58 őszén
Látogatók száma: 68
Ősszel születtem. 1958 őszén.
Azt, hogy aznap sütött-e még a Nap vagy sem, már nem tudom, nem emlékszem igazán, holott ezerszer elmeséltettem a történetét. Viszont azt tudom hogyan és miért fogantam. Mennyien élnek úgy, akik erről mit sem tudnak! Valahol ezért szerencsésnek érzem magam. Most is előttem Anyám arca, kissé lehajtja fejét, arca elpirul lányosan. Hiába a neveltetés az megérződik egy életen át. Apám a szókimondóbb, ő bátrabb, mesélné még az apróbb részleteket is talán, ha le nem intené prűd Anyám. Bár szomorú tény következményeként fogantam, mert anyai nagymamám szélütés érte és lebénult a fél oldalára. Édesanyám nagyon szomorú volt. Ő akkor még mit sem sejtett arról, hogy hat éven keresztül majd átjár a szomszéd utcába az anyukáját ápolni. Édesapám megvigasztalta hátulról, majd kilenc hónapra rá valamiért a bába nem volt otthon, ezért Apám kérte a másik szomszédot, azonnal fogja be a lovakat, menni kell a városba, a szülőotthonba. A lovas kocsi elhagyta hát a települést. A három kilométeres egyenes szakaszt egyetlen helyen töri meg az enyhe kanyar. Ott. Pont ott láttam meg a napvilágot, a kanyarban születtem én. Mondogatta is Édesanyám rég:
- Olyan is az életed kislányom, mint az országút!
- Milyen az Anyu? - kérdeztem vissza naivan.
- Kilátástalan. - s hangjában bánatot véltem hallani.
Küzdök ellene a mai napig is, hogy ne így legyen. Csak most az egyszer ne legyen igaza Anyámnak alapon!
Minden lámpánál megálltak megnézni, - élek-e még? - mesélte el ezerszer Apu. Az ősszel is, - amikor legutóbb otthon voltam, - sandán számolgattam a világítótesteket. Ritkán vannak ma is. Akkor vajon mennyi lehetett? Ennyi vagy még kevesebb? Gyermekként sokszor elmesélte mindkét szülém, innen az információm, hogy Édesanyám rózsaszínűen fénylő, belül bolyhos bugyogója volt az otthonom, míg beértünk a szülészetre. Ott vágták el a köldökzsinórt is. Nem írhattak be két települést kötőjellel, s a kötőjelen felül jelezve: közte. Vagy reklamálnom illene? Ötven esztendővel ez elévülhetett szerintem. Majd az orvos közölte Anyukámmal, többet nem ajánlatos szülnie, mert most is csúnyán repedt. 3.25 deka volt a súlyom. De előttem volt már négy szülése, és ne feledjük! - közöttünk pont negyven esztendő a korkülönbség. Nekem soha nem volt fiatal Édesanyám. Az első emlékképeimben is már 45 évesen jelenik meg az arca. Gyermekként ez sokat bántott. Felnőttként meg rájöttem valamire:
- A Jóisten így kér tőlem elnézést, ezért hagyja életben oly sokáig őt nekem. No meg, akiért hat gyermeke imádkozik, annak nem olyan egyszerű elszakadni a földi léttől.
Talán már húsz esztendeje is, én minden Anyák napján, születésem napján megköszönöm Édesanyámnak, hogy életet adott. Ha lovas kocsin, hát lovas kocsin! Szegényéknek nem futotta hintóra. A legnagyobb kincset akkor is a szüleimtől kaptam: az ÉLETET.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az a ház, a nagyszüleim háza pár házzal van előbb mint a szüleimé. Egyszer Apussal még az elején mentünk ki hozzájuk, és amikor odaértünk az öreg házhoz, mondtam neki, hogy én itt születtem. Nem akarta elhinni. :))))
Látod, Babó, számomra csak az adatott meg, hogy azon az úton megyek haza mindig. De mindig bevillan. Nincs olyan, hogy nem. :)
Jegyzem meg, a mellékelt fotón olyan értelmesen nézek ki. ;-)))))
Akkor most már érted a "flancos" mentőd is?
Nézd! Királyi pompával jöttünk mi így is.:))))
Milyen izgalmas a mi születésünk. :) Nem az unalmas kórházban jövünk a világra, hanem stílusosan megválasztjuk a helyeket! :)))))
Nézd! Királyi pompával jöttünk mi így is.:))))
Lényegre törő cikk.Minden benne van,amit egy édesanya jelent!
Bár az én húgaim is úgy gondolnák, hogy nem a nap keltette ki őket...de nem bedugták az Anyukámat egy otthonba - bár a vége az lett volna - de akkor is most ha van időm megyek és hozom haza, hogy vele legyek.Épp ma is egy ilyen napot tudtam magam mögött....jó érzés, hogy velem van.
Nem lovaskocsis, hanem, hogy édesanyám nekem is életet adott és igaz a legnagyobb ajándékot tőle kaptuk, mindegy hol születünk akár úton vagy kocsin legalább is szerintem. Imádom az édesanyámat, csak sokáig legyen velem!
Mindannyian így vagyunk ezzel Orsolya szerintem. Szeretjük őket, mert megdolgoztak érte. Az enyém legalább is keményen.
Én is gíy vagyok ezzel! Köszi, hogy olvashattam! Orsolya
Jó gyorsan olvasol. Szerencsés vagy. :)