újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Rakottasok (3)

Látogatók száma: 41

Ez az ember, aki ott állt a kis ablakomnál, nem tudom mit fogott fel belőle, de én csak mondtam a magamét. Eszemben sem volt beengedni, pedig a lépcsőház nagyon hideg. Ő egy szál trikóban tűrte, amit a fejükhöz vágtam minden korábbinál hevesebben…

Az élet tartogat számunkra nem kevés meglepetést. Nem véletlen, amikor azt mondom, nem szeretem őket. A meglepetésekkel mindig csak a baj van.
Az ember két lényegeset nem válogathat meg: a rokonokat és a szomszédokat.

Emlékszem az elmúlt évekre, amikor azon drukkoltam, hogy Mari néni találja meg a következő lépcsőfokot, lehetőleg a ház falához közel és a saját ajtaját a földszinten se tévessze össze az enyémmel, addig legalább, amíg kijózanodik. Ki nem állhattam ezt a fajta időszakos „gyengeségét”, amibe próbálta belefojtani a bánatát. Akkor még csak azt hittem, ismerem, azóta mindig felteszem magamban a kérdést:

- Biztos, hogy ismerünk egy másik embert?

Nem az a célom, hogy felemlegessek mindent, ami rossz volt a múltban, de nem lehet figyelmen kívül hagyni és nem is lehet elfelejteni, ha a dolgok összeadódni látszanak.
A mindennapok keservét mindenki a maga szemszögéből ismeri leginkább és próbál így vagy úgy segíteni saját magán, a családján elsősorban, hogy ne rakódjanak egymásra, amikor már azt sem tudjuk esszük-e vagy isszuk?

Ki ne tudná annak a fontosságát, hogy ezért nem keveset kell tennünk a mindennapokban.
A hozzáállás az, ami nem mindenkinél jelentkezik egyformán. Emlékezetem szerint ezt párszor megfogalmaztam Mari néninek is.

Nagy családból való vagyok, ezért sokkal inkább megértőbb az átlagosnál. Nem naiv, hiszékeny, orránál fogva vezethető, arról tudnék, de mindenképpen toleránsabb az elvárhatónál. Vagyis valahol e körül lavírozok. Némely emberek képesek önmagukat felülmúlni, ha szorít a cipő. Emlékeztem azokra az időkre, amikor magam is bajban voltam, és mi mindenre voltam képes erőn felül akár, levetkőzve minden addigi félszegségemet, vágtam bele egyenesen a közepébe. A szégyenérzetet félretéve, mindig csak arra az egy célra koncentrálva, ami átbillentett a holtponton.

Én tudom és nem felejtettem el, ezért vagyok képes félretenni minden sérelmemet és esetenként segíteni a bajbajutottakon. Többször is megfogalmazódott bennem az elmúlt években, hogy hová vezethet ez? És arra a következtetésre jutottam a dolgok kimenetelét illetően, hogy nem minden áron vagyok erre képes, hajlandó és hadra fogható. Már nem.

Ennyi bevezető után érkeztünk el az ominózus ez év január hónap utolsó előtti napjához, amikor a szülinapomat ünnepeltük meg a magunk szerény módján és betoppant egy váratlan vendég. Legnagyobb örömünkre hozott nekünk sütit, a kedvenceimet. Rövid időt töltött velünk - csak átmenetit - dolga végeztével elment és csak annyit jegyzett meg, hogy a lépcsőházi kanyarban találkozott a Mari nénivel, akit igen rossz bőrben látott, és ha így folytatja, nem sok jövőt jósol neki kinézetét tekintve.

Nem telt bele fél óra és Mari néni ott állt az ajtómban, elég határozottan értésemre adva, hogy engedjem be. Kinyitottam a kis ablakot, fő az óvatosság, ekkor minden átmenet nélkül egyenesen a képembe mondta:

- A haverod?

Köpni, nyelni nem tudtam olyan hirtelen és váratlan ért ez a következtetése a vendégemet illetően. Mari néni azt követően is ott toporgott az ajtóm előtt, és kitartóan kopogtatott, amikor nyomatékosítottam, hogy mennyire nem kívánatos ő az otthonomban. (Mari néni ugyanis jól tudta ki és milyen célból, igen ritka alkalmanként szokott meglátogatni bennünket, hiszen a sógorom volt.)

Megértheted, ha nem tudom itt és most folytatni a történetet, mert ma is kiver tőle a víz, ha eszembe jut a folytatása… Erősen gondolkodom, hogy egyáltalán sikerül-e valaha is lezárnom, nem itt, hanem úgy általában, magamban a történteket... Pedig muszáj lesz.

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Na, na? Ne felejtsd el, hogy mindkettőnknek "arany" szíve van. :-)

Hogy felejteném el? Mari néni eszembe juttatja a kopogtatásaival! :D

megtekintés Válasz erre: Dildaln

Kedves Éva!

De jó, hogy ezeket megírtad, úgy érzem sorstársamra akadtam, mi több, rokon lelkek vagyunk! Jól éreztem ezt már az elején is! Kitartást kívánok neked Mari nénihez! És magamnak is! :-)

Puszi!

Na, na? Ne felejtsd el, hogy mindkettőnknek "arany" szíve van. :-)
Kedves Éva!

De jó, hogy ezeket megírtad, úgy érzem sorstársamra akadtam, mi több, rokon lelkek vagyunk! Jól éreztem ezt már az elején is! Kitartást kívánok neked Mari nénihez! És magamnak is! :-)

Puszi!

megtekintés Válasz erre: Radmila

Drága Éva!
Ha megengeded a jövőben így szólítanálak, de ha nem szeretnéd, az sem baj.
Én sajnos nem nagycsaládból származok, de a szomszédságomban volt egy ilyen házaspár. Az én lányom állandóan velül lógott.
Egy alkalommal szültak a szomszédok, minek engedem meg, hogy a 3 kerekű kibiciglin, öten hartan is lógnak.
Azt feleltem, akkor nem lesz.
Öröm volt látni őket, ahogy szerették egymást, mintha édes testvérek lettek volna.

Köszönöm, hogy olvashattam élethű írásod.

Puszi: Radmila

... Mármint "bicikli nem lesz" mert tönkre megy. :-)

Drága Radmila!

Ugyanez vonatkozhatna a jelenben, amikor a gyerekeink már felnőttek és nem lógnak bringán, de szükségük van valamiféle társas életre, közösségre, és megpróbálnak a gyerekeink keresni, találni maguknak egy barátot, egy társat... ha az egy szomszéd, akkor azt... stb. Hát Mari néni ehhez asszisztált. Én ebbe nyugodtam volna bele három éven keresztül és e miatt sokat nyeltem, mert nem igazán tetszett, ahogyan először magához édesgette, majd elvetette... szóval sajnáltam a lányomat csalódás-sorozatok miatt... (ha ebből az írásomból ez kitűnik? vagy nem?...) de ez a lényege.

Puszi!
Drága Éva!
Ha megengeded a jövőben így szólítanálak, de ha nem szeretnéd, az sem baj.
Én sajnos nem nagycsaládból származok, de a szomszédságomban volt egy ilyen házaspár. Az én lányom állandóan velül lógott.
Egy alkalommal szültak a szomszédok, minek engedem meg, hogy a 3 kerekű kibiciglin, öten hartan is lógnak.
Azt feleltem, akkor nem lesz.
Öröm volt látni őket, ahogy szerették egymást, mintha édes testvérek lettek volna.

Köszönöm, hogy olvashattam élethű írásod.

Puszi: Radmila
Drága Éva!
Ha megengeded a jövőben így szólítanálak, de ha nem szeretnéd, az sem baj.
Én sajnos nem nagycsaládból származok, de a szomszédságomban volt egy ilyen házaspár. Az én lányom állandóan velül lógott.
Egy alkalommal szültak a szomszédok, minek engedem meg, hogy a 3 kerekű kibiciglin, öten hartan is lógnak.
Azt feleltem, akkor nem lesz.
Öröm volt látni őket, ahogy szerették egymást, mintha édes testvérek lettek volna.

Köszönöm, hogy olvashattam élethű írásod.

Puszi: Radmila

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Először Dildaln indította el bennem a gondolatokat, őt is beleszőttem a bevezetőbe, így könnyebb volt elindítani, aztán jöttek maguktól és még tartósan jelen van...
De majd teszünk róla, hogy le tudjam magamban zárni.

A negyedik rész már fenn van. Érdekelne a véleményed hogy lehetne ezt az egészet lezárni, hogy senkinek se fájjon?

Puszi!

Evike, megtisztelsz. Megyek, olvasom, meglatom. :)

Puszi!

megtekintés Válasz erre: Cathy

Csak miattam?? :) Koszonom!!

Puszik!

Először Dildaln indította el bennem a gondolatokat, őt is beleszőttem a bevezetőbe, így könnyebb volt elindítani, aztán jöttek maguktól és még tartósan jelen van...
De majd teszünk róla, hogy le tudjam magamban zárni.

A negyedik rész már fenn van. Érdekelne a véleményed hogy lehetne ezt az egészet lezárni, hogy senkinek se fájjon?

Puszi!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Meglepetésekből is volt részem bőven.

Rendben van Cathy, örülök, hogy érdekel. A következő részt csak miattad teszem fel, ne csak egyedül én és a többiek szenvedjünk. Folytatom. :-)

Puszi!

Csak miattam?? :) Koszonom!!

Puszik!

megtekintés Válasz erre: Cathy

Evike, jo, hogy ezeket ki tudod irni magadbol! Folytassad! Erdekel!

Azt irod: Az ember két lényegeset nem válogathat meg: a rokonokat és a szomszédokat.
Hozzatennem, hogy a meglepeteseket sem. :)

Meglepetésekből is volt részem bőven.

Rendben van Cathy, örülök, hogy érdekel. A következő részt csak miattad teszem fel, ne csak egyedül én és a többiek szenvedjünk. Folytatom. :-)

Puszi!
Evike, jo, hogy ezeket ki tudod irni magadbol! Folytassad! Erdekel!

Azt irod: Az ember két lényegeset nem válogathat meg: a rokonokat és a szomszédokat.
Hozzatennem, hogy a meglepeteseket sem. :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nagy franc vagy! :-)

Az évek alatt sokat tanultam ezekből/től. Az ember öregszik. :D

megtekintés Válasz erre: Virág

Nem ez a kedvenc témám, de szólj, ha kellek, tudnék mesélni. Talán írok róla majd anonim.

De a lényeg, h az ilyenek addig szívják a véred (energia, fizikai segítség, idő, szeretet, pénz!), amíg hagyod, és addig nem hagynak békén, míg csak egy halovány remény is van rá, h megingasz és újra engedni fogsz. Keménynek kell lenni. Másképp nem megy.

Egy másik taktika, h elkezdesz panaszkodni, és azért maradnak távol, mert azt hiszik, h kérni akarsz tőlük valamit. Főleg pénzt és egyéb segítséget.

A legjobb kombinálni a kettőt.

Nagy franc vagy! :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Köszönöm Virág, hogy ezeket a gondolataidat megosztottad velem. Az a "bociszemek" hasonlatod nagyon jó, mert telibetaláltad a szitut... és a "bűntudat keltés" is megállja a helyét. Nem volt könnyű nemet mondani.

Most erősnek érzem magam és kellenek ilyen mankók, hogy tartani is tudjam az elhatározásom, hogy ennek véget vetek egyszer s mindenkorra. Eddig sikertelenül, mert a kis ablakomat mindig megtalálták és addig-addig kopogtatnak, míg nem bírom tovább cérnával... Én erre nem lennék képes!

Nem ez a kedvenc témám, de szólj, ha kellek, tudnék mesélni. Talán írok róla majd anonim.

De a lényeg, h az ilyenek addig szívják a véred (energia, fizikai segítség, idő, szeretet, pénz!), amíg hagyod, és addig nem hagynak békén, míg csak egy halovány remény is van rá, h megingasz és újra engedni fogsz. Keménynek kell lenni. Másképp nem megy.

Egy másik taktika, h elkezdesz panaszkodni, és azért maradnak távol, mert azt hiszik, h kérni akarsz tőlük valamit. Főleg pénzt és egyéb segítséget.

A legjobb kombinálni a kettőt.

megtekintés Válasz erre: Virág

Ui: és szerintem pont azért nem vállalta fel, mert tudta, h mit csinál, illetve mibe nem megy bele, és hogy kisujj-egész kar szindrómásak.

Amúgy ez a nehezebb. Ellenállni, főleg, ha van benned alapból beépítve a segítő szándék, mint bennem is. De nem mindegy ki iránt.

Most azon dolgozom, hogy ha valakinek adni akarok valamit, vagy segíteni, azt azért tegyem, mert szívből azt akarom tenni, és nem azért mert addig-addig csinálják míg kikönyörgik belőlem, bűntudatot keltve, h nem segítek. Nekem se segít senki. Tudom, h ez mennyire önzőn hangzik. De a derekam se fáj azóta, h annyi terhet letettem.

Köszönöm Virág, hogy ezeket a gondolataidat megosztottad velem. Az a "bociszemek" hasonlatod nagyon jó, mert telibetaláltad a szitut... és a "bűntudat keltés" is megállja a helyét. Nem volt könnyű nemet mondani.

Most erősnek érzem magam és kellenek ilyen mankók, hogy tartani is tudjam az elhatározásom, hogy ennek véget vetek egyszer s mindenkorra. Eddig sikertelenül, mert a kis ablakomat mindig megtalálták és addig-addig kopogtatnak, míg nem bírom tovább cérnával... Én erre nem lennék képes!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Virág!

Rossz szomszédság török átok! Valóban nem irigylésre méltó a helyzetük...

Szegény Etuka, ő is egy szomszéd volt a házból és okos nő hányszor, de hányszor mondta: "Évi! Te szoktattad őket hozzá..." De könyörgöm, ő miért nem vállalta fel néha-néha, miért nem segített azzal, hogy ad nekik, legalább mentesítve ez alól engem?... Én már sokszor bemondtam az unalmast, és adtam tanácsot, de ehhez már valóban pofa kell, hogy nem tudnak az istennek sem leállni...

Ui: és szerintem pont azért nem vállalta fel, mert tudta, h mit csinál, illetve mibe nem megy bele, és hogy kisujj-egész kar szindrómásak.

Amúgy ez a nehezebb. Ellenállni, főleg, ha van benned alapból beépítve a segítő szándék, mint bennem is. De nem mindegy ki iránt.

Most azon dolgozom, hogy ha valakinek adni akarok valamit, vagy segíteni, azt azért tegyem, mert szívből azt akarom tenni, és nem azért mert addig-addig csinálják míg kikönyörgik belőlem, bűntudatot keltve, h nem segítek. Nekem se segít senki. Tudom, h ez mennyire önzőn hangzik. De a derekam se fáj azóta, h annyi terhet letettem.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Virág!

Rossz szomszédság török átok! Valóban nem irigylésre méltó a helyzetük...

Szegény Etuka, ő is egy szomszéd volt a házból és okos nő hányszor, de hányszor mondta: "Évi! Te szoktattad őket hozzá..." De könyörgöm, ő miért nem vállalta fel néha-néha, miért nem segített azzal, hogy ad nekik, legalább mentesítve ez alól engem?... Én már sokszor bemondtam az unalmast, és adtam tanácsot, de ehhez már valóban pofa kell, hogy nem tudnak az istennek sem leállni...

Van az a típusú ember, aki pontosan tudja, h valaki majd úgyis meg fogja menteni, és ez sajnos így van. Vagy te vagy más, de addig néznek kisírt kiskutyaszemekkel (+egyéb sajnálj meg technikák) míg valaki úgyis megkönyörül rajta. Én ezért kezdtem határokat húzni a közvetlen környezetemben. Abban a pillanatban, h rájöttek, h nem tudnak kihasználni, támadásba lendültek. Kb mondhatom, h ez egy tesztje volt, h kik az igazi és kik a számító barátaim. Igen kemény tanulsággal.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Évikém!

Legalább vicces a te János bácsid, van humora az öregnek, mint a Tóninak is csak ne lenne akkora "melák", mert amilyen nagydarab, olyan mulya. Nem tudja megregulázni a családját. Elüti viccel, meg olyan beszólásai vannak, hogy akkor per pillanat nem lehet rá haragudni. Komolyan aggódtam érte egyszer, amikor azt kiáltotta az ajtómnál a kis ablakban: "Jajj Évi, beszorult a fejem!" Én meg hirtelen azt sem tudtam mi tévő legyek, mígnem elnevette magát...

Jaj Évi, ha én mindazt, amit megértem ez alatt a három év alatt velük kapcsolatban a klubban elmesélhetném? Nagy röhögés lenne... De sajnos az élet nem csupa vidámság, mosoly, meg humor...

Köszönöm, hogy nem csak olvasol, de kommenteled is egy kis színt víve az életembe.

Puszi!

Évim !

Az én János bácsim nagyon szeret vicccet mesélni, de nem igazán tud, így Ő nevet a legjobbakat rajta. Én elvagyok vele, de sokan csak gyagyásnak hívják, pedig nem rossz akaratú, csak más jó piás, de hát 78 évesen már nem fog megváltozni. Már évek úta egyedül él azóta kicsit rosszabb, de nem csodálom sokszor az egyeüdllét engem si lever, csak áthidalom valamivel, míg ő a poharába folytja .
Egyzsre ténxleg lehetne egy klubb nap, mert lenne min nevetni !!
Vigyázz magadra puzsillak. Éva

megtekintés Válasz erre: Virág

Kedves Éva!

Nem irigyellek az ilyen szomszédságért... :(

Amúgy nekem egyszer mondta egy okos nő, hogy ha valakin örökké segítek, azzal nem segítek neki igazából, csak mindig megmentem a tettei következményeitől.

Puszi

Kedves Virág!

Rossz szomszédság török átok! Valóban nem irigylésre méltó a helyzetük...

Szegény Etuka, ő is egy szomszéd volt a házból és okos nő hányszor, de hányszor mondta: "Évi! Te szoktattad őket hozzá..." De könyörgöm, ő miért nem vállalta fel néha-néha, miért nem segített azzal, hogy ad nekik, legalább mentesítve ez alól engem?... Én már sokszor bemondtam az unalmast, és adtam tanácsot, de ehhez már valóban pofa kell, hogy nem tudnak az istennek sem leállni...

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Kedves Évim !
Neked Mari nénid, nekem János bácsim van, mit mondjak átérzem a helyzetedet. Nem irigyellek, én is toleráns vagyok, de mikor hajnalba azért kopog, mert nem tud bemenni a aját ajtaján az néha dühít. Nem olyan régen azt mondta már annyiszor felkopogott sé látott háló ruhában, vagy köntösbe, hoyg lakhatnánk egy lakásba is. Heves tiltakozásom kinevetve azt mondta több humorérzéket várt el tőlem, mert Ő egy aranyember, csak hát a mértékkel és a pohárral van jobban, mint kellene.
Üdvözöllek és kitartás barátosnőm ! Puszi Éva.

Kedves Évikém!

Legalább vicces a te János bácsid, van humora az öregnek, mint a Tóninak is csak ne lenne akkora "melák", mert amilyen nagydarab, olyan mulya. Nem tudja megregulázni a családját. Elüti viccel, meg olyan beszólásai vannak, hogy akkor per pillanat nem lehet rá haragudni. Komolyan aggódtam érte egyszer, amikor azt kiáltotta az ajtómnál a kis ablakban: "Jajj Évi, beszorult a fejem!" Én meg hirtelen azt sem tudtam mi tévő legyek, mígnem elnevette magát...

Jaj Évi, ha én mindazt, amit megértem ez alatt a három év alatt velük kapcsolatban a klubban elmesélhetném? Nagy röhögés lenne... De sajnos az élet nem csupa vidámság, mosoly, meg humor...

Köszönöm, hogy nem csak olvasol, de kommenteled is egy kis színt víve az életembe.

Puszi!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: