Feloldozás - Pályázat
Látogatók száma: 91
Ezzel a művel neveznék a "Női szerepek a huszonegyedik század elején" írói pályázatra.
– Átvágtál, Tünde!
Péter arca halvány, sárga oválisnak tetszett a gyertyák fényében. Szavaiban düh csikordult.
– Nem egészen – rázta meg a fejét a lány. – Csak elhallgattam az igazság egy részét.
– Hát, persze – nevetett fel gúnyosan a férfi. – Elfelejtetted közölni azt a csekélységet, hogy nem szedsz fogamzásgátlót, és csak azért kefélsz velem, hogy a teherbeesés után az igazi pároddal nevelhesd fel a kölykömet! Átkozott, kétszínű dög vagy!
Tünde szája kiszáradt, noha a szoba légköre dermesztően hidegnek tűnt. Felemelte az előtte álló kupát, és belekortyolt a borba.
– Épp azért hívtalak ide, mert gyötör a lelkiismeret. Magyarországon törvénytelen a donáció. Megoldást kellett találnunk rá Viktóriával, hogy gyermekünk lehessen. Normális pasast kerestem, akinek jók a génjei. Nehogy azt hidd, hogy csakúgy találomra kipécéztelek a tömegből! Meg kell értened, hogy nekem sem volt jó érzés, hogy becsaplak!
– Végig csak színészkedtél! – fröcsögte elkeseredetten Péter. – Biztos a közös érdeklődési kört is csak kamuztad! Nyavalyát vonzódtál te a transzcendentalitáshoz és a művészetekhez! Az orgazmusokat is csak színlelted!
– Dehogy! – tiltakozott a lány. – Majd tíz éve rajongok az okkultizmusért, és gyerekkorom óta bújom a könyveket. Te nem vagy olyan, mint az átlag műmacsók, nem tekinted a nőket agyatlan szexbáboknak. Oké, amit az ágyban csináltunk, nem volt több testmozgásnál, de akkor még úgy gondoltam, hogy a cél szentesíti eszközt, és arra azért nem panaszkodhatsz, hogy rosszul érezted magad!
– Rohadt boszorkány! – köpte felé a férfi. – A középkorban máglyán végezted volna! Legszívesebben kitörném a nyakadat!
A lány riadtan a tőle nem messze heverő tőrre pillantott, de nem nyúlt érte, bár az ereiben adrenalin kavargott. Megpróbálta legyőzni a félelmét, mert tudta, hogy csak akkor csillapíthatja le a férfit, ha ő is megnyugszik.
– Megértem, hogy dühös vagy – jelentette ki. – Sajnálom, hogy kihasználtunk, de nem tehettünk mást. Úgy is felfoghatod, hogy a megtermékenyítésemmel lehetőséget adtál két elveszett embernek a boldogságra. Ha mélyebben magadba nézel, meg kell értened, hogy már nem minden esetben működnek a hagyományos asszonyszerepek. Nem kötelező mosni, főzni, takarítani, karriert építeni és megfelelni valami beképzelt gyökér elvárásainak.
A férfi gúnyosan megtapsolta.
– Oltári védőbeszéd volt, a feminista közlöny frankón változtatások nélkül leközölné! De mondd csak, mi különböztet meg a rideg, elnyomó hímsovinisztáktól, ha ugyanolyan érzéketlenül átgázolsz másokon te is?
Tünde lesütötte a szemét.
- Beismerem, hogy igazad van – sóhajtotta. – De ha őszintén megmondom, mi a pálya, puszta jótékonyságból megdobtál volna minket egy kis spermával? Oké, csőbe húztalak, mégis azt szeretném, hogy megbocsáss! Kétségtelenül olyan valakit szívattam meg, akit nem kellett volna, de ha egy selejtes példányt választok, mire megyek vele? Te voltál az összes jelölt közül a legjobb, és én a magam módján igenis szerettelek!
Péter beharapta az alsó ajkát.
- Olyan egyszerű ezt mondani, hogy szerettél, de ha valakit szeretsz, azt nem alázhatod meg ennyire! Te könnyedén felülemelkednél rajta, ha eszközként használnának?
- Tudom – nyögte letörten Tünde –, és tényleg megértelek, de legalább a közös gyermekünkre légy tekintettel, és próbáld meg elfogadni a történteket! Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nagyon nehéz csata, amit önmagaddal kell megvívnod, de könyörgöm, tedd meg a fiadért!
Péter dühösen felordított, hangja csaknem vonyításba csapott át. Tünde tehetetlenül bámulta, miközben a reszkető gyertyaláng groteszk árnyakat vetített a falra. Remélte, hogy a férfi szenvedése nem riasztotta fel a gyermekét és a párját a hálószobában. Nem lett volna túl kellemes, ha ebben a kiszámíthatatlan pillanatban egyszer csak felbukkannak.
- Fiam van – lehelte Péter lázas fénnyel a szemében. – Élő, egészséges kisfiú…
A férfi nagyot fújt, haragtól eltorzult vonásai fokozatosan ellazultak.
– Talán megértelek – préselte ki magából a szavakat –, de mikor akartad elmondani az igazat? Szándékodban állt egyáltalán?
– Persze – bizonygatta a lány. – Csak valahogy sosem találtam a megfelelő alkalmat. Ráadásul pont aznap szenvedtél balesetet, amikor végre tényleg rászántam magam a gyónásra, és ez jó időre megfosztott a lehetőségtől. Nagyon megrázott, elhiheted, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy bizonyos fokig nem könnyebbültem meg.
– Igen, az a kicseszett karambol tényleg rosszkor jött… mikor is történt?
– Másfél éve.
– Akkor már nem is olyan kicsi a fiam.
– Igen – vágta rá a lány, és előhúzta a keblébe rejtett képet. – Rólad neveztük el.
A fotón gyönyörű, pufók kisbaba mosolygott. Fejbőrén halvány szőke haj pelyhedzett, előrevetítve, hogy majdan ugyanolyan dús hajkoronát fog birtokolni, mint az apja. Péter hosszú percekig nézte a fotót, és a látványtól a maradék dühe is elillant. Végül mély sóhaj kíséretében így szólt:
– Elítéllek ugyan azért, amit tettél, de a fiam csodálatos és makkegészséges gyerek. Neveljetek belőle jó embert Viktóriával! Egyedül ez adhatja meg számotokra a feloldozást.
A lány szeméből hálakönnyek csordultak.
– Köszönöm, Péter! – suttogta megkönnyebbülten. – Nyugodj békében, míg újra nem találkozunk a felsőbb szférákban!
Péter arcából átszellemült öröm sugárzott, miközben megfoghatatlan délibábként szertefoszlott. Tünde eltörölte a padlóra rajzolt kör és a beléfoglalt pentagramma körvonalait, aztán kioltotta a lobogó gyertyákat. Sokáig nem tudta feldolgozni, amikor a hatóságok értesítették a férfit halálos autóbalesetéről. Miután megidézte Péter szellemét, és feltárta előtte a bűnét, megszabadult végre a tehertől. Felhörpintette a maradék bort, majd a szoba sarkában felállított oltárra helyezte a tőrt és az aranyserleget. Egy pillanatra benézett a gyerekszobába, de a kisfia olyan békésen aludt a bölcsőben, mintha angyalok vigyázták volna álmait. Tünde elmosolyodott, aztán besuhant a telihold fényében fürdő hálószobába, és befeküdt Viktória mellé a franciaágyba.
A cikket írta: Maggoth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Látod kedves Maggoth ennek most örülök, hogy ilyen hamar tisztázódott. Egyetlen apró szórendi hiba, rosszul megszerkesztett mondat,... az eredeti mondanivalónak más értelmet ad, félreértésre adhat okot... Pedig tudom, mindig is hibám volt ez, és marad. Rossz beidegződés... nemegyszer követtem már el... :-)
... Függetlenül ettől, hogy ezt a novellát pályázatra írtad, azon kívül is nyerő lehetne... Ez egy elismerés volt részemről, mert nem igazán szeretem a bonyolult, fantasztikus írásokat. Mégis megragadott. Tőled többnyire ilyen és ehhez hasonlókat olvashattunk, ezért ritkán fordultam elő olvasóid körében...
Amúgy is lehet, hogy csak egy szórendi hiba okozta a félreértést, kedves Éva, és valójában azt akartad mondani, hogy ez a novi, akár még pályázaton kívül is nyerő lehetne :)
... Függetlenül ettől, hogy ezt a novellát pályázatra írtad, azon kívül is nyerő lehetne... Ez egy elismerés volt részemről, mert nem igazán szeretem a bonyolult, fantasztikus írásokat. Mégis megragadott. Tőled többnyire ilyen és ehhez hasonlókat olvashattunk, ezért ritkán fordultam elő olvasóid körében...
Kedves Maggoth!
Kezdhetted volna az utolsó mondattal... már azt hittem neheztelsz. :-)
Szerintem ne foglalkozz azzal az egy mondattal. Most már nem korrigálhatom. Hogy miért írtam oda, hogy "pályázaton kívül"?... talán éppen azért, mert olyan, amit tőled megszoktunk. Fantasztikus a maga nemében.
Pussz,
Éva
Kedves Éva, rendben, hogy az oldal szlogenje együtt írt valóság, de a pályázatban nem volt lekorlátozva, milyen zsánerben lehet nevezni rá. Márpedig én leginkább misztikus és sci-fi tárgyú írásokban érzem magam otthon. A valóság különben is szubjektív fogalom, mindenki a maga szája íze szerint éli meg, azaz a maga valóságában éli át. Szóval, ha az írás nem felelne meg a megadott téma kritériumainak, nyilván alapból diszkvalifikálták volna. Így tehát nem igazán értem, miért csak a pályázaton kívül lehetne nyerő? :)
Mindettől függetlenül örülök, hogy fiktív történetként elnyerte a tetszésedet :)
Kezdhetted volna az utolsó mondattal... már azt hittem neheztelsz. :-)
Szerintem ne foglalkozz azzal az egy mondattal. Most már nem korrigálhatom. Hogy miért írtam oda, hogy "pályázaton kívül"?... talán éppen azért, mert olyan, amit tőled megszoktunk. Fantasztikus a maga nemében.
Pussz,
Éva
Kedves Maggoth!
Még csak most jutottam idáig. Sajnálom, mert fantasztikus élményben részesítettél.
Az is igaz viszont, hogy egy mondatnál, mintha elakadtam volna: Éspedig: "– "Köszönöm, Péter! – suttogta megkönnyebbülten. – Nyugodj békében, míg újra nem találkozunk a felsőbb szférákban!..."
Ekkor döbbentem rá, hogy ez az egész földön túli...
Akár igaz is lehetett volna... tovább nem gondoltam.
Pályázaton kívül még akár nyerő is lehetne. Nagyon jó! :-)
Pussz,
Éva
Mindettől függetlenül örülök, hogy fiktív történetként elnyerte a tetszésedet :)
Tisztelt Maggoth!
Ez az írás nagyon tetszett. Volt benne fantázia, és kapcsolódott is a pályázati kiíráshoz. Egyben, amit sokaknál hiányoltam, előremutatott. Nem egy hagyományos női szerepet írt le, hanem a huszonegyedik század egy lehetőségét öntötte betűkbe Nékünk. A stílusa magával ragadó. Pontosan ír. Szépen felépített korrekt írás. Piciny szépséghiba, amit Pinokkió is ír, hogy ellőtte az egyik patronját az elején.
Gratulálok a művéhez!
Bokor
Még csak most jutottam idáig. Sajnálom, mert fantasztikus élményben részesítettél.
Az is igaz viszont, hogy egy mondatnál, mintha elakadtam volna: Éspedig: "– "Köszönöm, Péter! – suttogta megkönnyebbülten. – Nyugodj békében, míg újra nem találkozunk a felsőbb szférákban!..."
Ekkor döbbentem rá, hogy ez az egész földön túli...
Akár igaz is lehetett volna... tovább nem gondoltam.
Pályázaton kívül még akár nyerő is lehetne. Nagyon jó! :-)
Pussz,
Éva
Ez az írás nagyon tetszett. Volt benne fantázia, és kapcsolódott is a pályázati kiíráshoz. Egyben, amit sokaknál hiányoltam, előremutatott. Nem egy hagyományos női szerepet írt le, hanem a huszonegyedik század egy lehetőségét öntötte betűkbe Nékünk. A stílusa magával ragadó. Pontosan ír. Szépen felépített korrekt írás. Piciny szépséghiba, amit Pinokkió is ír, hogy ellőtte az egyik patronját az elején.
Gratulálok a művéhez!
Bokor
Hát nem.Ki hisz a szellemekben?-)
Dehát nem muszáj egyformán gondolkodnunk, nemde? :)
Nem túl valószerű történet.
Szia Maggoth!
Én nem értek hozzá..., de olvasóként nekem jobban tetszett volna, ha a végén leplezed le Viktóriát, sőt, ha csak sejteted, akkor - sztem - ütött volna.
Baráti üdv,
Pí.
Én nem értek hozzá..., de olvasóként nekem jobban tetszett volna, ha a végén leplezed le Viktóriát, sőt, ha csak sejteted, akkor - sztem - ütött volna.
Baráti üdv,
Pí.
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Nagyon tetszik (nekem).
Különvélemény: Aki nem szeret koszos ruhában lenni kimossa, aki éhes és van mit az főz, aki szeret IGAZÁN VALAKIT ezt MIND ÉS MÉG TÖBBET ha férfi ha nő megteszi a társáért a családért.
Én annyira nem lepődtem meg. Hát szegény Péter, nem elég, hogy kihasználták, még halott is.
Üdv, gali36
Különvélemény: Aki nem szeret koszos ruhában lenni kimossa, aki éhes és van mit az főz, aki szeret IGAZÁN VALAKIT ezt MIND ÉS MÉG TÖBBET ha férfi ha nő megteszi a társáért a családért.