újabb események régebbi események további események
09:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
03:32
RElTCzJQ regisztrált a weboldalra
20:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:59
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:10
Virág módosította a cikkét
07:09
Virág új cikket töltött fel
új cikk írása

Szüleinktől kaptuk

"...egy életen át csak a szülők szeretnek." (Robert Browning)

Cikkek, melyeket írtunk

Rendezés: szerint

2011. augusztus 5.

Szitakötő

Szitakötő Ha az egyik lányunk pillangó, akkor a másik szitakötő...
- Te miért állsz a sarokban? - Rossz voltam. És te? - Én is. - Te mit csináltál? - Összefirkáltam a falat. És te? - Én nem tudom. - De mi rosszat csináltál? - Nem túdóóm. - Te buta vagy? Akkor itt fogsz megöregedni. Sosem jutsz ki a sarokból! - Nem akarok öreg lenni! Te is itt maradsz velem? - Én nem. - Miért nem? - Én megígérem anyának, hogy legközelebb nem firkálom össze a falat. - Én is megígérem neki. - De te nem azért vagy megbüntetve. - Neked mennyi időt kell itt állnod? - ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
110 12 20
2011. július 16.

Napsugarak

Napsugarak Meghalt éjszaka az édesanyám. A gyerekekkel gyakran meglátogattuk Őt a Napfény otthonban...
Az otthon társalgójában mindig üldögél pár néni. A kíváncsiabbak, a szobájukban unatkozók, a beszélgetni vágyók, főleg a fiatalabbak, az egészségesebbek. Éva, akit külföldön élő fia hozott be, mert a jóhiszemű Évát lassan teljesen kifosztották a lakásában és közel volt, hogy az ingatlant is rafináltan megkaparintják tőle. Úgy köszön mindig: csókolom Icaicaica néni, Éva vavavagyok –mondja picit dadogva, miközben hatalmas sztk szemüveg kerete alatt mindig csócsál valamit a szájában, talán ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
69 6 6
2011. június 15.

Évfordulóra

Évfordulóra Drága Mama!
Elmentél és veled ment egy darabka élet. Ott fenn egy angyallal több, itt lenn egy Emberrel kevesebb lett. Alig egy éve volt, hogy kislányos vakorcsba fogtam hófehér hajad. Nevettünk. Aztán fánkot ettél, mohón, mosolyogtál a szalagok láttán. Jó volt nézni. Szád sarkában megült a baracklekvár. Alig nyelted le az utolsó falatot, már indultál. Nem maradhatsz, mondtad, - a kutya, a macskák, a ház is hideg lesz - Amikor hazavittünk, elbúcsúztál. Ahogy szoktad. Örökre. Nem vettelek komolyan, játéknak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
87 13 12
2011. június 1.

Imádott - gyűlölt Anyám

Létezhet, hogy bár imádtam életében, halálában nem tudok Neki megbocsátani?
Az Anyám fura asszony volt. Néha úgy érzem, sosem ismertem igazán. Volt az életének olyan része, amihez semmi közöm nem volt. Jó anya akart lenni és mindennél jobban szeretett, ebben biztos vagyok. De emberként nagyon is esendő volt, - szerintem - kiforratlan jellemmel, ami miatt újra és újra a lelkembe gázolt. Nem szándékosan, de sokszor megbántott. Gyerekként azt hittem, hogy ez így normális. Aztán felnőttem. Egy napon az Apám elköltözött az Anyámtól. Sokkot kaptam. Kipukkadt a lufi, amit én ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
138 2 6
2011. április 26.

Óma

NemTomnak és Butácskának szeretettel, egy - jól megkülönböztethető - Postáska-szösszenet. Ne analizáljatok :)
Voltunk. Láttuk. Hallgattunk. Örültünk, majd sírtunk. Nem szégyen. Az első találkozás. Vagy már a sokadik? Mindegy. Jó volt. Boldogságos. Te is? Ők is? Én is. Mókus-pisi-kávé. Az volt a legjobb. És azok a szemek. Meg Angyalhaj. Mintha téged látnálak. Téged hallanálak. Kétséges. Anya nélkül nem ment volna. De hol van ő? Hát benne nincs. Ez biztos. A szeme. Nyílt, őszinte, bátor. Vagy botor. Él! És benne te is. A hangja. A stílusa. Minden mozdulata. Ahogyan a kávét issza. A haja is pont ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
72 6 9
2010. december 27.

Hóesésben

A tél észrevétlenül lopakodott vissza a házak közé. Egyik pillanatban még a fekete aszfalt kopogott a lábam alatt, a másikban már hópihetakaró takarta a környező tájat.
Apró léptekkel jött. Kicsit megbújt a bokor alatt, belebújt a kéményekbe, aztán szétterült a tájon, bevilágítva az alig órája érkező estét. Szeretem a havat. Szeretem a finomságát, könnyedségét, törékenységét, tisztaságát. Ahogy írom a sorokat, egy régi kép villant be a fejembe. Egy régi havazás emléke. Akkor is ilyen gyönyörűen szédültek a hópelyhek, szinte hangtalan volt minden, szél sem mozdult, hang sem hallatszott. Hazafelé mentem. A szűz hó elnyelte lépteim zaját. Egy kaptatón vezetett az ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
48 4 3
2010. december 11.

Kicsikém, angyalom, imádom! - karácsonyi pályázat

Kicsikém, angyalom, imádom! - karácsonyi pályázat Biztos tudjátok, milyen a kényszerírás. Mikor megnyílik egy láthatatlan csatorna, és ömlik folyamatosan vég nélkül, szépen logikusan, összerakva egy gondolathullám.
Olyan belső monológ ez, párbeszédekben meg is adom a magamnak feltett kérdésekre a választ. Szemem előtt képben peregnek a filmkockák, életre kel a mondandó, kiváló mozgatórugó forgatókönyvíráshoz, vagy itt és most, cikkíráshoz. Ha rögtön nincs lehetőség a friss infó lejegyzésére, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön elő még egyszer ugyanaz a szövegkörnyezet. Most épp így jártam. Semmi sem jut az eszembe. Nem jön az ihlet, van ez így. Lehet, hogy egy kis varázsigét kellene mormolnom, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
162 6 12
2010. december 10.

Kedvenc Apukámnak - Pályamű

Kedvenc Apukámnak - Pályamű Hiszek benned!
Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik. Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel, bár jóval idősebb nálam. Mindig így van ez. Ő az apám. Mondják, hogy hasonlítunk egymáshoz. Meglehet. Az ő eszét örököltem. Egy hullámhossz, meg ilyesmik. Szólni sem kell, és már tudjuk egymást folytatni. Akkor most egy példa rá. Még ide sem ért, de már tudom, mi lesz. – Szia, apa – mondom fagyosan –, mert elfelejtette a Mikulást. – Szia, Laci lepi – sóhajtja ő ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
256 18 22
2010. október 8.

Iszapdemagógia

Iszapdemagógia A Földet nem szüleinktől kaptuk, hanem unokáinktól vettük kölcsön - tartja az indián közmondás, mivel azonban "Unokáinktól vettük kölcsön" rovat nincs, ezért került ide ez a cikk.
Nem kell ecsetelnem a legutóbbi szörnyű magyarországi katasztrófát, a vörösiszap kiömlését. Irtózatos, rettentő dolog a legkülönbözőbb emberi, természeti szinten, nem akarom szavakba önteni. Nem is lehet. Hál' Istennek ismét megmozdult az ország, segíteni akar minden jóérzésű ember. Már itt a Feleségek.hu-n is elindult a szerveződés, a média által ismertetett egyik adományozási módszer mögé állva Boszorkány arra kér bennünket, hogy ne csak pénzt, hanem gyerekruhákat, fehérneműket, zoknikat stb. ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
96 7 29
2010. október 5.

Szeretem a szüleimet

Szeretem a szüleimet A szülő szó számomra nagyon kedves. Én konkrétan imádom a szüleimet. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Szerencsére szüleim fiatalosak, és a felfogásuk is olyan. Már elég fiatal korom óta (a tinis éveimben) mindent megbeszéltem velük. Előttük sose volt titkom. Tudták, hogy ki az aktuális szerelmem, azt hogy merre csavargok és kikkel, azt hogy milyen volt egy átmulatott szombat este a városban, vagy hogy éppen mi történik velem. Szeretem a szüleimet. Szeretnék én is ilyen szülő lenni. Olyan aki ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
130 3 7
2010. szeptember 27.

Apám sírja

Apám sírja "Megkérlek téged, legyél tovább hű szívből igaz kísérőm..."
Nincs egy szabad percem. Már évek óta robotolok, mint egy gép. Nem jut idő semmire. Csak a cég, csak a vállalkozás. Minden percem ki van számolva. Nincs magánéletem. Nem rakhatom le 8 óra után a munkát, mint más rendes ember. A szabadidőmben - ami nincs - is csak azon forog az agyam, hogy mit lehetne csinálni, hogy munkát tudjak adni a dolgozóimnak. Egyik telefon a másik után. Egyik e-mail a másik után. A feladatok egymás hegyén, hátán. Már listát készítek a nem elvégzett dolgaimról, hogy holnap ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
408 12 28
2010. július 21.

Hagyományaink

Hagyományaink Gyermekkorom óta néptáncra járok. Immár 15 éve. Most is népzenét hallgatok & elgondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy csak bizonyos réteg hallgatja elődeink zenéit.
A magyar népzene igen sokrétű, tájegységenként változó. Most nem is a zenei alapra szeretnék kitérni, hanem a szövegekre. Amellett, hogy elképzelhetetlenül sok metaforát tartalmaznak, mondanivalójuk még ma is aktuális, sőt! Még ifjúnak számítok, ismerem a mai zenéket. Legtöbbjükből nem lehet tanulni, de a népzenéből igen. Szerelmi bánat esetére például annyi vigasztalót kapunk, hogy még a legjobb barátnőnktől sem kaphatnánk jobb tanácsot. A régi asszonyok a fonóban ének közben beszélték ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
28 4 8
2010. július 18.

Így tanultak mások 2

Egy 28 éves elvált férfival készített interjú alapján...
Alanyunk 28 éves elvált férfi. Gyermeke nincs. Eddigi élete folyamán lakott egy Pest megyei faluban 2 évet, azután 6 évet Németországban egy faluban és egy városban is, utána visszaköltöztek szüleivel együtt Magyarországra egy tanyára, azután egy községbe, végül a fővárosba jött lakni és dolgozni, jelenleg is itt él. Épület karbantartó munkát végez: festés, ablakmosás és a többi ezekhez kapcsolódó munka, amit egy épületnél el kell végezni. Időbeosztása nem megszabott, ami néha jó, de leginkább ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
26 3 2
2010. július 10.

Halvány emlékeim

Halvány emlékeim Néztem a szürke szakállú apámat az ágyon. - Már megint nem borotválkozott meg!
Halvány emlékeim… nevető férfi hajol fölém és felkap. Hirtelen magasra emelkedem, megakad a lélegzetem, talán kicsit meg is ijedek. Újabb emlék. Anyám kinyitja a kaput és a berregő motor lassan begördül. Apám száll le róla. Leveszi a sisakot a fejéről. - Mi csináltok bogaram? Játszotok? A majálison a nyakába ültetett, mert fájt a lábam. Jó volt ott fent a magasban. Olyan messzire láttam…. Felültet a motorra… engem előre a nővéremet hátra. Ha kinyitom a számat, felfújja a levegő. Pár ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
76 9 19
2010. július 8.

Ők is a szüleiktől kapták...

".. nem fogom korlátozni a szabadságukat pár kekec ember miatt! Itt nincsenek autók, hadd futkározzanak!.."
Mondta ezt, az a fiatal arrogáns apa, akivel tavaly nyáron találkoztunk a tatai tóparton az étteremben. Jó idő volt, szép idő volt, mindkettőnknek szabad hétvége, hát elindultunk. Akkor éppen Tatán kötöttünk ki. Sokat járok oda, lévén a barátnőm ott lakik, másrészt minden évben elmegyek a Víz Virág fesztiválra. Pontosan nem tudom mi a rendes neve, inkább egy nagyobb búcsú. A vízparton hawaii stílusú étterem várja az éhes embereket. Kitűnően főznek, ezt már párszor tapasztaltuk. A teraszon ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
41 5 7
2010. július 7.

Büntetésből vagy a világon

Még a mai napig is felhangzik bennem, de már csak legyintek anyám unintelligens kinyilatkoztatásán.
Történt akkor, mikor már hét hónapos terhes voltam, s szeptemberben otthon maradtam. Szinte másfél hónapot kellett volna még dolgoznom, hogy szülési szabadságra jöjjek, de úgy döntöttem, hogy az osztályom is inkább az elejétől fogva ismerje meg új osztályfőnökét, s ki tudja, végig tudtam volna dolgozni. Eleinte kényelmes volt, mindenre jutott időm. Olyasfajta, felkészülési időszaknak neveztem ezt. Férjem a munkában. Azonban csengettek. Még ilyen lassan nem nyitottam ajtót, valahogy ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
60 3 17
2010. július 4.

Az én Édesanyám

Boldog vagyok, hogy van, és velem él. Örülök, hogy még általa gyermek lehetek ennyi idősen is. kérdezhetem tőle jó-e amit tenni készülök, vagy sem?
Nem fiatal.1927-ben született. Nehéz gyerekkora és sok megpróbáltatása volt életében. 8 évesen meghalt szülés közben az édesanyja, és vele együtt a meg nem született testvére is. Húga élt és édesapja. A nagyapám nem sokára próbálkozott új asszonyt hozni a házba, mert egyedül abban a világban nehezen vállalta egy férfi a lányok nevelését. Aztán megtalálta azt az asszonyt akinek volt egy kislánya 3éves és úgy vélte Ő megfelelő lesz a gyermekei nevelésére. Nagyapámat elvitték az I. Világháborúba a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
46 6 9
2010. június 19.

Soha semmit nem kaptam a szüleimtől!

Visszaemlékezve gyermekkoromra, semmi jó nem jut az eszembe, annál több rossz. Nem is szívesen emlékszem vissza, mert olyan rossz családi háttérben nőttem fel, hogy még ennyi idő elteltével is fáj mindaz, ami akkor történt.
Tudom, hogy nem egyedi eset a problémám, nyilván több ilyen is megtörtént. Apám durva, erőszakos, agresszív ember volt, de csak akkor amikor IVOTT! Ilyenkor előbújt belőle a vadállat, senkit és semmit sem kímélt. Anyámat ilyenkor úgy verte, mint más a kétfenekű dobot. Volt rá példa - nem egy, nem is kettő - anyám hazajött a fodrásztól, és ahogy belépett az ajtón, hajánál fogva végigrángatta a lakáson, marékszámra tépte ki a haját. Engem sem kímélt, bár nem tudom, hogy miért - hiszen Én még ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
71 2 2
2010. június 17.

Így tanultak mások

Egy 80 éves, 4 gyermekes, vidéki, nyugdíjas özvegyasszonnyal készített interjú alapján.
Az özvegyasszony vidéken élt és dolgozott, 4 felnőtt gyermeke van, 10 unokája és 3 dédunokája. 6 elemit végzett, mert akkoriban ennyi volt az általános iskola, ezután még 3 év gazdasági iskolát, ahol főzni, varrni, kötni, gazdálkodni tanították őket. Ezeknek mind hasznát is vette, ha nem is mind a munkája során, de élete különböző területein igen. Alanyunk szeretett volna bal kezes lenni, de akkoriban a jobb kezet hívták szép kéznek és igyekeztek minden gyereket „áttanítani” a jobb kezére. Ez ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
24 3 2
2010. június 8.

58 őszén

58 őszén Ősszel születtem. 1958 őszén.
Azt, hogy aznap sütött-e még a Nap vagy sem, már nem tudom, nem emlékszem igazán, holott ezerszer elmeséltettem a történetét. Viszont azt tudom hogyan és miért fogantam. Mennyien élnek úgy, akik erről mit sem tudnak! Valahol ezért szerencsésnek érzem magam. Most is előttem Anyám arca, kissé lehajtja fejét, arca elpirul lányosan. Hiába a neveltetés az megérződik egy életen át. Apám a szókimondóbb, ő bátrabb, mesélné még az apróbb részleteket is talán, ha le nem intené prűd Anyám. Bár szomorú tény ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
68 4 12
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: