újabb események régebbi események további események
14:46
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
14:46
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
14:39
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:59
Pinokkió módosította a cikkét
09:58
Pinokkió módosította a cikkét
09:51
Pinokkió módosította a cikkét
20:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:23
Zsüsztin válaszolt egy szavazásra
12:54
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:25
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:49
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
új cikk írása

Szüleinktől kaptuk

"...egy életen át csak a szülők szeretnek." (Robert Browning)

Cikkek, melyeket írtunk

Rendezés: szerint

2019. június 18.

Ami a legfájóbb

Ami a legfájóbb Költözködés. Ebben az embertpróbáló hőségben nem kis dolog egy fülledt, hosszú ideig lezárt lakásban pakolni, aprót, nagyot. Vigyázva, nehogy kár érje a még ősöktől örökölt porcelán étkészletet, a rengeteg nippet -szinte mindegyikhez fűződik egy-egy emlék,-a festményeket, stb. De kalapot emelek a gyerekek előtt, mert sikeresen megoldották, aztán becsomagolva, dobozolva-mint "családfőhöz"-dobozostul hozzám kerültek, mert a gyerekek lakása nem túl nagy, amúgyis a modern bútorokba csak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
32 0 0
2017. május 29.

Apámról

Apámról /Töredék/
Anyámról sokat írtam már, de apám megközelíthetetlensége az oka talán, hogy őt kevesebbet említettem. Magának való, elmélkedő ember volt, aki munkája végeztével bevonult a szobájába, ott olvasott, fordított, írogatott vagy jobb esetben hegedült. Ilyenkor-gyerekként-úgy éreztem, mintha nem is közöttünk élt volna, hiába zsibongott, hancúrozott körülötte a három gyerek és szegény, dolgos anyám, akinek a háztartás összes terhe, a velünk való foglalkozás minden idejét, erejét lekötötte, mindez ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
41 2 5
2017. május 4.

Magyar vagyok

Magyar vagyok Anyák napja közeledtével oly sok minden jár a fejemben. Mert anyámra gondolva az egész család itt van bennem, anyám mosolygó arca, amint tányérjainkba méri a levest a népes asztaltársaságnak. Apám komoly, barátságos tekintete, amint figyel bennünket.Így-utólag emlékezve azt hiszem, ezek voltak életem legszebb pillanatai. Együtt voltunk, mint egy összetartó kis csapat.Ebből a csapatból mára már csak én maradtam. Ha erre gondolok, nem csak ez a májusi ég felhős felettem, hanem valami néma, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
46 1 4
2016. július 4.

Nem mondtad nekem

Nem mondtad nekem Apám kivándorló szülők gyermekeként Brooklynban született. 18 éves volt, mikor hazatértek és soha többé nem látta szülőhelyét...
Bjutiful- mondattad velem már vagy tízszer, s én fáradtan rebegtem, dacoskodott bennem a kényszer, homlokod haragosan megrándult, nekem folyt a könnyem, miért oly fontos ez, akkor még nem értettem... Szeretlek, lányom,-bárcsak te mondtad volna, csak egyetlen egyszer, de a szó ott repült Brooklyn utcáin, a szeméttel... Tudom én, az életed is értünk adtad volna, mikor beteg voltam, szaladtál az orvoshoz, vittél a karodban, símogatott a tekinteted, ha jót tettem, s fricskát ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
38 0 0
2016. január 27.

Honnan

Honnan Ronda latyakos idő van, csupa sár minden, de legalább a hó alatti jégpáncél elolvadt. Ki kellene már mennem, a készleteim kimerültek, igen ám, de mint minden télen a legrosszabbkor, a kocsi tesz az én mehetnékemre és nem indul.Itt szaladgálok, mint pók a falon és dühöngök. Aztán leülök és töprengek. Emlékszem, a háború után milyen nehéz idők voltak, bár én sokat nem érzékeltem ebből. Mikor már kicsit nagyobb voltam, akkor sem volt könnyebb, mindkét szülőm dolgozott és emellett a három ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
53 1 2
2015. szeptember 11.

Csak a szépre emlékezem

Vagy már arra sem. Az elmúlt évek arról szóltak, hogy szeretteimet egyre jobban magam mellett tudhassam, még akkor is, ha testi valójuk már rég elköltözött. Elköltöztek ahonnan már nincs visszaút. Fájdalmas évek voltak. Sokszor gondoltam arra, mi lesz, ha már nem tudom felidézni az arcukat, a hangjukat és a mosolyukat. Legpokolibb az volt, amikor esténként nem tudtam elaludni és szemem előtt megjelentek apám testén található minden elváltozás. Szeme alatti égés által okozott ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
69 5 2
2015. augusztus 17.

Engedj el...befejezés

Engedj el...befejezés Minden véget ér egyszer, de nem mindegy, hogy hogyan.
Ági vidáman, mosolyogva ébredt, már amennyire mosolyra tudja húzni a száját, ami a betegsége miatt már nem akar engedelmeskedni. Lassan minden izma sorvad, előbb a végtagok, majd a többi is, nem tud nyelni, beszélni, és a végén lélegezni sem. Tudja jól, hiszen egy éve, mikor nagy nehezen diagnosztizálták, elolvasott erről mindent. 1-3 év, amit a cikk jósolt . Ma valahogy a nap is szebben süt be azon a keskeny résen át az ablak és a szekrény között. Az injekció sem fáj úgy a morcona ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
64 1 4
2015. augusztus 11.

Engedj el...3.

Engedj el...3. Tehetetlenül állni, talán a legkínosabb dolog a világon...
A kórházig vezető út nem hosszú, de most valahogy annyi minden kavargott Viki fejében, mintha egy hétig tartott volna. Ahogy tekert a biciklivel, sokan ráköszöntek, hiszen a suli felé vezető úton minden második ember ismeri. De neki most csak Ági járt a fejében, akivel pár hónapja végigsétáltak ugyanerre. Akkor hazafelé tartott, mikor meglátta, hogy kolléganője furcsa mód tolja a biciklit. Gondolta, beszélgessenek egy kicsit, leszállt ő is és Ágihoz csatlakozott. Még most is cseng a fülében ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
63 1 2
2015. augusztus 7.

Engedj el...2.

Engedj el...2. A mindennapok rohanásában sokszor a barátainkra nincs elég időnk.
Vége, kicsengettek a hatodik óráról. Zsolti az otthoni elemózsiával a kezében már a tanári konyha felé igyekszik. Mindig rohan. Ma is hat órája volt, enni meg jóformán 10 perce van, hiszen kezdődik a délutáni tanszoba. Utána suli disco, hiszen a Mikulást valahogy meg kell ünnepelni. Szegény Miklós püspök, ha tudná, milyen lavinát indított el akkor.Hosszú hajú szőke lány állítja meg az osztályából. -Zsolti bácsi! Melyik teremben pakolhatjuk le a cuccunkat a buli előtt? Na, ebből sem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
56 0 0
2015. augusztus 4.

Engedj el..

Engedj el.. Nagy beteg kolléganőm életének részletei pár éve nyíltak ki számomra. Már nincs köztünk, de sokszor eszembe jut, ...az Úr a legerősebbekre méri a legnagyobb terheket.
Reggel 5.30.Már megint egy este, mikor végig a plafont nézte, s most kezdődik végre a reggeli rutin. Az éjszakás nővérke után frissen cseng a reggeles hangja, ahogy a tálcákra szortírozza a gyógyszereket. -Irénke néni a bal kettesben meg van még? Kérdezi a váltótársát, aki bágyadtan, még az éjszakai rohangálások nyomait magán viselve unottan válaszolgat. Ja, háromszor csengetett az éjszaka, hogy zöld szörnyek ülnek az ágyán. Marika néni lázas, jelezni kellene a főnővérnek, ha beér. ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
82 2 4
2015. június 3.

Mákos tekercs

Mákos tekercs – Tekerd már föl az ablakot, fiam! Nem hallod, hogy dübörög a levegő?! ... A marha! Láttad, mit csinált? – Nyugodj meg, Feri, nemsokára odaérünk. – Nyugodjak meg, nyugodjak meg! Könnyű azt mondani. Nem látod, mennyi őrült van ezen az úton? Egyáltalán, mi a fenét keresnek itt ennyien? – Biztos a búcsúra mennek... – Ja, a búcsúra, az lehet... Tényleg, ilyenkor augusztus végén szokták megtartani. De régen is voltunk itthon nálatok búcsú ideje alatt legutóbb. – Hát nem mostanában: ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
83 2 2
2015. május 16.

Van, ami nem változik

Van, ami nem változik Tegnap mostam és a szép, napos időnek köszönhetően minden megszáradt, én azt szoktam mondani, hogy a ruhák napillatúek lettek. Mert a napon száradt ruháknak illatuk van. Ma délelőtt tehát nekiálltam a vasalásnak. Szeretek vasalni, de az utófázisától mindig ódzkodom. nem tudom, miért, de a kivasalt ruhák elpakolásáért már nem rajongok. Úgy vagyok vele, mint a bevásárlással. Megveszem a szükséges termékeket, hazahozom, aztán két órát fújtatok, mert azokat is el kell pakolnom. Vasalás után ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
56 2 13
2015. február 20.

A kenyér illata

A kenyér illata ( egymondatos ) Kicsit kifutottam az időből, úgy gondoltam, ezt a játékot kihagyom. De nincs szívem elmenni e szép téma mellett..
A kenyér a mindennapi áldásunk. Volt időszak számomra, amikor a kenyér héjának is illata volt..De ne kalandozzak megint a régmúltba. Sok a szegény ember, de úgy vélem, az a legszegényebb, akinek nincs naponta kenyér az asztalán.. Számomra a nagyanyám kemencéjében sült kenyérnek volt utánozhatatlan illata. Mennyit próbálkoztam visszahozni ezt az illatot, hol sütőben sütöttem, hol kenyérsütőgépben, de egy sem volt az igazi. Olyan ez, mint a pörkölt, amit -ha lábasban készítünk, soha nem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
44 2 8
2015. február 13.

Emlékek, hogy emlékezzek ...

Emlékek, hogy emlékezzek ... (mondatos) …ez visszarepít a régmúlt időkbe.
Esténként, amikor lefekszem, előtte még megrakom a kályhát fával. Mindezt két okból teszem, egyrészt reggelre még marad parázs, amiből újra tudom gyújtani a tüzet, más részt, szeretem a pattogó tűz hangját, és a kályhában lévő tűz villogó fényét a falakon. Ezek a fények bevilágítják a szobát, békét s nyugalmat sugároznak, s ez visszarepít a régmúlt időkbe. Szegény családba születtem, bár sosem volt emiatt vita. Anyám szájából sokat hallottam; később is – akkor már csak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
61 2 4
2015. február 6.

Anya és fia

Anya és fia /Egymondatos/ ".. mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást.."
Az asszony ott állt a konyha ablaknál és lenézett az első emeleti panel házból az utcára. Minden nap pontosan fél kettőkor. A fiú munkából jövet ekkor ment el az ablak alatt. Ha kocsival volt, akkor egy pillanatra megállt és integetett az anyjának. Amikor biciklivel tette meg az utat és az anyja kezével intve felhívta, akkor beszaladt hozzá néhány percre. Ilyenkor az anyja mindig főzött neki előre valami finomat, a fiú megebédelt, aztán a párjának összecsomagolt ebédet is elvitte. Ez így ment ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
60 3 4
2015. január 2.

Selyem pongyola (mondatos)

Selyem pongyola (mondatos) Egyben nagyon hasonlítunk egymásra..., amikor a gondolatainkba elmélyedünk, se nem látunk, se nem hallunk, és az Isten sem tud bennünket olyankor kizökkenteni...
"Ki vagy te, ki visszanézel rám e tükörből? Ki könnyet fakasztasz, szomorú szememből? Ki vagy te ki születésemkor e szempár mögé költöztél? Ki könnyező szememnek erre az életre fényt kölcsönöztél? Nem válaszolsz, csak némán nézel a szemembe... Tekinteted elrévül valahová a végtelenbe..." * Bombázzák az embert mindenféle kérdésekkel és én csak kapkodom a fejem, hogy ha tehetném mire, mit válaszolnék? Hát nem tennék zsebre az biztos, de hát én itt vagyok lent, ők meg ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
45 3 2
2014. november 2.

Halottak napja

Halottak napja Drága szüleim! Mindenszentek napján itt állok sírotoknál, mint oly sok éve már. Hiányotok ilyenkor még fájóbb. Megadatott Nektek, hogy több mint hat évtizeden keresztül együtt élhettetek, békességben és boldogságban. Belőle, mit itt hagytatok, az önfeláldozó szeretet, a mindent a másikért, megmaradt nekem emlékként. Szinte hallom a hangotokat, ha egy-egy kedves emlék felvillan. Ilyenkor, gyermekkorom temető látogatásai, gyertyagyújtásai is eszembe jutnak. A család sírja, ahová ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
55 4 4
2014. szeptember 18.

Legjobb reggeli.

Legalábbis nekem az volt ma.
Nem nagy valami, de tele emlékekkel. Elég szerény körülmények között éltünk a szüleimmel. Dolgos emberek voltak, mindig arra gondoltak valami kerüljön másnap is az asztalra. Édesapám kovács volt, igen keményen megdolgozott a mindennapi betevő falatért. Először „maszekként”, később ktsz-ben, az ’50-es évek elején. Nagy kertünk volt, több mint 800 négyszögöl, abban is megtermelt mindent, amire szükségünk volt. A felesleget az édesanyám vitte a piacra eladni. Ebben a nem könnyű életben, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
67 3 9
2014. május 19.

Ők tudják a nagy titkot ...

Régi keletű írás. Újra olvasva felkavar.
Azok, akik boldog, jó és kiegyensúlyozott házasságban, párkapcsolatban élnek, talán nem is tudják, milyen nagy kincs birtokosai. Oly sok rossz kapcsolatot figyelhettem meg, hallgathattam végig! Olyankor mindig összeszorult, összeszorul a szívem. Kár, hogy nem lehet megmenteni! Akiknek sikerült, azok hogyan csinálták? Kiktől tanulták, hogy a jó kapcsolat megtartásában csak önmagukra számíthatnak? Egyáltalán tanulni, ellesni lehet-e? Nem tudom rá a választ. Élő példa ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
63 2 3
2014. május 18.

Kép a falon

Kép a falon A kalapos hölgy
A kép a heverőmmel szemben lévő falon van, alatta TV és egyéb műszaki tárgyak Éjjel-nappal szembenézek vele, délután,esténként ott pihenek, éjjel pedig, ha felkapcsolom a kislámpát, onnan néz rám jóságos tekintete. A bekeretezett, kinagyított fénykép egy gyönyörű nőről készült, komoly, szépséges arccal, nagy, őzikebarna szemekkel, a 30-40-es évek divatja szerinti kalapban. Engem mindig elkápráztat, amikor ránézek és arra gondolok, Karády Katalin és Tolnai Klári sem volt szebb.. Pedig ő ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
47 2 1
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: