Apám bűne

Látogatók száma: 28

...Avagy a szabadság nem is olyan fontos?

Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha...

Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is.

Ő nekem csak Apu volt.
Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.
De ő tényleg...
- Ne mosolyogjatok!
- Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok.
Na, de ő tényleg....
Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt.
Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.
Ő egy tiszta szívű, talpig becsületes magyar volt.
- Mi akkor ez a főcím, mi lehet a bűne? - kérdeznétek. - Hogyan lehet bármi bűne is egy ilyen embernek?! Tán inkább, szentté kellene avatni.
A tekintélye, távolságtartással párosult nála.
És ez a gyermekei irányába is megvolt.

Na azt a pofont azért nem felejtem...
Egy alkalommal a hamutálból elcsent, félig elszívott cigaretta, másik felének szagát érezte meg rajtam. Kaptam egy jókora taslit.
- Ez lett volna a legnagyobb bűne?! Másokat orrba, szájba vert az apja... Van akiből annak ellenére, mégis nemzetvezető lett - válaszolnátok. - Tán még segíthetett volna neked is, előrejutni az a nyakleves.
Talán pont ez volt, ahol átlépte az önmaga által meghúzott határt. Érzéseket mutatott ki a fia felé. Elengedte a kezét, ami nála egy megengedhetetlen közvetlenséget jelentett.
Életében két ilyen volt.

Azt, amit a világról igazán gondolt, a sírba vitte magával. Pár apró morzsát hintett csak el felénk. Talán azért fogta vissza magát, mert féltett bennünket. Tudta, hogy a gondolatok szabad áramlása egy diktatúrában veszélyes. Neki ehhez a megállapításához nem kellet Orwellt olvasnia.
- De 2009-ben még nem volt diktatúra... - hallom, ahogy mondjátok.
Mindig benne volt a fejében, hogy óvja a szeretteit. Ő élt még a Rákosi rendszerben. Okos volt és előrelátó.
- De fiam, mért a FIDESZ? Azok semmirekellők, szét fogják lopni az országot - mondta.
- Ugyan már apu! - csattantam fel. És összevesztünk.
Pár napig kerültük egymást.
Én imádtam Orbán Viktort. Hittem benne. Azokat mondta, amiket gondoltam, a szívemből beszélt. Apám nem.
Ez volt a második alkalom...

Tudta, hogy a szabadságnak ára van.

Egy szülőnek, a gyerekének példát kell mutatni, amivel együtt kialakít nála egy értékrendet is...
Ahol a lopás, egymás átverése a minta, ott az értékrend is alacsony marad, ahol a gyerek becsületet lát és hall a családban, ott várhatóan a saját világa is a becsületből fog majd építkezni.
Szerintem...
Apunak, azokat a tapasztalatokat, amik neki megvoltak, amikkel szembe kellett néznie, amitől óvott féltett bennünket, azokat nem kellett volna magába rejtenie.
Nem nézett bennünket egyenrangú partnernek.
Vagy csak jobban félt attól, amit érzett, minthogy bajba sodorjon bennünket azzal, hogy őszinte lesz velünk.
Egy döntés volt a részéről.
Szerintem, egy nem helyesen meghozott döntés.
De bárhogy is, nem tudom hibáztatni! Legalábbis, nálam megkapta a felmentést.

Én a gyermekeimmel való kommunikációt máshogy látom.
Hibának érzem, ha nem adnám át mindazt, amit megéltem.
Beszélek a világról, a nézeteimről, a gondolataimról nekik. Nem hiszem, hogy egy szülőnek van annál fontosabb feladata, minthogy továbbadja mindazt a tudást, tapasztalatot, amit ő megszerzett élete folyamán.
Bűn azt eldugni előlük!
A rejtegetéssel pont azt segítjük, amit nem szeretnénk. A világ sötét hellyé válik, ha minden szülő úgy gondolkodik, hogy óvja félti a gyermekeit a széltől is. Akkor majd jön a vihar és elsodorja őket, amikor már nem leszünk mellettük.
Igenis nekik kell erőseknek lenniük, és nem hagyni, hogy elnyomják, kizsákmányolják őket. De ezt csak a tudás birtokában lesznek képesek kivívni maguknak.
A megosztott tudás hatalom.
A hatalom pont ettől retteg.

Belegondolok.
Mennyire jó lett volna, ha idejekorán szembesülök a Kádár rendszer bűneivel. Ha a gyerekkorom nem megy rá arra az agymosásra, amit anno a komcsik műveltek egy egész nemzedékkel, egy egész országgal.
75-ös versem, úttörőként...
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után,
épült az ország, dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Milyen jó lett volna, ha nem magamtól kellett volna rájönnöm, hogy az az egész egy nagy szar volt!
Elvesztegetett évek.
"Aki bűnös, az hallgat,
mélyen hallgat.
Bűnösök közt cinkos, aki néma."
Apám hallgatott.

A döntés jogát, nem vehetjük el az utánunk jövő nemzedéktől, csak mert meg akarjuk őket óvni! A döntés felelősséggel jár, de nem átvállalható. Ezt meg kell tanulniuk.
Lehet terhesebb lesz nekik a jövő, ha nem követjük apám példáját...
De szabadabb!