újabb események régebbi események további események
16:05
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:05
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:04
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:03
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:02
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:02
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:02
Müszélia válaszolt egy szavazásra
16:02
Müszélia válaszolt egy szavazásra
új cikk írása

Szüleinktől kaptuk

"...egy életen át csak a szülők szeretnek." (Robert Browning)

Cikkek, melyeket írtunk

Rendezés: szerint

2012. május 6.

Az én anyák napom

18 év után, még mindig az a gondolatom reggel, amikor ébredek, hogy rózsát kell vennem, mert az a kedvenc virága. Aztán rádöbbenek, nekem már itt nincs teendő, cask a falra merevített képet nézhetem, és az emlékképeimbe burkolózva merenghetek a múlton. Gyötör a lelkiismeretfurdalás. Töprengek, hogy hol rontottam el, és hogy érdemes-e ennyi év után még mindig magamat okolni a kattőnk áldatlan kapcsolata miatt. Édesanyám. Mérleg jegyben születtem, próbálom elhelyezni a két tányérban a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
46 4 10
2012. május 4.

Édesanya, anyus vagy muter? Elmélkedés anyák napja előtt

Édesanya, anyus vagy muter? Elmélkedés anyák napja előtt Édesanya. Kevesen szólítják már így szülőanyjukat. Az édes szót melegség lengi körül, tisztelet övezi. Mintha azt mondaná a gyermek: amióta világra jöttem minden hozzám intézett szavad, cselekedeted odaadással, gondoskodással, törődéssel teli.
Édes vagy mint a méz, a nap minden percében csöpögteted szereteted. Mama. Az olaszokat juttatja eszembe, akik hosszan ejtik az „m” betűt amikor az anyjukhoz beszélnek: "Mamma". Közben hevesen gesztikulálnak, intonációjuk muzsikál, szinte dalolva fejezik ki érzéseiket. Anyuci. A hízelgő, kedveskedő gyermek használja ezt a megszólítást. Ezt akkor mondja az anyának, amikor rossz fát tett a tűzre, és ki akarja engesztelni őt. Ezt is sokszor nyomatékosan, az „i”-t megnyújtva zengi: ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
52 4 4
2012. február 27.

A szülő is ember (2. rész)

A szülő is ember (2. rész) A gyermek számára a szülő az Isten, aztán mire nagykorú lesz, rájön, hogy az ősei is gyarló emberek… Most rakom össze a képet, próbálom megfejteni a saját szüleimet…
Anyukám csak azt tette velem, amit vele az ő édesanyja. Sok testvére volt, a mamája örült, ha enni adott nekik, babusgatásra nem maradt idő. Ezért van az, hogy folyton kapok tőle mindenfélét: kaját, ruhát, pénzt… viszont simogatást, testi érintést szinte soha, pedig igényelném… Apámat évekig gyűlöltem. Most ott tartok, hogy közömbös számomra, és tudomásul vettem, hogy valamiért neki ezt az utat kellett bejárnia. Kislánykoromban sohasem foglalkozott velem, állandóan dolgozott vagy aludt, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
58 4 10
2012. február 21.

Levél nagymamámnak

Drága Mamikám! Holnap lesz hét éve, hogy elmentél. Elmentél, és magaddal vitted a fényt, a mosolyt, az erőt, amivel összetartottad a családot. Neked még dolgod lett volna itt, emlékszel? Azzal búcsúztál, kezeddel bágyadtan intve egy utolsót, hogy még nem akarsz menni, annyi terved lenne velünk. De az élet sajnos nem mindig kegyes...akkor sem volt. Nagyon beteg voltál, de soha nem panaszkodtál. Sokáig nem is tudtuk milyen nagy a baj, csak a mosolyod lett fakóbb az átélt ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
52 6 7
2012. február 19.

Vége

Vége Emlékezés - elfogadás
A lány kinézett az ablakon. A táj rideg, kopár fák hajladoznak a szélben. Elvesztették lombjukat, ami élővé tette őket, akár ő most. Átkozott február, átkozott születésnap, átkozott sors! Egy fekete madár rikoltott valahol. Tompán ért el hozzá a vészterhes hang. Emlékeibe mélyedt, milyen gonoszság Istentől, hogy egyik pillanatban még csupa mosoly az élet, a másikban meg… vége. Sokáig volt távol a szüleitől, meglátogatta őket, igen, éppen a születésnapján, nem céllal, csak akkor akadt ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
51 3 4
2012. február 5.

Gondolatok

Ma találkoztam anyuval! Beszélgettünk és feltett nekem egy fura kérdést. Miért van közöttünk hűvös távolságtartás? Válaszoltam valami közhelyet, de haza felé jövet előjöttek az emlékek!
Hat éves lehettem amikor gyökeresen megváltozott az életem, szinte egyik napról a másikra. Addig édesanyám egyedül nevelt, de nagyon boldogok voltunk ketten is.rnAznap anyukám egy bácsival érkezett haza. Elmondta nekem, hogy ki is a bácsi, de nem sokat értettem az egészből, csak annyit, hogy már nem csak engem fog szeretni az anyukám. Betolakodó volt a számomra és nem szívesen fogadtam.rnAnyukám többször elmagyarázta, hogy nem kell izgulni, minden marad a régiben, csak ez a bácsi majd sokat lesz ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
57 3 6
2011. november 14.

Talán a születés pillanata!

Valamit érzett, jó meleg volt, dom-dom forgott ide-oda, néha rugdosott próbálta erejét, hangokat hallott, kellemes hangokat máshonnan érzett nyomást, dom dom, gyüszmékelést szeretetet, dom-dom, félelmet nem, csak jó dolgokat, dom dom, időnként érezte, hogy valami máshonnan ritmikusan döfködi. Domdomdomdom, nem tudta mi az, csak azt érezte hogy jó. Ilyenkor az ő pici kis szíve is gyorsabban vert. Egyszer csak vége szakadt ennek a végtelen nyugalomnak, érezte valami nagy változás lesz, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
50 2 4
2011. október 6.

Bezzeg...

Bezzeg... Sajátos, kis remekművet készülök írni, ha más nem azt fogja látni, sajnálom, Én úgy kezdek hozzá, hogy ez bizony az lesz! Ha meg nem akkor "kisnyúl" mondanák a lányaim. Olvasva a többiek írásait arra jöttem rá, hogy csak nézőpont kérdése.
Rengeteg időt és energiát fordítottam mindig a család, és a munka kiszolgálására.rnAz Édesanyámtól mindig azt láttam, hogy első a család, aztán a munka, aztán megint a család, és ha volt még energiája akkor jött Ő. Ebben nőttem fel, ez volt természetes, és ezek szerint élek ma is annyi különbséggel, hogy mióta beteg lettem azóta a munka a háztartásra korlátozódik. Kevesebb lett a dolgom, de tovább tart a végére érnem. Nincs ebben semmi rossz, azt is megértem, hogy nagyon sokan ezt másképp látják ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
45 3 4
2011. augusztus 12.

Okosan élni...

Okosan élni... Amikor az ember lánya még hamvas kis kamasz, és halvány dunsztja sincs a nagybetűs életről, sok-sok téves elképzelést dédelget magában.
Most, a negyvenes éveim elején bátran ki merem jelenteni, hogy több mint 30 évig sodródtam, hagytam, hogy az események, a külső hatások, a társadalmi elvárások, a környezetemben lévő emberek nagymértékben befolyásoljanak. A párkapcsolatra szeretnék most fókuszálni. Elképzeltem, hogy megtalálom életem párját, akivel jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, és harmonikus, boldog, szeretetteljes életet élünk, míg a halál el nem választ. Egy kérdés nem hagy most nyugodni: miért kell párban ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
82 3 7
2011. augusztus 11.

Fekete ceruza

Fekete ceruza Egyszer egy gonosz copfos mondta neki az oviban: -Te nem is tudsz olyat, mint ő, bibí! Nem értette, miért mondta ezt neki. Hisz ő rajzolja a legszebbeket. Olyat, mint apa. A többiek mind olyan csúnya színeseket rajzolnak...
Pillangó ült a széken, és magában számolgatta a kezében lévő színes ceruzákat. Nem szerette, olyan buta libáknak valóknak gondolta azokat, copfosaknak. - Nem tudom mi ebben a jó? - töprengett. Ilyennel még a dedósok is tudnak firkálni. Apa is mindig a feketét használja. Kilestem. Nézegette a színeseket, de csak fitymálóan - kinyújtott jobbkezében távol tartva magától -, hunyorogva nézett rájuk. (Nagyapjától leste a mozdulatot.) - Na jó, rajzolok nekik - mondta magának, és csakazértis elkezdte ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
89 12 22
2011. augusztus 5.

Szitakötő

Szitakötő Ha az egyik lányunk pillangó, akkor a másik szitakötő...
- Te miért állsz a sarokban? - Rossz voltam. És te? - Én is. - Te mit csináltál? - Összefirkáltam a falat. És te? - Én nem tudom. - De mi rosszat csináltál? - Nem túdóóm. - Te buta vagy? Akkor itt fogsz megöregedni. Sosem jutsz ki a sarokból! - Nem akarok öreg lenni! Te is itt maradsz velem? - Én nem. - Miért nem? - Én megígérem anyának, hogy legközelebb nem firkálom össze a falat. - Én is megígérem neki. - De te nem azért vagy megbüntetve. - Neked mennyi időt kell itt állnod? - ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
92 11 18
2011. július 16.

Napsugarak

Napsugarak Meghalt éjszaka az édesanyám. A gyerekekkel gyakran meglátogattuk Őt a Napfény otthonban...
Az otthon társalgójában mindig üldögél pár néni. A kíváncsiabbak, a szobájukban unatkozók, a beszélgetni vágyók, főleg a fiatalabbak, az egészségesebbek. Éva, akit külföldön élő fia hozott be, mert a jóhiszemű Évát lassan teljesen kifosztották a lakásában és közel volt, hogy az ingatlant is rafináltan megkaparintják tőle. Úgy köszön mindig: csókolom Icaicaica néni, Éva vavavagyok –mondja picit dadogva, miközben hatalmas sztk szemüveg kerete alatt mindig csócsál valamit a szájában, talán ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
56 6 6
2011. június 15.

Évfordulóra

Évfordulóra Drága Mama!
Elmentél és veled ment egy darabka élet. Ott fenn egy angyallal több, itt lenn egy Emberrel kevesebb lett. Alig egy éve volt, hogy kislányos vakorcsba fogtam hófehér hajad. Nevettünk. Aztán fánkot ettél, mohón, mosolyogtál a szalagok láttán. Jó volt nézni. Szád sarkában megült a baracklekvár. Alig nyelted le az utolsó falatot, már indultál. Nem maradhatsz, mondtad, - a kutya, a macskák, a ház is hideg lesz - Amikor hazavittünk, elbúcsúztál. Ahogy szoktad. Örökre. Nem vettelek komolyan, játéknak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
70 14 12
2011. június 1.

Imádott - gyűlölt Anyám

Létezhet, hogy bár imádtam életében, halálában nem tudok Neki megbocsátani?
Az Anyám fura asszony volt. Néha úgy érzem, sosem ismertem igazán. Volt az életének olyan része, amihez semmi közöm nem volt. Jó anya akart lenni és mindennél jobban szeretett, ebben biztos vagyok. De emberként nagyon is esendő volt, - szerintem - kiforratlan jellemmel, ami miatt újra és újra a lelkembe gázolt. Nem szándékosan, de sokszor megbántott. Gyerekként azt hittem, hogy ez így normális. Aztán felnőttem. Egy napon az Apám elköltözött az Anyámtól. Sokkot kaptam. Kipukkadt a lufi, amit én ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
70 3 6
2011. április 26.

Óma

NemTomnak és Butácskának szeretettel, egy - jól megkülönböztethető - Postáska-szösszenet. Ne analizáljatok :)
Voltunk. Láttuk. Hallgattunk. Örültünk, majd sírtunk. Nem szégyen. Az első találkozás. Vagy már a sokadik? Mindegy. Jó volt. Boldogságos. Te is? Ők is? Én is. Mókus-pisi-kávé. Az volt a legjobb. És azok a szemek. Meg Angyalhaj. Mintha téged látnálak. Téged hallanálak. Kétséges. Anya nélkül nem ment volna. De hol van ő? Hát benne nincs. Ez biztos. A szeme. Nyílt, őszinte, bátor. Vagy botor. Él! És benne te is. A hangja. A stílusa. Minden mozdulata. Ahogyan a kávét issza. A haja is pont ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
68 8 9
2010. december 27.

Hóesésben

A tél észrevétlenül lopakodott vissza a házak közé. Egyik pillanatban még a fekete aszfalt kopogott a lábam alatt, a másikban már hópihetakaró takarta a környező tájat.
Apró léptekkel jött. Kicsit megbújt a bokor alatt, belebújt a kéményekbe, aztán szétterült a tájon, bevilágítva az alig órája érkező estét. Szeretem a havat. Szeretem a finomságát, könnyedségét, törékenységét, tisztaságát. Ahogy írom a sorokat, egy régi kép villant be a fejembe. Egy régi havazás emléke. Akkor is ilyen gyönyörűen szédültek a hópelyhek, szinte hangtalan volt minden, szél sem mozdult, hang sem hallatszott. Hazafelé mentem. A szűz hó elnyelte lépteim zaját. Egy kaptatón vezetett az ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
45 4 3
2010. december 11.

Kicsikém, angyalom, imádom! - karácsonyi pályázat

Kicsikém, angyalom, imádom! - karácsonyi pályázat Biztos tudjátok, milyen a kényszerírás. Mikor megnyílik egy láthatatlan csatorna, és ömlik folyamatosan vég nélkül, szépen logikusan, összerakva egy gondolathullám.
Olyan belső monológ ez, párbeszédekben meg is adom a magamnak feltett kérdésekre a választ. Szemem előtt képben peregnek a filmkockák, életre kel a mondandó, kiváló mozgatórugó forgatókönyvíráshoz, vagy itt és most, cikkíráshoz. Ha rögtön nincs lehetőség a friss infó lejegyzésére, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön elő még egyszer ugyanaz a szövegkörnyezet. Most épp így jártam. Semmi sem jut az eszembe. Nem jön az ihlet, van ez így. Lehet, hogy egy kis varázsigét kellene mormolnom, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
112 7 12
2010. december 10.

Kedvenc Apukámnak - Pályamű

Kedvenc Apukámnak - Pályamű Hiszek benned!
Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik. Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel, bár jóval idősebb nálam. Mindig így van ez. Ő az apám. Mondják, hogy hasonlítunk egymáshoz. Meglehet. Az ő eszét örököltem. Egy hullámhossz, meg ilyesmik. Szólni sem kell, és már tudjuk egymást folytatni. Akkor most egy példa rá. Még ide sem ért, de már tudom, mi lesz. – Szia, apa – mondom fagyosan –, mert elfelejtette a Mikulást. – Szia, Laci lepi – sóhajtja ő ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
166 16 22
2010. október 8.

Iszapdemagógia

Iszapdemagógia A Földet nem szüleinktől kaptuk, hanem unokáinktól vettük kölcsön - tartja az indián közmondás, mivel azonban "Unokáinktól vettük kölcsön" rovat nincs, ezért került ide ez a cikk.
Nem kell ecsetelnem a legutóbbi szörnyű magyarországi katasztrófát, a vörösiszap kiömlését. Irtózatos, rettentő dolog a legkülönbözőbb emberi, természeti szinten, nem akarom szavakba önteni. Nem is lehet. Hál' Istennek ismét megmozdult az ország, segíteni akar minden jóérzésű ember. Már itt a Feleségek.hu-n is elindult a szerveződés, a média által ismertetett egyik adományozási módszer mögé állva Boszorkány arra kér bennünket, hogy ne csak pénzt, hanem gyerekruhákat, fehérneműket, zoknikat stb. ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
91 7 29
2010. október 5.

Szeretem a szüleimet

Szeretem a szüleimet A szülő szó számomra nagyon kedves. Én konkrétan imádom a szüleimet. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Szerencsére szüleim fiatalosak, és a felfogásuk is olyan. Már elég fiatal korom óta (a tinis éveimben) mindent megbeszéltem velük. Előttük sose volt titkom. Tudták, hogy ki az aktuális szerelmem, azt hogy merre csavargok és kikkel, azt hogy milyen volt egy átmulatott szombat este a városban, vagy hogy éppen mi történik velem. Szeretem a szüleimet. Szeretnék én is ilyen szülő lenni. Olyan aki ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
76 3 7
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: