A nagyapám, hogyan lett futtball bíró!
Látogatók száma: 21
Büszke vagyok nagyszülőmre, aki ugyan már nincs köztünk, de emlékét őrizzük!
Nemcsak hobbiból űzte vagy nézte, hanem Ő maga is focizott. A nagyapám egyszerű gyári dolgozó volt, aki családja mellett imádta a futballt. Nem csak futball szeretete, hanem tovább tanulása, fejlesztése volt a célja.
A kezdetekben 1920 - as években focizott egy csapatban, ahol jobbszélső volt. De annyira szerette ezt a játékot, hogy még többet szeretett volna tanulni belőle. Érdekelték a szabályok és az 1940 - es években beiratkozott játékvezetői tanfolyamra és sikeres letétele után futballbíróként meccseket vezetett. Végigjárta az úgynevezett szamárlétrát és hamarosan 1950 - es években vezette első NB I - es meccsét, ami akkoriban nagy dolog volt, hisz megyénkben Ő volt az első. Voltak meccsek, amiben partjelzősködött is. Engem ez büszkeséggel tölt el, hogy ilyen ember volt. Később testületi tagként, ellenőrként dolgozott. Mikor visszavonult, akkor is figyelemmel kísérte e sportágat. Az édesapám - az Ő fia - tovább vitte a stafétát, futballbíróként. Aranysípjára és arra vagyok büszke, sok évvel halála után díjat neveztek el róla, melyet nálunk futballbírók kapnak minden éveben.
Én, ezt csak azért szerettem volna megosztani mindenkivel, mert láthatjuk, ha az ember kitűz maga elé egy célt és küzd érte elérheti tűzön - vízen át.
Én büszke vagyok, hogy egy ilyen ember unokája lehetek - bár már nincs köztünk - egy olyan emberé, aki példát mutatott azzal, amit elért az eljövendő nemzedékek számára. Hiszen, ha valamiben hiszünk, dolgozunk érte eredménye nem marad el.
Útmutatásai, embersége, sokoldalúsága mindig előjött beszélgetéseink során. Én előttem is példakép!
Remélem, hogy nem dicsekvésként veszik tőlem, hiszen Én csak jó példával szerettem volna előljárni mindannyiunk számára.
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon tetszett írásod
:)
Pussz,
Tündér :-)