újabb események régebbi események további események
23:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:46
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
23:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Hidd már el, hogy szeret!

2011. szeptember 21. - Látogatók száma: 103

A minap ismételten rácsodálkoztam a páromra, amikor csóközönnel köszöntött ébredés után. Ez igaz? Tényleg ennyire szeret? Már több, mint 20 hónapja...

Két napja nem találkoztunk, ma reggel e-mailt kaptam tőle: "Nagyon, nagyon hiányzol! Csók minden porcikádra! Szeretlek Gyönyörűm!"

A leghosszabb párkapcsolatom a férjemmel volt, nagyjából 10 évig tartott. Miután elváltunk meg voltam győződve arról, hogy lesz egy új szerelmem, akivel leélem majd a hátralévő életemet. De nem ez történt. 'Villámrandik', rövid kapcsolatocskák, csalódások, sokkok, érthetetlen és hihetetlen élethelyzetek váltogatták egymást. Már kezdtem azt hinni, hogy ezen a pörgős hullámvasúton fogok vergődni örökkön-örökké, amikor megjelent a színen Valaki.

Ő számomra a CSODA.

A csoda akkor érkezik, amikor az ember legkevésbé számít rá.

Minden nap legszívesebben megcsípném magam, mert képtelen vagyok elhinni, hogy rajongásig imád. Amikor bókol, néha megfogom a fejét, ellenőrzöm, hogy van-e láza, mert nem értem mit eszik annyira rajtam.

És amikor szerelmet vall, figyelmeztetem, hogy ne szeressen már annyira. Nem érti miért mondom ezt, csak mosolyog, és megerősíti a szerelmi vallomását. Én pedig legbelül 'fájok' mert a korábbi csalódások, rossz tapasztalatok hatalmas nyomot hagytak bennem.
Sohasem akarom őt elveszíteni, mindig ilyen tökéletes kapcsolatra vágytam, mégsem tudom teljes mértékben átadni magam a jónak...
A hiba az én készülékemben van?

A cikket írta: Lizelotte

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2013. február 26. 00:00
Szerintem nem... aki legalább egyszer megégette a kezét, akit ért már csalódás, fájdalom, az előfordulhat, hogy sokáig nem tudja elhinni, ha tényleg egy őszinte, rendes ember a párja, hogy valóban létezik, és nem csak - "túl szép, hogy igaz legyen" - ugyanis a régi sebek, sérelmek néha nehezen, rosszabb esetben hosszú távon, vagy egyáltalán nem tudnak elmúlni.
2011. november 20. 06:55
Én nem mondom, hogy felejtsd el a rosszat, nem is lehet, de élvezd a jónak minden percét, ami most körülvesz! Nagyon fel tudja dobni az embert, ha ennyire szeretik, olyan biztonságot, megnyugvást ad, tényleg, mintha kicserélnék az embert. Mindenhez másként áll hozzá, feldobja... Ennél többet mit is kívánhatnánk? :-) Úgyhogy szeress!!!
2011. szeptember 26. 17:26
mi is az írásod címe? jaaaa! HIDD MÁR EL, HOGY SZERET! :)
2011. szeptember 23. 20:56
Vagyunk így ezzel páran, erre vágyunk és amikor megkapjuk hitetlenkedünk. De hidd már el, hogy szerelmes!! ;-)) Élvezd örök életedre!!
2011. szeptember 22. 09:04

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. szeptember 21. 18:41

Kedves Liz!

Soha ne félj boldognak lenni! Fogad el, hogy imád, viszonozd, örülj, szárnyalj! Ritka kincs az, ami most a te öledbe hullott.

Pussz,

Tündér

Így lesz Tündér!

Pusz,

L.
2011. szeptember 22. 09:04

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. szeptember 21. 15:57

Szia Lizelotte!

Bocsáss meg, hogy csak így ismeretlenül belevágok a gondolatmenetedbe, de egyszerűen muszáj egy virtuális vállveregetést dobnom neked. Reménykedtem, hogy van élő példa és megnyugodtam. Élvezd csak! Ahogy az előttem szóló is mondta. Az elmúlás meg ráér. Ezek az élet nagy pillanatai és ezért éri meg! ( persze van még néhány, de ez egy jó kezdet! )
Örülök, hogy végre örül valaki! Sok boldogságot a továbbiakban is!

Üdv, Ailet

Köszönöm Ailet! Neked is sok-sok szépet és jót kívánok!
Az élet könnyű, az élet szép, és minden jó ránk talál!

:)

L.
2011. szeptember 22. 09:03

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 21. 15:19

Én is pont tegnap este gondolkoztam el azon, h. ő még sohasem élt senkivel sem, nem is akart. Előző barátnőjével mikor összeköltöztek, 2 hét után elcuccolt tőle. Velem meg már lassan 2 éve. De azért látom rajta, h. menne vissza a mamához, mert ott rend van és meleg étel.
(Már árulja a lakást, és ha megveszi vki, nincs más lehetőségünk, mint tényleg a mamához költözni.)
Nehéz sors vár rám, sajnáljatok... :P

Mész anyóspajtihoz lakni? :)
2011. szeptember 21. 19:44
:)

Puszik Orsolya
2011. szeptember 21. 18:41
Kedves Liz!

Soha ne félj boldognak lenni! Fogad el, hogy imád, viszonozd, örülj, szárnyalj! Ritka kincs az, ami most a te öledbe hullott.

Pussz,

Tündér
2011. szeptember 21. 15:57
Szia Lizelotte!

Bocsáss meg, hogy csak így ismeretlenül belevágok a gondolatmenetedbe, de egyszerűen muszáj egy virtuális vállveregetést dobnom neked. Reménykedtem, hogy van élő példa és megnyugodtam. Élvezd csak! Ahogy az előttem szóló is mondta. Az elmúlás meg ráér. Ezek az élet nagy pillanatai és ezért éri meg! ( persze van még néhány, de ez egy jó kezdet! )
Örülök, hogy végre örül valaki! Sok boldogságot a továbbiakban is!

Üdv, Ailet
2011. szeptember 21. 15:19
Te meg add át magad a jónak, mielőtt elmúlik... :P
2011. szeptember 21. 15:19
Én is pont tegnap este gondolkoztam el azon, h. ő még sohasem élt senkivel sem, nem is akart. Előző barátnőjével mikor összeköltöztek, 2 hét után elcuccolt tőle. Velem meg már lassan 2 éve. De azért látom rajta, h. menne vissza a mamához, mert ott rend van és meleg étel.
(Már árulja a lakást, és ha megveszi vki, nincs más lehetőségünk, mint tényleg a mamához költözni.)
Nehéz sors vár rám, sajnáljatok... :P
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: