Básztet
Látogatók száma: 67
Két napja lakom az új helyemen. Nem értem, hogy miért kellett elköltöznöm, én csak kicsit karmoltam meg a gazda kölykét, amikor az rám feküdt és majdnem kiszorította belőlem a szuszt...
Az új gazdaasszonyom mesélte ma nekem, amikor a nagy vízben ült levetett bundával, - mellesleg nem értem, hogy miért nyúzzák meg magukat, mielőtt vízbe ülnek, engem is bundástul nyomtak be még az előző helyemen, na még szerencse - hogy amikor a gazdám mondta neki, hogy lenne egy macska, akit a menhelyről kéne megmenteni, ő azt mondta, hogy elfér a tizenkettő mellett még egy. Nem tudom mi az a menhely, de félelmetesen hangzik... A macska nyilván én lennék.
Azt hiszem az lehet a gazdaasszonyom, amelyik enni ad. Simogatós keze van, és olyan jó hozzábújnom. Az első reggelemen nózipuszival köszöntöttem, és nagyon örült. Utána az ölébe gömbölyödve aludtam, amíg ő arról csetelt a barátaival, hogy az éjjel úgy doromboltam a fejére húzott takarón, hogy attól a holtak is felébredtek volna. Szerencsére nincsenek a szobában holtak. Legalábbis azt hiszem, mert nem ébredt fel egy sem.
A gazda sokat van távol. Amikor hazajön azonnal eszik és utána játszik valamit. Nem kettőnkkel, hanem a géppel, és közben fura hangokat ad ki. Mi addig mást csinálunk. Sokszor főzünk is, és ma megmutattam, hogy milyen ügyesen tudok a székről az asztalra ugrani. Nem értem, hogy miért nem tetszett... Azután kivadásztam egy diónyi krumplit a többi közül, és azzal játszottam. Finom föld illata volt, végigkergettem a konyhában.
Azt mondják, hogy hamuszürke vagyok. Én nem tudom, mert próbáltam magam megnézni a szekrény tükrében, de amikor felugrottam rá, úgy csúszott, hogy hiába akartam megkapaszkodni a karmaimmal, minduntalan leestem. A gazdaasszonyom csak nevetett, amikor látta akrobatikus mutatványomat. Ő sokat nevet, ha kettesben vagyunk. Akkor is, amikor feltekerem a szőnyeget, vagy amikor kivadászom a zsepigalacsint a szemetesből. Akkor pedig kifejezetten megdicsért, amikor az egér szagát követtem, és egész addig őriztem az egérlyukat, amíg ő a billentyűzeten játszott. Csak akkor szólt rám, amikor én is akartam kicsit "írni", és ráálltam azokra az izgalmas billentyűkre, amik most is lekötik a figyelmét. Alig várom, hogy leteljék a mai este és kicsit összebújjunk. Tegnap a térdhajlatában aludtam a puha takarón. Ma még nem tudom, hol fogok pontosan, de az biztos, hogy egy hosszú altatót dorombolok majd neki, hiszen tudom, hogy úgy szereti, hiába húzza a fülére a takarót. Talán a holtak nem ébrednek fel, ha egy icipicit visszafogom magam... Mégis csak én vagyok Básztet, az egyiptomi macskaistennő...
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Vivien!
Én elfogulatlanul nem tudok a cicákról beszélni, miután kitelt a becsületük ezen a lapon, de meg tudlak érteni, hogy szereted őket, mert azt én is, nagyon. :-)
Aranyos a cikk.
Éva
Én elfogulatlanul nem tudok a cicákról beszélni, miután kitelt a becsületük ezen a lapon, de meg tudlak érteni, hogy szereted őket, mert azt én is, nagyon. :-)
Aranyos a cikk.
Éva
Szia Vivien !
Érdekes írás. Régen nekünk is volt cicánk, három is, egy anya, és a két kölke. Aranyosak voltak, hallgattak a nevükre és nagyon játékosak voltak. Itt a bérházban szerintem nem lenne jó nekik, így nincs állatunk. A lányomék telkén meg kutyák vannak. Igazából a lovakat szeretem mert a nagyapámnak azok voltak, és megtanított lovagolni is a papám. Azt mondta az egyik az enyém, de végül mikor nagyon betegek voltak a mamával, akkor eladták, mert nem tudták gondozni, én meg még kicsi voltam, hiába toporzékoltam, hogy az enyémet ne!!!!!!!!! Hát így történt. Nekem tetszett az írás. Üdv Éva.
Én is szeretem a lovakat, de sajnos nekünk nincs. Az egyik, nem túl távoli szomszédunknak van egy pár, messziről szoktam őket csodálni. :)
Örülök, hogy tetszett a cikkem!
Érdekes írás. Régen nekünk is volt cicánk, három is, egy anya, és a két kölke. Aranyosak voltak, hallgattak a nevükre és nagyon játékosak voltak. Itt a bérházban szerintem nem lenne jó nekik, így nincs állatunk. A lányomék telkén meg kutyák vannak. Igazából a lovakat szeretem mert a nagyapámnak azok voltak, és megtanított lovagolni is a papám. Azt mondta az egyik az enyém, de végül mikor nagyon betegek voltak a mamával, akkor eladták, mert nem tudták gondozni, én meg még kicsi voltam, hiába toporzékoltam, hogy az enyémet ne!!!!!!!!! Hát így történt. Nekem tetszett az írás. Üdv Éva.
Szia! Szomszédom cicáit tűri meg csak akutyám, de őket szereti! Barátnőmnek van hasonló mint a képen csak még picurka és fiatal, amúgy nagyon aranyos a képen! pusszancs Orsolya
Amúgy milyen volt a macska gondolatait olvasni?
Kedves Vivien!
Én személy szerint utálom a macskákat, de ez nagyon cuki példány:)).
A történet hozzá pedig mint mindig, kiváló!
Puszi,
Judit
Köszönöm!
Én személy szerint utálom a macskákat, de ez nagyon cuki példány:)).
A történet hozzá pedig mint mindig, kiváló!
Puszi,
Judit