újabb események régebbi események további események
20:50
Pinokkió új cikket töltött fel
20:36
Pinokkió módosította a cikkét
20:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:39
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:56
Pinokkió módosította a cikkét
21:06
Pinokkió új cikket töltött fel
09:11
SExolagonna regisztrált a weboldalra
20:43
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:54
Simon módosította a cikkét
17:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Pinokkió módosította a cikkét
11:39
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:39
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Albérleteim - Katonáék I.

2011. november 27. - Látogatók száma: 52

Anyám persze engem okolt, meg apám nyughatatlan természetét – máig sem értem, mi köze van a kettőnek egymáshoz, különösen úgy, hogy apámnál jámborabb embert én a világon nem láttam – és biztosra vette, én voltam az oka, hogy el kellett jönnöm az ikrektől

Hiába hoztam elő Bélukát, meg az áldatlan körülményeket, azonnal kész volt mindenre megfelelni. A cipőt, azt a drága bőrcipőt, nem kellett volna szana - széthagyni az előszobában, a nénikkel meg biztosan tiszteletlen voltam, különben meg lehetett volna beszélni a lámpagyújtás időbeni korlátait, ők is csak emberből vannak, nem igaz?
Minden esetre úgy engedett vissza szünet után, hogy első utam az ikrekhez vezessen és akár sírva, vagy éppen térden állva, de könyörögjem vissza magam, vagy nem is akar többé látni. Szép kilátások!
A vonaton szorongva bújtam egy könyv mögé, - bevallom, nem élettan könyv volt - és egyre csak az járt a fejemben, hogy talán most láttam a szülői házat utoljára, mert én bizony abba a lakásba be nem teszem a lábam, könyörögni meg végképp nem fogok, megyek inkább a híd alá, az is jobb, mint az örökös rettegés és fagyoskodás.
Aztán a megoldás, ahogy az lenni szokott, az ölembe esett. De szó szerint. Az egyik megállóban betolatott a kupéba egy nő. Tíz centis tűsarkakon, miniszoknyában, hatalmas bőröndjét maga után ráncigálva háttal befelé próbált helyet találni magának. A koffer megakadhatott valamiben a folyosón, mert előbb csak megtorpant, majd ahogy hirtelen engedett a szorítás, jókora lendülettel hátraesett, egyenesen az ölembe.
- Hogy a fene essen bele, aki ezeket a hülye bőröndöket kitalálta! – méltatlankodott az orra alatt, aztán, amint meglátott, mosolyra húzódott a szája – Jé, szia! Te is itt vagy? – Az egyik évfolyamtársam volt. Néha együtt ebédeltünk. Ő is albérletben lakott, nem is olyan messze az ikrektől. Szó szót követett, kiderült, hogy bajban van, mert a volt lakótársa nem jön vissza az egyetemre, egyedül meg nem tudja fizetni a lakbért. Lakótársat keres. Nagyot dobbant a szívem, - szerintem egy kardiológus simán pacemakert ültetett volna be - annyira megörültem a hírnek, hogy hangosan felkiáltottam: - Van Isten! Viszlát, ikrek!

A cikket írta: Nurse

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 3. 10:25
Tisztelt Nurse!
Folytatom Önnel.
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: