Ha én gazdag lennék..
2010. október 18. - Látogatók száma: 89
Valamelyik nap olvastam az interneten egy cikket arról, hogy Amerikában mennyire nyíltan vállalják az emberek a gazdagságukat. Azt is, ha szerencsejátékon nyernek.
Számomra ez elképzelhetetlen dolog. Mind a kettő. Egyrészt nem lottózom, másrészt az a tapasztalatom, hogy mi, magyarok (tisztelet a kivételnek), irigy nemzet vagyunk.
A szomszéd azt vizslatja egyfolytában, mit veszel a boltban, miből telik húsra, ruhára, cipőre, mikor két éve nincs munkám. Abba bele sem gondolok, neki miből telik mindarra a sok fölösleges luxus dologra, amit felhalmozott az évek alatt, miközben jelzálogot tettek a lakására, autójára, mindenére, elfelejtett a hivatalnak befizetni több milliót.
Irigyek vagyunk a másik sikereire, ha van munkája azért, ha nincs, akkor kárörvendünk.
Azt hiszem, ha most hirtelen nagyon sok pénzem lenne, akkor sem élnék másképp, mint eddig. Látom magam körül a rossz tapasztalatokat, kicsit jobban megy, és már nem ismerjük meg a másikat az úton, akkora mellénnyel közlekedünk, hogy a dupla ajtó az Interspárban nem elég, ha be akarunk jutni..sosem szeretnék ilyen lenni.
Nem akarnám, hogy megváltoztasson a pénz. Nekem egyszerű vágyaim vannak, teljesen hétköznapi dolgokat szeretnék, úgymint, egy hatalmas konyhát, és egy szobát, amiben csak könyvespolcok lennének, amíg a szemem ellát, telis-tele könyvekkel. Persze, lenne kocsink is biztosan, de nem sötétített üvegű maffia járgány, csak egy kényelmes, kis családi autó.
Nem ennék kaviárt, homárral. Eddig sem szerettem, ezután se kéne. Nem adnék ki több százezer forintot egy ruháért, akkor se, ha ez hihetetlen, mert nőből vagyok, de valószínűleg arra gondolnék, hogy azelőtt minden egyes ezer forintét meg kellett küzdeni.
Adakoznék is. Gyermekeknek. Kórházaknak, ahová eddig csak az adóm egy százaléka jutott. Ahol megmentették a fiam életét egy baleset után. Mert megérdemlik. De nem állnék ki a nyilvánosság elé.
Nem vennék tíz szobás, magas fallal védett ingatlant, nem lenne három dobermanom, testőröket se tartanék. Persze, elmennék nyaralni, életem álma Egyiptom.
Talán attól félnék a legjobban, hogy a gyerekeimnek baja esik.
Amerikában ez természetes dolog, kiáll, elmondja, nyert x milliót a lottón, akárhol, az élet megy tovább, ott sok a gazdag, egyel több, vagy kevesebb, nem számít.
Ebben az országban ezt nem tudom elképzelni.
Bennem van a hiba?
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anubis
A pénz nem boldogít, csak a sok pénz.
Tamás
S.O.S. !!
Anubis! Álmodik a nyomor. Tudod és sokkal szerényebb dolgokkal is beérném. Pl. egy garzont szeretnék, kevés rezsi, stb. Egy kis félkonyhában is csodákat tudnék művelni, csak legyen bele való! Hát ez az, ami hiányzik. Én tudok a semmiből is "varázsolni", megtanított az élet, de most már valami többre vágyom, mondjuk az üres krumplilevelbe egy kis kolbász. Nem vágyom autóra, csak egy rendes emberre, aki észreveszi, ha a hegyoldalban ballagok és megáll mellett, megkérdezné: - Elvihetem egy darabon? Mit nem adnék ezért. Ha egyszer idáig eljutnánk, minden megváltozna. De még addig, csak álmodozzunk!
Nyilván, azért egy autót mindenki venne, ha nyerne egy vagon pénzt, azért álszerénynek sem kell lenni. Hiszed vagy nem, én is sokszor a semmiből varázsolok.
A pénz nem boldogít, csak a sok pénz.
Tamás
Jé, én vagyok a kivétel. Nekem nem nagyobb a kocsim, nem zöldebb a füvem és nem vagyok nagyobb "férfi" a klubban... Biztos családi anti-örökség, mert a mi rokonságunkban mindig mindenkinek minden szebb és nagyobb volt..., utáltam!!!
Persze az irigyek engem is megtalálnak, de nem érdekel...
Ha velük foglalkoznék, nem lenne szebb és zöldebb az életem!
Pinokkió
Ja, és még kocsim sincs, legalább edzésben maradok, ha valahova menni kell.
:-)
Persze az irigyek engem is megtalálnak, de nem érdekel...
Ha velük foglalkoznék, nem lenne szebb és zöldebb az életem!
Pinokkió
Pussz
Tündér:-)