Petis mese (Játék a szavakkal - pályázat!)
Látogatók száma: 57
A zsemle miatt, mert olyan átlagos:)
Kis sámli, kis asztal. Minden a kisgyermek méreteihez illő volt a szobában, még az ablak sem volt magasan így könnyen kinézhetett bármikor, ha szeme a távolból várt valamilyen megoldást apró gondjaira. Még a gondjai is olyanok voltak, mint ő. Picikék, szeplősek, olyan Petisek és a családhoz tartoztak.
Most is az ablakban állt és nézte a pocsolya felé igyekvő vadgalambot, aki kicsit idegbajosan rángatta a fejét.
- Fél. - állapította meg, de már fel is tűnt a félelem forrása, mint egy hatalmas hurrikán úgy vonult végig az utcán a motorjával. Motorizált vihar, és még ráadásul a szomszédban lakik.
Nem igazán voltak jó viszonyban, mert a motorizált vihar mindig kinevette. Zolinak hívták különben és ő már felsős abban a suliban, ahová kis Peti járt.
Ráadásul jóban van Peti testvérével, Ferivel is, aki szintén felsős már, és abban a tévhitben él, hogy neki naponta nevelnie kell Petit, mintha a szüleik nem tennék ezt meg, vagy rosszul csinálnának valamit. Így volt akkor is, amikor kisebb csete-paté alakult ki közöttük, ki vigye le a szemetet, mert általában ez a Feri dolga volt, ám ő máskor is, sűrű fenyegetések között ezt Petire osztotta ki. Ezért aztán a szüleik is haragudtak, és valahogy mindenki Petire.
A fenyegetés elől kitérek,- gondolta, és egy cetlire, ákom-bákom kis elsős betűkkel leírta: - Nem vizsem le a szemetet!- és bedugta a papírt a bátyja ajtaja alatt a szobájába, majd elosont.
Pár perc múlva akkora nevetés hallatszott, hogy még az ablakok is megremegtek, és már félt, hogy megrepednek a falak is, majd feltűnt Feri: - Nem vizsemle, hahaha, nem vizsemle...tanulj meg írni öcskös...ja, mától fogva, Zsemle...hahaha.
Peti befogta a fülét és kiszaladt az utcára, majd megállt a legvastagabb törzsű fa alatt, hogy ne lássa senki.
De meglátta mégis egy öreg apóformájú kötényes manó.
Ő, a másik szomszédban lakott és egy ezermester bácsika tulajdonképpen, aki valóban mindenhez értett. Behívta, meghallgatta, és hosszan beszélgettek.
Peti később is gyakran lement hozzá a műhelybe, ami a háza mögött az udvar végében volt kialakítva, csak úgy, mert szeretett ott lenni.
Tele volt a kis műhely csodákkal. Vállfák, sámfák, különféle szerszámok, dobozok, fiókok, gépek, satu, és még nagyon sok más tárgy is lustálkodott ott a polcokon, ha nem éppen Pali bácsi keze alatt szorgoskodott.
Most éppen a gyalu simító mozgásának hangja, az a finom surranás kötötte le a figyelmét, amitől apró, göndör faszilánkocskák hullottak a padlóra. Azt a csodát leste meg, amikor a fahasáb átalakul valami egészen mássá. Történetesen korlát lesz belőle, de ezer más dolog lehetne ezen kívül.
Az apró forgácsok aztán egy nagy ládába kerültek, és ott várták a telet, hogy a tűzben hamuvá válva is szolgálják az öreg mestert. Peti ezt soha nem láthatta, mert bár sok minden vonzotta, de kályhacsőlakk illatától mindig megfájdult a feje, így a téli látogatások lassan elmaradtak.
Aztán egy idő után minden elmaradt. Egy napon nem nyitotta ki senki a műhely deszkás ablakát, és Peti már csak álmában hallhatta a szerszámok hangját, ahogy azon dolgoznak, hogy a csodák megszülessenek.
kép: god.hu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Megtudhatnám mivel kapcsolatban? Hátha segíthetek:)
Ez egy jó bevezetés, de a cikk nincs befejezve. Folytassa, azzal segítene Nékem, és látom a többieknek is.
Bokor
1000 és 10.000 közt lehetett....
Sajnálom, de kötött a karakterszám.
Huh, elég hirtelen lett vége...
Am. kedves kis történet volt, csak ...
elindult, kezdett kibontakozni, aztán zutty, game over.
Am. kedves kis történet volt, csak ...
elindult, kezdett kibontakozni, aztán zutty, game over.
Tisztelt Cikkíró!
Tetszett a meséje, de maradt egy hiányérzetem.
Bokor
Tetszett a meséje, de maradt egy hiányérzetem.
Bokor
:)
Nekem a kisöcsémet juttatta eszembe! Nagyon aranyos írás, szomorkás véggel.
Tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam!
Pussz,
Tündér