Kocsma élet Orsolyásan - a történet vége!
Látogatók száma: 56
Kedves barátaim! Kicsit megkésve tárom elétek a befejezést! Remélem tetszeni fog!
Lovamra pattantam és ismét csak ennyit mondtam: Gyíá! Irány a kiskocsma!
Utam a kiskocsmába Elvirához a megszeretett, kedveshez vezetett.
Ahogy róttuk a kilométereket lovamban és bennem is, egyre jobban fokozódott az izgalom, ami időnként némi kételybe csapott át.
- Mi lesz, ha nemet mondd?
- Ha egyáltalán nem viszonozza kitörő szerelmem, amit
iránta érzek?
- Mi van akkor, ha ez az egész részemről egy rosszul sikerült
képzelgés? - Efféle gondolatok jártak az eszembe.
Kis lovam felnyerített, mintha azt mondaná, hagyd már abba ezt a sok zagyvaságot, inkább taposs bele. Útközben egy nagy csokor vörös rózsát vettem, hozzá illő bonbonnal, egy plázában.
Amint elhaladtam a települést jelző tábla mellett, levegőt
is nehezen tudtam venni, egyszerre verejtékeztem a késő
esti nyári melegségtől és a fokozódó izgalomtól. Már csak pár méter...
Megérkeztem! Az ajtón ez állt. Zárva!
De a lámpák világítottak így bekopogtam.
- Zárva vagyunk! - szólt Elvira.
Megismételtem a kopogást.
- Zárva vagyunk nem hallja! – nyomatékosította.
Újra kopogtam.
Nagy vehemenciával, némi megjegyzéssel kísérve ajtót nyitott. Amint meglátott a nagy meglepődéstől szólni sem bírt, hang nem tudta elhagyni az ajkát.
Pár pillanatig csak némán álltunk egymással szemben.
S könnyes szemmel kérdezte:
- Hát te?
- Nem hívtál?
- Tudod itt jártamkor, itt maradt a szívem, és vele a lelkem
is! Majd a nagy rózsacsokrot átnyújtottam a bonbon kíséretében. Egymás nyakába borultunk, és vallottunk örök szerelmet, örök hűséget.
Már ketten vezetik a kocsmát, és élik boldog életüket.
- Csak óvatosan! – mondja Imi Elvirának.
- Nehogy megemeld magad drágám!
Majd hátulról átöleli, és kezeit gömbölyű hasára téve megsimogatja.
A kistelepülés könnyen befogadta Imrét, még a falu erősével is nagy barátságra leltek. Orsolya meg már a keresztelőre készül, mint leendő keresztanya...
Az esküvő is szép volt, a meghívott vendégek a falu apraja-nagyja, mind megtöltötték a helybéli kis templomot. Majd hintóra ülve, virágszirom esőtől áztatva Imi a kezébe vette a kantárt, megrántotta, és csak ennyit mondott:
- Gyíá! Irány az élet!
- Vége -
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi:-)
Pinokkió
grat.
:)
Irány az élet!
Pussz