Kocsma élet - a kezdet!
Látogatók száma: 91
A jó papoknak kik holtig tanítanak!
Kis autómmal megyek az úton, felforr a hűtővize, félre állok az útszélére.
Nekem meg persze az agyvizem. Alig két-, háromszáz méterre egy kistelepüléstől.
Fogom a kannát és elindulok vízért. Odaérve, megpillantok a település közepén, ami kb.
10 háztömbnyit jelent, egy kis fakocsmát.
Úgy látom zárva van, de teszek egy próbát és bekopogok.
Egy női hang megszólal bentről és ezt mondja: - Mit akar?
- Nem látja, hogy zárva vagyunk? – elnézést kérek, közlöm problémámat
és segítséget kérek. Kinyitja az ajtót, s amint megpillant, kedvesen beinvitál.
- Foglaljon helyet! – mondja. - Nem inna valamit ebben a forró nyári melegben?
- Egy tonikot kérek! – majd leülök.
Orsolya! - szól a takarítónőnek, aki mellette amolyan mindenes. Egy kis mosolygós,
olyan tűzről pattant hölgyike jelenik meg előttem.
- Miben segíthetek? – kérdezi tőlem.
- Töltsd meg az úrnak a kannát vízzel!
Erre a szóra a mosolygós hölgy el is tűnik a kannával.
- Egyébként Elvira vagyok!
- Örvendek a szerencsének, Én Imre! Közben Orsolya hozza is a vízzel teli kannát.
Ezután törlő ruhát fog a kezébe és elkezdi törölgetni az asztalokat, nálam kezdi.
- Bocsánat, mondja s törli a piros fehér csíkos nejlon terítőt. Érzem a fertőtlenítő szagát.
Igen ilyet, ilyen helyen érez az ember. Tipikus kiskocsmai miliő.
A falon futball csapat képe virít, valószínűleg a helyi csapat lehet. Fekete-fehér.
Miközben nézegetem a falon kiaggatott képeket, Elvira épp csapra ver egy sörös hordót,
és mosogatja a poharakat. Dús keblei, szinte kikívánkoznak a nyári nagy melegben, az
amúgy is lenge ruhából.
- Nehéz elhinni ugye? – s rámutat az egyik képre…
Egy fiatal, csinos hajadont látok, ez a kép is fekete-fehér. Mint mondta, valamikor
Tehetségkutatón vett részt, mint táncdal énekes, egészen a döntőig vitte…
Szombat esténként még mindig hódol a szenvedélyének, s a vendégeknek előadást tart.
Közben Orsolya szorgos kis kezeivel, a hagyományos nyerő automatáktól kezdve, a
Billiárd asztalig mindent áttörölt.
- Elég lesz már Orsolya! – ha Elvira nem szól rá, épp a kezében levő biliárd dákót
is letörölte volna, persze mind ezt mosolyogva.
A fal mellett két játék automata, flipper egymás mellett, középen billiárdasztal, melynek elég kopott
a játéktere. A mintegy 5X5 méteres teraszon még egy komplett sakktábla is föl van festve, a
hozzá tartozó figurákkal, illetve egy kuglipálya is.
Elképzelem, amint a kocsma megtelik, hát a terasznak nevezett kültéren nem igen lehet hódolni az ivás örömének, de a helyiek ehhez már biztosan hozzá szoktak.
Orsolya, az az ölcsi, mert közben megtudtam ez a beceneve épp a helyi specialitást készíti, lila hagymás
zsíros kenyeret. – Éhes? – kérdi és már hoz is két szeletet lila, virágmintás porcelán tányéron, a specialitásból.
- Mangalica! Én sütöttem ki a zsírszalonnát, adtam hozzá egy kis tejet és sót! Valóban finom a házi sütésű kenyérrel!
Közben bekapcsolja a klímát, az az kinyit pár ablakot, és lever egy pár virágcserepet,de ezt is mosolyogva
teszi. A beáramló szellő meglengeti a lelógatott légypapírt, már csak egy kaméleon hiányzik.
Elvira bekapcsolja a Junost tévét. Na ez már kuriózum. Valami Dél-Amerikai kézmosó opera megy.
- A kedvencem! – mondja. Erre Orsolya is oda pillant az igencsak megkopott mozaikkő
fölmosása közben. A teraszon szép lassan gyülekeznek az emberek, mintha egyirányú tábla jelezné e helyet.
- Még 10 perc! – szól ki Elvira. És az úr? – szól vissza láthatóan a falu erőse, némi féltékenységgel.
- Az úr az Apeh-tól van!
- És mivel jött ide?
- Kint áll a lovam az útszélén, neki viszem a vizet!
Megköszönve segítségüket, amely kedvességgel párosul, pénzt persze nem fogadnak el.
Baktatok vissza az autóm felé, kannával a kezembe. Kellemes gondolatok kavarognak bennem,
Hát ha hoz még az utam errefelé……
Megitatom a lovam, mely gyógyult állapotban fölnyerít és annyit mondok: - Gyiá!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Orsolya
Ez nagyon édi lett!
pusz
Juli :))
Szia Angyal! Ez a kis írásom a szívem csücske maradt, ha úgy van olvasd el a folytatásokat is...! Köszönöm, hogy olvastad!
Puszillak Orsolya
Puszillak Orsolya
"dél-amerikai kézmosó opera"...nagyon jóóóó!! Pusss: Angyal
Te kis jó tündér
Csak nem tudsz elmenni mellettem a nélkül, hogy ne játszanál velem csip-csip csókát?
Szóval őrülök az üdítő fogyasztási szokásaidnak.
Tamás
Imádom az ilyen sikerélményeket! Ma "egeret" lehetne velem fogatni, annyira jól érzem magam.
Na, játszunk csip-csip csókát? Vagy mikor másztál utoljára fára? Egyáltalán tudod te mi az, hogy facicázás, nem cicázás, cicózás!!!!
Nem korcsosulnak el a cicák, élnek, kicsit talán jobban a mezei cicáknál, de majd szép lassan leszoknak róla, mint ahogy én is szép lassan leszoktam sok mindenről.
Szia Orsolya!
Nem Tom cikke után igazán üdítő volt olvasni az írásod. Nagyon jó, tetszett, olyan fekete-fehér, nem kell agyalni, a történet élethű.
Pussz,
Éva
Csak nem tudsz elmenni mellettem a nélkül, hogy ne játszanál velem csip-csip csókát?
Szóval őrülök az üdítő fogyasztási szokásaidnak.
Tamás
Nem Tom cikke után igazán üdítő volt olvasni az írásod. Nagyon jó, tetszett, olyan fekete-fehér, nem kell agyalni, a történet élethű.
Pussz,
Éva
Már olvastam pár cikkedet, eddig ez tetszett a legjobban!
Nagyon jó a finoman adagolt humor az írásodban.
Ezt a vonalat folytasd, sok ilyet szeretnék még tőled olvasni!:)
olyan filmszerűen peregtek le az események lelki szemeim előtt, s ez is csak azt mutatta, hogy jól megírt írást olvashattam Tőled
grat.
:)