újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az én anyák napom

Látogatók száma: 107

18 év után, még mindig az a gondolatom reggel, amikor ébredek, hogy rózsát kell vennem, mert az a kedvenc virága.
Aztán rádöbbenek, nekem már itt nincs teendő, cask a falra merevített képet nézhetem, és az emlékképeimbe burkolózva merenghetek a múlton.
Gyötör a lelkiismeretfurdalás. Töprengek, hogy hol rontottam el, és hogy érdemes-e ennyi év után még mindig magamat okolni a kattőnk áldatlan kapcsolata miatt.
Édesanyám.
Mérleg jegyben születtem, próbálom elhelyezni a két tányérban a sérelmeket.
Amikor elvált az apámtól, még csak 8 éves voltam, az életemben ez volt az első törés. Nem tudtam elképzelni az én szoros közegemet egyik, vagy másik szülőm nélkül.
Aztán megtörtént a felismerés: lehet így is élni. Nagyanyám mindent pótolt.
Aztán amikor anyám ismét férjhez ment, már nem rólam szólt az élete, csak időnként kapta fel a fejét, hogy „jaj” mi is van velem?
Ez fájt, és beburkolóztam nagyanyám nagy kötényébe, szeretet palástjába, abba az engem körülvevő burokba, amit csak ő tudott körém teremteni.

Szívem mélyén mindig is a nagyanyám maradt az igazi anyám. Most felnőve, megöregedve (?) rá kell döbbennem, hogy milyen önző is voltam annak idején, amikor mindenkinek a szeretetét csak magamnak akartam.
Bocsáss meg Anyám. Sok év telt el azóta, amióta utoljára vittem neked rózsa csokrot. Ilyen az ember, ilyen a gyermek.
Minden fájdalom, számonkérés, és szeretetet nélkülözés egyszer visszajön hozzánk, de akkor már talán késő.
Vagy nem? Még mindig kérhetem a bocsánatodat? Lehet, hogy itt vagy velem, valamelyik szerettem képében? Nem tudhatom.
De azt igen, hogy a kedvenc virágod a rózsa volt.

A cikket írta: Mamóka

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Mamóka!

A megbocsátás lehetősége bennünk van, mindaddig amíg gondolunk a szeretetre. Soha sem késő tisztába jönni azzal, mit is jelentett számunkra anyánk. Ha ezt érzed, ennél többet nem kívánhatsz magadtól, hiszen benned van az emléke. :-)

Puszi,
Éva
 
Ő már régen megbocsátott neked, most inkább saját magát gyötri. Mindegy hogyan, egy rózsával, egy kedves támogató gondolattal, de jelezd felé, ha már csak lélekben is, hogy te szereted Őt. Valakinek az imént sátáni lelkületű gyerekekről írtam, "Csanádokról" akik ölnek: Anyákat Apákat, de írhatnék Anyákról, Apákról kik sátánként nem szülőként élik sivár életüket. De nem akarok ünneprontó lenni:)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Mamóka!

A megbocsátás lehetősége bennünk van, mindaddig amíg gondolunk a szeretetre. Soha sem késő tisztába jönni azzal, mit is jelentett számunkra anyánk. Ha ezt érzed, ennél többet nem kívánhatsz magadtól, hiszen benned van az emléke. :-)

Puszi,
Éva

Tudod Évi, engem inkább az gyötör így anyák napja tájékán, hogy nem voltam-e én igazságtalan hozzá?
Az éltbe sok minden belefér. Biztos, hogy akkor is szeretett, amikor nem én voltam a fontos számára? Lehet.
De ezt az érzést már az én életem folyamán nem lehet kitörölni a szívemből. Mindig benne marad, mint feldolgozatlan, fájó emlék.

megtekintés Válasz erre: Mamóka

Tudod Évi, engem inkább az gyötör így anyák napja tájékán, hogy nem voltam-e én igazságtalan hozzá?
Az éltbe sok minden belefér. Biztos, hogy akkor is szeretett, amikor nem én voltam a fontos számára? Lehet.
De ezt az érzést már az én életem folyamán nem lehet kitörölni a szívemből. Mindig benne marad, mint feldolgozatlan, fájó emlék.

Azért szeretem a hétköznapokat, mert ahogy idősödünk, egyre érzékenyebbekké válunk és ha még van bennünk fájó emlék, azok ilyenkor ünnepek tájékán a felszínre törnek...

megtekintés Válasz erre:

Ő már régen megbocsátott neked, most inkább saját magát gyötri. Mindegy hogyan, egy rózsával, egy kedves támogató gondolattal, de jelezd felé, ha már csak lélekben is, hogy te szereted Őt. Valakinek az imént sátáni lelkületű gyerekekről írtam, "Csanádokról" akik ölnek: Anyákat Apákat, de írhatnék Anyákról, Apákról kik sátánként nem szülőként élik sivár életüket. De nem akarok ünneprontó lenni:)

Igen, így kellene éreznem.
Ő már visszajött hozzám, hisz azóta 4 unokám van, de ha nem akkor majd nemsokára a köztes létben biztosan találkozunk.

Ám a sátán lelkű szülőket és gyerekeket nem tudom élképzelni sem, pedig valóban léteznek.
Tudod Mamóka, anya, és gyermekként is megélem a problémádat. Nekem is volt sőt néha van is nézeteltérésem az anyukámmal, bár nagyon szeretem és mindent megteszek érte, de mégis. Az én lelkemben is gyúlnak néha "harag" tüzek, hiszen anyukám az öcsémet mindig is jobban szerette, védte, pátyolta,míg engem úgy éreztem ki tett az élet viharának. Én ma itt vagyok Vele, s járok az öcsém sírjához. A dédelgetett itt hagyta a jótevőt, "elmenekült " a gond elől.
Anyaként nekem is van nézeteltérésem a gyermekeimmel, és én is elváltam, bár számomra mindig is Ők voltak a fontosak. Rúgtam föl kényelmes életet ígérő kapcsolatot a gyerekeim érdekében.
Bármelyik helyzetet is nézem, azt mondom egy anya, sohasem haragszik a gyermekére, és mindig mindent megbocsájt. Amelyik nem az nem anya igazán szívből. AZ anyai szív sebezhetetlen, ha a gyerekéről van szó, bárhogyan megbántja is, mondunk dolgokat, de pár perc és másképp gondoljuk és már nem is haragszunk.
Adj egy szál rózsát az emlékeidnek, nyugtasd meg háborgó lelked, egy anya megbocsát.

Üdv puszi Éva.
Évike!
Valahogy így gondolom én is. Csak tudod, az ember már csak olyan, hogy a tüskét nagyon nehéz kivenni a szívből.
Így vagyok ezzel én is. Mást mond az eszem, és mást súg a szívem.
Ez talán már a mazochizmussal határos...nem tudom.

Amikor a férjem meghalt, engem epével műtöttek. Tudtam, hogy az utolsó idejét éli, mégsem lehettem mellette, úgy ahogy elterveztem, hogy fogom a kezét, ne menjen el egyedül....
Aztán így alakult. Mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy ezt nem tehettem meg. Sürgősségi műtétem volt, már átfúródott az epehólyag.

Érik az embert élete során visszafordíthatatlan események, amiken változtatni már nem tudunk, bármennyire is szeretnénk. Együtt kell vele élni, de én a felejtésre nem vagyok alkalmas.

megtekintés Válasz erre: Mamóka

Igen, így kellene éreznem.
Ő már visszajött hozzám, hisz azóta 4 unokám van, de ha nem akkor majd nemsokára a köztes létben biztosan találkozunk.

Ám a sátán lelkű szülőket és gyerekeket nem tudom élképzelni sem, pedig valóban léteznek.

"Sátán" ...létezik vagy sem, én nem tudom, nem ismerem a választ. Azt tudom, hogy ahol családi gyilkosságok történnek, ott mi lehet a hiba. A szeretet hiánya!
A sátán bennünk él, bennünk lakozik. Minden emberben megvan az ölési képesség, az erőszak. A többségben erősen elnyomva, a tudatalattiban, míg másoknál felszínre tör, aktivizálódik és rombol. sajnos ma minden erről szól. A TV, a média, a könyvek, stb, ez a trendi. Ezért is éri annyi támadás mostanában a családot.
Nagyon fontos, hogy szeressünk.Fontos, au emberiség létérdeke, hogy szeressünk. Feltételek nélkül. Én ezt teszem!

megtekintés Válasz erre:

"Sátán" ...létezik vagy sem, én nem tudom, nem ismerem a választ. Azt tudom, hogy ahol családi gyilkosságok történnek, ott mi lehet a hiba. A szeretet hiánya!
A sátán bennünk él, bennünk lakozik. Minden emberben megvan az ölési képesség, az erőszak. A többségben erősen elnyomva, a tudatalattiban, míg másoknál felszínre tör, aktivizálódik és rombol. sajnos ma minden erről szól. A TV, a média, a könyvek, stb, ez a trendi. Ezért is éri annyi támadás mostanában a családot.
Nagyon fontos, hogy szeressünk.Fontos, au emberiség létérdeke, hogy szeressünk. Feltételek nélkül. Én ezt teszem!

Ezt hirdetem és gyakorlom én is. A szeretetet.

Ha végig tekintek az életemen, rájövök, hogy gyűlölet soha nem volt a szívemben. Ha megbántottak, akkor inkább fájdalmat, sértettséget éreztem.
Haragot tartani pedig végképp nem tudtam. És az is karmikus feladatom, hogy nemet tudjak mondani.

Ezt viszont sokan ki is használták.

megtekintés Válasz erre: Mamóka

Ezt hirdetem és gyakorlom én is. A szeretetet.

Ha végig tekintek az életemen, rájövök, hogy gyűlölet soha nem volt a szívemben. Ha megbántottak, akkor inkább fájdalmat, sértettséget éreztem.
Haragot tartani pedig végképp nem tudtam. És az is karmikus feladatom, hogy nemet tudjak mondani.

Ezt viszont sokan ki is használták.

Nemet mondani bizony nem könnyű! Főleg saját magunknak nehéz nemet mondani.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: