Hétköznapi történetek
Vannak olyan történetek, amiket egyszerűen csak megéltünk és el szeretnénk mondani mindenkinek. Nem tartozik bele se a családjavításba, se a gyereknevelésbe, de mégis meg szeretnénk írni..., mert vagy bosszantó, vagy éppen felemelő, de velünk történt...
Társasházba költöztem - mintegy 20 éve. Béketűrő embernek ismernek azok, - akik a túloldalt laknak. A közvetlen szomszédommal is igyekszem fenntartani a békés egymás mellett élést. Vendégszerető – marasztaló emberként, mi sem természetesebb, hogy a marasztalásom tárgya oda van támasztva a bejárati ajtó, és a cipős szekrény közé! Vitás ügyekben jól jön, - ha udvariatlanul a vitázó fél szavába vágok vele. Igencsak meggyőző érv, - aztán a szájsebészet felé mentében lehet elmélkedni, hogy milyen ...
A kislány tíz év körüli lehetett. Minden nap ugyanazon az úton járt az iskolába reggelente, mégis most először tűnt fel neki az ember. Állt az út szélén, kezében egy fonott kosár, másik kezében fehér bot. Haja őszen és hosszan kunkorodott nyaka alá. Fején széles karimájú barna kalap. Szemöldöke sűrű fehér vattacsikként húzta magára a tekintetet. Csak állt, kitérdesedett szövetnadrágjában, és kék ingjében, kezében a bottal kopogtatva.rn- Kislány! Te vagy itt?- szólt a kislányhoz, aki megtorpant, ...
