újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Borzalmak éjszakája 2.

2010. szeptember 13. - Látogatók száma: 59

Nem mindennapi történet. Naplójegyzeteim alapján leírtam: 2006

Másnap a szomszéd községben állomásozó parancsnokságon azt tanácsolták Anyukámnak, hogy a férfiak alakítsanak polgárőrséget a faluban. Így is történt, este nálunk már ott ültek a kijelölt emberek, de az oroszok is jöttek, kettesével váltották egymást a ház körül. Azt kérdezték, mit keresnek itt a civil magyarok? Azt válaszoltuk, hogy ünnepek alkalmával összejövünk és énekelünk. Közben remegtünk a félelemtől. Végre megunták, elmentek. Őreink azt hitték, hogy már nem jönnek vissza, ők is elmentek, ígérve, hogy küldik a váltótársaikat. Kértem, várják be, amíg ideérnek, de megnyugtattak, hogy mindjárt itt lesznek a többiek, ne féljünk.

Azonban alig értek ki a kapun, a ház mögül azonnal megjelentek az oroszok, és előreszegezett fegyverrel berontottak a lakásba. Rettenetes kinézetű, tatárképű, bortól, kosztól bűzös banda volt, akiknek a harckocsijuk a falu határában befagyott a sárban, és nem tudtak továbbmenni. Ezek a „tankosok” tartották rettegésben a falut és az egész környéket.

A fiúkat megint elvitték, Anyukámat a szobába zárták. Odakint lövöldözés kezdődött, mi meg hárman rettegtünk. A jegyzőék elmenekültek, Ilonka náluk szolgált, s nem tudott hazamenni az Alföldre. Anyukám azt mondta, maradjon velünk, amíg lecsendesedik a helyzet. Rajta kívül az egyik szomszédból egy fiatalasszony, Mari volt még velünk a lakásban.

A polgárőrök már az udvaron voltak, de nem tudtak segíteni, mert az oroszok is őrségben álltak. Én megint elbújtam a kamrában. Egyikük észrevett, megfogta a kezem és leültetett, s azt mondta: „nyebojsza!” Ne félj tőlem! Nem tudok oroszul, de ennyit megértettem, mégis, nagyon megijedtem tőle. Arra gondoltam, talán kiszemelt magának? Próbált nyugtatni, szépen beszélt hozzám, hogy ne féljek. Alig mertem hinni neki, de szerencsére nem volt részeg. Úgy éreztem, hogy a többitől akar megvédeni, akik ott kiabáltak, hogy menjen mellőlem, de nem mozdult. Ha elmegy, a többi vadállat rámaszabadul és akkor végem van! Többször zörgettek az ablakon, ami nagyon zavarta őket. Nekem olyan hosszúnak tűnt az idő – pedig csak néhány perc lehetett – hogy amikor végre kitárult az ajtó és hazajöttek a fiúk, el se mertem hinni, hogy megszabadultam.

A parancsokságon megfegyelmezhették őket, mert másnap józanul, illedelmesen somfordáltak be, bocsánatot kérni. Ígérték, hogy soha többé nem törnek be, és nem fognak bántani, de ne menjünk a többé a parancsnokságra.

Visszalapoztam naplómban az elmúlt év karácsonyi bejegyzéshez. Már akkor éreztük, hogy nehéz idők következnek.
És valóban:
„A falu kifosztva, romokban, alig van ép ház.
Mindenütt szemét, és félelem.
Életem kettétört.
Családunk helyzete is romokban, mint odakint a táj, – ha kinézek az ablakon!
Szép remények, gyermekkori álmok, hogy művészi pályára lépjek, hová tűntek?
Azt se tudhatom, befejezhetem-e az iskoláimat?”

**
Képek: Falu hegyek közt – Feszület - Erdő

A cikket írta: katalina

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 25. 19:06
Kedves Jutka! Örültem a látogatásodnak. Sajnos, a sok kedves emlékek mellett akad bőven olyan is, amire az ember nem szívesen gondol vissza.
2010. szeptember 15. 21:09
Röviden mégis szemléltetően írtál arról a korról, amire visszagondolni is borzasztó. Borzasztó, mégis szükséges. A történelem nem vonulhat át úgy a fejünk felett, hogy ne beszéljünk róla, ne maradjon nyoma, ne emlékeztessük azokat, akiknek fogalmuk nincs, mi az igazi testi-lelki szenvedés.
2010. szeptember 13. 21:35
Az bizony nem volt semmi... Mindig azt mondtam a panaszkodóknak, csak háború ne legyen, soha meg ne ismerjétek a világválságot (apukámék sokat meséltek a húsz-harmincas évek nehézségeiről). Sajnos, most az én gyermekeimnek - velem együtt, s más fiataloknak is át kell vészelnünk az újabb válságos időket. De majd csak kikeveredünk belőle!
Köszi a látogatást. Megyek a naplódba.
Szeretettel: Katalina
2010. szeptember 13. 21:20
Katalina! Nem semmi érzések kavaroghattak benned. Hány éves voltál akkoriban? üdvözlettel Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: