokan foglalkoznak a pozitív gondolkodás irányával. Rengeteg könyv jelent már meg eddig is és próbálja gyakorlati példákkal alátámasztani a helyes irányt. Mintegy útmutatást, mankót adva az emberek kezébe.

Ilyeneket írnak az egyik könyv ajánlóban, pl.:

"Akik elolvassák e könyvet és alkalmazzák életvitelükre a benne kifejtett alapelveket, bizonyosan pozitív változásokat fognak tapasztalni szakmai és társadalmi környezetükben egyaránt.".....

Egy másik tapasztalat:

Olyat is olvastam, hogy nagyon fontos egy szöveg olvasásakor az, hogy mindent megértsünk, minden egyes szó jelentésével tisztában legyünk. Vagyis vegyük a fáradtságot, ha valamit nem értünk, nem tudjuk a jelentését egy adott szónak, erre találták ki a különféle értelmező szótárakat.

Egy darabig érdekelt is ez a dolog, elvégeztem egy tanfolyamot, de nem folytattam tovább. Idő és pénz hiány miatt. Így nyilvánvaló a tudásom sem teljes. Nem is lehet az soha.

Vagyis azt akarom ezzel mondani, amit nem ismerek, azt nem is tudhatom, de hasonló problémákkal találkozva rádöbbenek milyen sokan vagyunk olyan gondokkal, amivel naponta meg kell küzdenünk.

Pussz,
Éva

Köszönöm a hozzászólásodat!
:-)
2011. február 18. 10:54

megtekintés Válasz erre: Inga - 2011. február 17. 16:59

Kedves Franci!

Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Teljes mértékig egyetértek veled.
Én egy „kereső” ember vagyok. Megfordultam pár mesternél. Jógázom, agykontrollozom, pránanadizom, EFT-zek. Mikor mire van szükségem.

A pozitív gondolkodás nagyon nagyfokú tudatosságot igényel. Mert mi döntjük el, hogy milyen napunk lesz. Úgy is lehet kezdeni hogy „megint mennyi tennivalóm van, és nem bírok vele” , vagy úgy is kezdhetjük, hogy
„mennyi feladatom van, ami örömmel tölthet el”.
Attól függ a létezésünk milyensége, hogy az élettől kapott feladatokat nyűgnek érezzük- e, menekülünk-e előle, vagy pedig egyfajta kihívásként fogjuk fel, amit teljesíteni szeretnék.

Nem az a baj, ha szomorúak vagyunk, vagy dühösek. Az a baj, ha tartósan ebbe az állapotba maradunk.

Minden percet örömmel, megelégedéssel és hálatelten kell megélni.

Mire figyelünk? A negatív dolgokra? Vagy a pozitívakra? Mert ugyanannyi energiába kerül mind a kettő. Vegyük észre a pozitív dolgokat!

Szép napot kívánok neked!

Inga

Örülök, hogy te is így látod.

Teljesen egyetértek, miszerint "Nem az a baj, ha szomorúak vagyunk, vagy dühösek. Az a baj, ha tartósan ebbe az állapotba maradunk."

Az energiáinkat inkább a pozitív dolgokra fordítsuk, ne a negatívokra.

Jó olvasni a soraidat :-))
Köszönöm!
franci
2011. február 18. 10:44

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. február 17. 12:08

Kedves Franci!

Ha lenne lehetőség tíz csillagot adni, hát én bizony annyit adnék erre a remek cikkre!

Magam is azt vallom, nagyban tudjuk befolyásolni a saját életünket a pozitív gondolkodással. Én mostanában kezdtem használni ezt a módszert, mert bár vannak problémáim, más nem fogja helyettem megoldani. Így viszont sokkal elviselhetőbbek a hétköznapok.

Örülök, hogy más is így látja ezt a témát.

Üdv,

Judit

Köszönöm, jól esett a hozzászólásod. :-)
2011. február 18. 10:28

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. február 17. 20:12

Szia Franci! Időnként nehéz..., pozitívnak lenni! Pusszancs Orsolya

Kedves Orsolya!

Valóban vannak helyzetek, mikor nehéz pozitívnak lenni. Ilyenkor a barátok, a család segítő ereje szükséges ahhoz, hogy sikerüljön kilábalni. Néha másoktól kell tudni erőt meríteni, hogyha már egyedül kevesek vagyunk a kihívásokra megoldást találni.

Nem szabad hagyni, hogy a reményt elvegyék tőlünk, s mindig lesznek olyanok, akiket egyáltalán nem érdekel a sorsunk.
Ezért erőt kell nyernünk a szeretteinkből, és azokból a jó dolgokból, melyek körülvesznek bennünket, történnek velünk...bármilyen apróság is lehet az.
A napsütés, egy mosoly, egy kedves megjegyzés, a hála kifejezése, s még sorolhatnám az apró pozitív jeleket. Próbálj meg ezekből töltődni kicsit, hogyha szomorúság fog el.

Nehogy azt gondold, hogy engem nem kerít hatalmába időnként a pesszimizmus, a negatív energia, persze ezeket én is igyekszem kezelni a magam módján, csak nem szeretném, hogyha ez határozná meg napjaimat, az életemet. Ezért fontos előre tekinteni, nem pedig hátra.

Köszönöm a hozzászólásodat.
Szép napot neked Orsolya!
2011. február 17. 21:31
Szia Franci!
Igen remek cikk! Nagyon jó a pozitív gondolkodás. Remélem te is gyakorlod! De a többieknek (pl. Black Ice) is igaza van, akik azt mondják, hogy akkor jó, ha belülről jön. Amennyiben csak megerőszakolod magad, akkor csak rövid lehet a siker (pl .Zséva), és könnyen visszaesel. A problémák megoldásánál keress olyan barátokat, akik szintén pozitívan állnak az élethez (pl. Pinokkió), és megoldásokat mondanak; továbbá kerüld azokat, akik csak a saját problémáikat mondják el neked (az ilyenek nem hallják a tiedet). Ami még szerintem fontos, hogy a jó tanácsok (lesz belőle több is) magukban nem érnek semmit, neked kell eldönteni, hogy kire hallgatsz. Hallgass a szívedre, neked az az erősséged:-) 5+1* :-)))
Pinokkió
2011. február 17. 20:12
Szia Franci! Időnként nehéz..., pozitívnak lenni! Pusszancs Orsolya
2011. február 17. 17:59
Kedves Franci!

Sokan foglalkoznak a pozitív gondolkodás irányával. Rengeteg könyv jelent már meg eddig is és próbálja gyakorlati példákkal alátámasztani a helyes irányt. Mintegy útmutatást, mankót adva az emberek kezébe.

Ilyeneket írnak az egyik könyv ajánlóban, pl.:

"Akik elolvassák e könyvet és alkalmazzák életvitelükre a benne kifejtett alapelveket, bizonyosan pozitív változásokat fognak tapasztalni szakmai és társadalmi környezetükben egyaránt.".....

Egy másik tapasztalat:

Olyat is olvastam, hogy nagyon fontos egy szöveg olvasásakor az, hogy mindent megértsünk, minden egyes szó jelentésével tisztában legyünk. Vagyis vegyük a fáradtságot, ha valamit nem értünk, nem tudjuk a jelentését egy adott szónak, erre találták ki a különféle értelmező szótárakat.

Egy darabig érdekelt is ez a dolog, elvégeztem egy tanfolyamot, de nem folytattam tovább. Idő és pénz hiány miatt. Így nyilvánvaló a tudásom sem teljes. Nem is lehet az soha.

Vagyis azt akarom ezzel mondani, amit nem ismerek, azt nem is tudhatom, de hasonló problémákkal találkozva rádöbbenek milyen sokan vagyunk olyan gondokkal, amivel naponta meg kell küzdenünk.

Pussz,
Éva
2011. február 17. 16:59
Kedves Franci!

Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Teljes mértékig egyetértek veled.
Én egy „kereső” ember vagyok. Megfordultam pár mesternél. Jógázom, agykontrollozom, pránanadizom, EFT-zek. Mikor mire van szükségem.

A pozitív gondolkodás nagyon nagyfokú tudatosságot igényel. Mert mi döntjük el, hogy milyen napunk lesz. Úgy is lehet kezdeni hogy „megint mennyi tennivalóm van, és nem bírok vele” , vagy úgy is kezdhetjük, hogy
„mennyi feladatom van, ami örömmel tölthet el”.
Attól függ a létezésünk milyensége, hogy az élettől kapott feladatokat nyűgnek érezzük- e, menekülünk-e előle, vagy pedig egyfajta kihívásként fogjuk fel, amit teljesíteni szeretnék.

Nem az a baj, ha szomorúak vagyunk, vagy dühösek. Az a baj, ha tartósan ebbe az állapotba maradunk.

Minden percet örömmel, megelégedéssel és hálatelten kell megélni.

Mire figyelünk? A negatív dolgokra? Vagy a pozitívakra? Mert ugyanannyi energiába kerül mind a kettő. Vegyük észre a pozitív dolgokat!

Szép napot kívánok neked!

Inga
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: