újabb események régebbi események további események
21:51
Kolibri madár regisztrált a weboldalra
új cikk írása

Szüleinktől kaptuk

"...egy életen át csak a szülők szeretnek." (Robert Browning)

Cikkek, melyeket írtunk

Rendezés: szerint

Kép a falon

Kép a falon A kalapos hölgy
A kép a heverőmmel szemben lévő falon van, alatta TV és egyéb műszaki tárgyak Éjjel-nappal szembenézek vele, délután,esténként ott pihenek, éjjel pedig, ha felkapcsolom a kislámpát, onnan néz rám jóságos tekintete. A bekeretezett, kinagyított fénykép egy gyönyörű nőről készült, komoly, szépséges arccal, nagy, őzikebarna szemekkel, a 30-40-es évek divatja szerinti kalapban. Engem mindig elkápráztat, amikor ránézek és arra gondolok, Karády Katalin és Tolnai Klári sem volt szebb.. Pedig ő ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
47 2 1

A vadászmezőkön

A vadászmezőkön Nem fogok rá eklektikus választ adni, mert van olyan személyes tapasztalat, hogy a zenészek tovább élnek, mint az írók! Amolyan félfamentes rajzlapnak érzem magam, amire lehet rajzolni...például Einstein elméletét...
Tehát a piramisban, fönt a szobámban mindig olyan kupleráj van, amit nem lehet véghez vinni! Hiszen ott lakom! De akkor minek kell, hogy rend legyen? Jó kérdés...mehetek a francba, mert nincs egy vasam sem, kalapomban ülök, amit tegnap turkáltam és érdekes módon a barátom, aki szeretőm volt egyébként...lassan apám lehetne, mert nagy zenész ám! Mégis, most más felé fordult az árboc. "Hogy hová nem tudom...!" -Talán vigyázni kéne magadra! -Na, de attól még élni maradhatna időm! -Nem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
41 0 0

Emlékezni jó 2. rész Életem első esélye.

Emlékezni jó 2. rész Életem első esélye. Bakos bácsi nem tétovázott, lovat fogott a kocsi elé, a kocsiderékba szalmát, a szalmára pokrócot tett, mert a vajúdó asszony mégsem ülhet a bakon. Elindultunk hát a szülő otthonba. Az Őrkényi úton szép lassan poroszkáltak a lovak, nekik aztán nem volt sürgős. Amikor megérkeztünk, azonnal ágyba is parancsolták a gyermekét mindjárt világra hozó anyát. rnrn- Jaj, már jön is. - szólalt meg csendesen.rn- Tartsa vissza! - adta az utasítást az orvos.rn- Nem bírom! – kétségbe esett fájdalommal ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
42 3 2

Emlékezni jó

Emlékezni jó Szüleimtől kapott minta, az együttélésről, a párkapcsolatról.
Emlékezni jó. Szüleim közös életüket Cegléden az Ugyeri szőlőkbe kezdték. Édesapámnak és édesanyámnak egészen mást jelentett az akkori élet. Sok fájdalom és természetesen öröm is kötődött ahhoz az időkhöz. Otthonunk az Őrkényi út végén volt, ott ahol a busz megfordult. Fontos volt, hogy a kovácsműhely az út szélén, könnyen megközelíthető helyen legyen. Előfordult, hogy leesett kerékráfot kellett visszatenni a helyére, vagy egy meglazult, leesett patkó miatt zörgettek az ablakon. - ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
71 5 9

A Mama kendője...

A Mama kendője... Drága anyai nagymamimról órákat tudok mesélni... nála cseperedtem, nőttem dudvaként, nem óvott ő a széltől, hagyta, hogy tegyem a dolgom, nevelt neveletlenül... milyen nagy szó is volt a kemencesutban aludni, mert azt ki kellett érdemelni... hetente kenyeret sütni, hajnalban kelni, mert "a jószág nem vár, édes jányom, majd utána eszünk, oszt' tesszük tovább a dolgunkat... no, majd délután megdőlhetsz a fenyő alatt, a jó illatú, száraz részen, oszt' megint etetni kell... jaj, de nagyapádat is ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
59 4 3

Emlékek

Emlékek Nem gondolom a sorba...
Anyám kérges, dolgos keze jutott eszembe. Soha nem értettem, hogyan lehetett azzal a kézzel oly finoman simogatni. A tőle kapott pofonok emléke is megszépült. Nem a fájdalom jut mára eszembe. - Tata, felemelsz? - Nem bírlak Atika - mosolygok. - Deeee! Emelj fel! - követelődzik a gyerek. Nézem. Unoka... Egy törpe csoda... - A tata nem bír téged felemelni - mondja a lányom, és felemeli a fiát. Az ölébe ülteti. A tatának te olyan nehéz vagy, mint egy vizes homokzsák. - Teri, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
83 9 15

Négy csomag cigaretta

Négy csomag cigaretta Csodálkozom, hogy még az én koromban is érhet meglepetés.
Ébredek, s hallom, ahogyan koppan a falon a mama botja, így jelzi, szüksége van rám. Szemben, az ablak felső szemén látom, kinn még csak pirkad. Egyre megy, melyik napszakban járunk, cserélni kell a pelenkát, itatni kell és etetni, mint egy gyereket, csak közben dirigál, miért nyitom ki vagy csukom be az ablakot, időben megetetem-e az állatokat, és beszélgessek a kutyákkal, mert igénylik, a tyúkokhoz is legyen néhány kedves szavam, és ha a kacsák félrebillentett fejjel néznek rám, akkor ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
85 4 8

Emlék és tanulság

Emlék és tanulság Emlék és tanulságrnrn17 évesek voltunk a férjemmel, amikor elkezdtünk együtt járni. Vidám kis gimnazisták. Rám az volt a jellemző, hogy megállás nélkül nevettem. rnrnAmikor nekem udvaroltak, még voltak páholyok a mozikban. Leghátul, elszeparálva, kétszemélyesek. rnTöbbnyire orosz filmeket játszottak, de már fel-felemelte a fejét a neorealizmus, és egyre több olasz és francia filmet is hoztak be.rnNekem egy orosz film a legemlékezetesebb, az Otelló, Bondarcsukkal a főszerepben, mégpedig amiatt, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
83 5 10

Anyós pajtás palacsintája

Anyós pajtás palacsintája A párom édesanyjától tanultam ezt a speciális édességet, és mondhatom, eddig még mindenkinek ízlett, aki megkóstolta.
Ilonka néni alacsony, vékony asszony volt, még nyolcvankilenc évesen sem lehetett kivenni kezéből a fakanalat. Imádott sütni, főzni, csak a memóriájával kezdtek gondok lenni, hol elfelejtett rántást tenni az ételre, hol meg zsiradék nélkül tette be a sütőbe a húst sülni. rnrnAkkor fogadta el a segítségünket, amikor a mákos kalácsba véletlenül darált kávét tett a mák helyett.rnrnNagyon szerette a finom ételeket, és nem tudtuk rábeszélni az előfizetéses ebédre, így hetente kétszer leutaztunk hozzá ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
85 4 8

A szüret...

A szüret... Régi időkre emlékeztet, amikor egy-egy szüret alkalmával összejött a családunk apraja-nagyja. Esetemben ez egy nagy családra értendő, de már csak múlt időben...
Maga a szüret menete egyszerű volt. Csak a szűk rokonság vehette ki a részét belőle, esetleg ismerősök, barátok segíthettek be néha-néha, akiket a gazda (az én apám s anyám) látott el ebéddel, vagy vacsorával, attól függött milyen volt a termés, meddig tartott a betakarítás. Ez a régi jó szokás nem csak a szőlő, hanem a gazda és a résztvevők természetes öregedésével, is azonos mértékben kezdett elmaradozni. De addig, amíg élt ez a szokás, elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
62 3 5

Nem értem?...

Most én is úgy teszek, mintha már megírtam volna a családom történetét, pedig csak töredékeket tettem fel ide. Hát mi lenne, ha mindig az igazat, csakis az igazat...
Az érzést, a hova tartozás érzését a szüleinktől kaptuk! Büszke is vagyok rá, mert én már tudom hová tartozom, sokakkal ellentétben, akik még csak sejtik. Megtanítottak küzdeni! Valamiért, ami egyre kevésbé működik, hála a hatalomnak, lassan azok is kisebbségben maradnak, akik még valamiért tudtak küzdeni. Kinek kellenek az akarattalan bábok? Akiket csak rángatnak dróton, mint valami bohócot? Nem lenne jobb egy egészséges, igazságos társadalom? Olyan, ahol minden ember ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
52 0 0

Az én anyák napom

18 év után, még mindig az a gondolatom reggel, amikor ébredek, hogy rózsát kell vennem, mert az a kedvenc virága. Aztán rádöbbenek, nekem már itt nincs teendő, cask a falra merevített képet nézhetem, és az emlékképeimbe burkolózva merenghetek a múlton. Gyötör a lelkiismeretfurdalás. Töprengek, hogy hol rontottam el, és hogy érdemes-e ennyi év után még mindig magamat okolni a kattőnk áldatlan kapcsolata miatt. Édesanyám. Mérleg jegyben születtem, próbálom elhelyezni a két tányérban a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
107 4 10

Édesanya, anyus vagy muter? Elmélkedés anyák napja előtt

Édesanya, anyus vagy muter? Elmélkedés anyák napja előtt Édesanya. Kevesen szólítják már így szülőanyjukat. Az édes szót melegség lengi körül, tisztelet övezi. Mintha azt mondaná a gyermek: amióta világra jöttem minden hozzám intézett szavad, cselekedeted odaadással, gondoskodással, törődéssel teli.
Édes vagy mint a méz, a nap minden percében csöpögteted szereteted. Mama. Az olaszokat juttatja eszembe, akik hosszan ejtik az „m” betűt amikor az anyjukhoz beszélnek: "Mamma". Közben hevesen gesztikulálnak, intonációjuk muzsikál, szinte dalolva fejezik ki érzéseiket. Anyuci. A hízelgő, kedveskedő gyermek használja ezt a megszólítást. Ezt akkor mondja az anyának, amikor rossz fát tett a tűzre, és ki akarja engesztelni őt. Ezt is sokszor nyomatékosan, az „i”-t megnyújtva zengi: ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
96 3 4

A szülő is ember (2. rész)

A szülő is ember (2. rész) A gyermek számára a szülő az Isten, aztán mire nagykorú lesz, rájön, hogy az ősei is gyarló emberek… Most rakom össze a képet, próbálom megfejteni a saját szüleimet…
Anyukám csak azt tette velem, amit vele az ő édesanyja. Sok testvére volt, a mamája örült, ha enni adott nekik, babusgatásra nem maradt idő. Ezért van az, hogy folyton kapok tőle mindenfélét: kaját, ruhát, pénzt… viszont simogatást, testi érintést szinte soha, pedig igényelném… Apámat évekig gyűlöltem. Most ott tartok, hogy közömbös számomra, és tudomásul vettem, hogy valamiért neki ezt az utat kellett bejárnia. Kislánykoromban sohasem foglalkozott velem, állandóan dolgozott vagy aludt, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
76 4 10

Levél nagymamámnak

Drága Mamikám! Holnap lesz hét éve, hogy elmentél. Elmentél, és magaddal vitted a fényt, a mosolyt, az erőt, amivel összetartottad a családot. Neked még dolgod lett volna itt, emlékszel? Azzal búcsúztál, kezeddel bágyadtan intve egy utolsót, hogy még nem akarsz menni, annyi terved lenne velünk. De az élet sajnos nem mindig kegyes...akkor sem volt. Nagyon beteg voltál, de soha nem panaszkodtál. Sokáig nem is tudtuk milyen nagy a baj, csak a mosolyod lett fakóbb az átélt ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
81 8 7

Vége

Vége Emlékezés - elfogadás
A lány kinézett az ablakon. A táj rideg, kopár fák hajladoznak a szélben. Elvesztették lombjukat, ami élővé tette őket, akár ő most. Átkozott február, átkozott születésnap, átkozott sors! Egy fekete madár rikoltott valahol. Tompán ért el hozzá a vészterhes hang. Emlékeibe mélyedt, milyen gonoszság Istentől, hogy egyik pillanatban még csupa mosoly az élet, a másikban meg… vége. Sokáig volt távol a szüleitől, meglátogatta őket, igen, éppen a születésnapján, nem céllal, csak akkor akadt ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
63 4 4

Gondolatok

Ma találkoztam anyuval! Beszélgettünk és feltett nekem egy fura kérdést. Miért van közöttünk hűvös távolságtartás? Válaszoltam valami közhelyet, de haza felé jövet előjöttek az emlékek!
Hat éves lehettem amikor gyökeresen megváltozott az életem, szinte egyik napról a másikra. Addig édesanyám egyedül nevelt, de nagyon boldogok voltunk ketten is.rnAznap anyukám egy bácsival érkezett haza. Elmondta nekem, hogy ki is a bácsi, de nem sokat értettem az egészből, csak annyit, hogy már nem csak engem fog szeretni az anyukám. Betolakodó volt a számomra és nem szívesen fogadtam.rnAnyukám többször elmagyarázta, hogy nem kell izgulni, minden marad a régiben, csak ez a bácsi majd sokat lesz ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
101 3 6

Talán a születés pillanata!

Valamit érzett, jó meleg volt, dom-dom forgott ide-oda, néha rugdosott próbálta erejét, hangokat hallott, kellemes hangokat máshonnan érzett nyomást, dom dom, gyüszmékelést szeretetet, dom-dom, félelmet nem, csak jó dolgokat, dom dom, időnként érezte, hogy valami máshonnan ritmikusan döfködi. Domdomdomdom, nem tudta mi az, csak azt érezte hogy jó. Ilyenkor az ő pici kis szíve is gyorsabban vert. Egyszer csak vége szakadt ennek a végtelen nyugalomnak, érezte valami nagy változás lesz, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
59 2 4

Bezzeg...

Bezzeg... Sajátos, kis remekművet készülök írni, ha más nem azt fogja látni, sajnálom, Én úgy kezdek hozzá, hogy ez bizony az lesz! Ha meg nem akkor "kisnyúl" mondanák a lányaim. Olvasva a többiek írásait arra jöttem rá, hogy csak nézőpont kérdése.
Rengeteg időt és energiát fordítottam mindig a család, és a munka kiszolgálására.rnAz Édesanyámtól mindig azt láttam, hogy első a család, aztán a munka, aztán megint a család, és ha volt még energiája akkor jött Ő. Ebben nőttem fel, ez volt természetes, és ezek szerint élek ma is annyi különbséggel, hogy mióta beteg lettem azóta a munka a háztartásra korlátozódik. Kevesebb lett a dolgom, de tovább tart a végére érnem. Nincs ebben semmi rossz, azt is megértem, hogy nagyon sokan ezt másképp látják ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
49 3 4

Okosan élni...

Okosan élni... Amikor az ember lánya még hamvas kis kamasz, és halvány dunsztja sincs a nagybetűs életről, sok-sok téves elképzelést dédelget magában.
Most, a negyvenes éveim elején bátran ki merem jelenteni, hogy több mint 30 évig sodródtam, hagytam, hogy az események, a külső hatások, a társadalmi elvárások, a környezetemben lévő emberek nagymértékben befolyásoljanak. A párkapcsolatra szeretnék most fókuszálni. Elképzeltem, hogy megtalálom életem párját, akivel jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, és harmonikus, boldog, szeretetteljes életet élünk, míg a halál el nem választ. Egy kérdés nem hagy most nyugodni: miért kell párban ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
109 3 7
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: