újabb események régebbi események további események
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Búcsúztató

2010. május 31. - Látogatók száma: 35

Ezt a búcsúztatót Én írtam édesanyám temetésére, mely 2009. novemberében volt.

(…) Drága édesanyánk, közös életünkben kevésbé tudtunk megismerni téged. De azt tudtuk, hogy sok fájdalmat, de sok erőt is rejtettél magadban. Ha visszaemlékszem arra a kevéske dologra, amit rólad tudunk, büszkén gondolok vissza, hiszen hánytatott gyermekkorod során hamar meg kellett tanulnod önállóan vinni az életed, sőt igen korán rád hárultak olya felelősségek, ami nem csak a sajátod volt. Testvéreidet is szárnyaid alá kellett venned.
Később, amikor szerelmedet fiatalon az élettől elbúcsúztattad, és magad is kérdésessé váltál a földi élet felé, erőt vettél magadon, talpra álltál és újra terveztél. Így születhettünk meg mi a nővéremmel.
Rossz házasságodból a társadalom keményen ítélő szeme ellenére kiléptél, felvállaltad két kisgyermeked nevelését egyedül. Ilyen körülmények között, munka mellett bevállaltad azt is, hogy tovább tanulsz és elkezdted a gimnáziumot, nyelvet is tanultál, méghozzá örömmel.
Később találkoztál egy lehetőségnek hitt kapcsolattal, megragadtad azt, mint ahogy minden ember ezt tette volna, de ez is csak hátránynak mutatkozott az életedben. Igazi szeretetet, igazi segítséget ettől sem kaptál. Egyedül vitted egyre növekvő terheid.
Szerencsére akadtak azért jószívű, önzetlen rokonok, barátok, többek között unokatestvéreid, kik sokszor vettek le válladról terheket, de erőd fogyatkozván kétségbe esett döntéseket hoztál, és kétes eredményt hozó ideiglenes megoldásokat fogadtál el. Majd emiatt keményen elítélted, ostoroztad önmagad. Igazi örvénybe kerültél, melyből nagyon nehéz kimászni bármelyik embernek is.
Ezt az egyébként is nehéz időszakot tetőzte, hogy két öcsédet el kellett temetned. Kevés volt már az erőd. Szerencsére életed utolsó időszaka nyugodtabb volt, kis támaszt nyújtott élettársad, örömöt pedig unokád megszületése.

Életünk során akadtak olyan időszakok, mikor haragudtunk rád, nem értettünk, vádoltunk és el is ítéltünk. De később megértettünk, láttuk már, hogy emberfeletti szenvedéseken mentél keresztül, hogy mindent megtettél, ami tőled telt, és ennél több egy embertől sem várható el.
Pozitív hitetlenkedéssel gondolok vissza arra is, hogy mennyi erőszakot követtek el ellened, és Te sohasem éreztél haragot vagy bosszúvágyat, legfeljebb csalódottságot.
Akkor ezt gyengeségnek véltem, és ezt tudattam is veled, de ma már tudom, nagyon nagy belső erő, együttérzés és emberszeretet kellett ehhez!
Szeretnénk, hogy tudd megértünk, szerettünk és most is szeretünk téged, és azzal is tisztában vagyunk, hogy Te is szerettél minket!
Ezt sajnos a magunk köré épített erős védelmi falakon keresztül nem tudtuk egymásnak éveken át rendesen elmondani.
Pedig az élet közös játszma, és bármilyen legyen is: boldog vagy fájdalmakkal teli, szegény vagy gazdag… mindenképpen hasznos és szükséges, egyensúlyt hoz a léleknek.

Azt is kevesen tudják, hogy érzéseidet, a benned lévő gondolatokat saját írású versekben fejezted ki.
Ezek közül fel is olvasok néhány rövidet:

„Menj és tedd meg a lépteket
Az első ma és most legyen
Te is akard, hogy jó legyen
Ne csak várd hogy ő jöjjön
Kezd és dolgozz
Ne gondolkozz.
2000.04.28.

„Áldás – Békesség,
Ezt mondja a Szellem,
tehát az értelem.
Áldás – Békesség,
és higgyél énbennem.
Ezt mondja az Isten.
Szeressél engem,
és bízzál is bennem.
De éld az életed,
mit adtam én neked.”

Karácsony
E nap áldott, mint a többi
De ezt a nép megünnepli.
Ki így, ki úgy
de csillog az ég
és előttünk a mindenség.
2004.

De, hogy ne csak szomorú dolgokat mondjak, hoztam egy részletet Müller Péter Örömkönyvéből…, hogy hogyan tekint egy angyal a halálra:
„…számára nem létezik halál, és látja, hogy a halott nem megsemmisült, hanem megboldogult. Szíve szerint egy angyal vidám temetéseket rendezne, ahol sokat lehetne táncolni, mulatni, örvendezni, kacagni. És inni, rengeteget! Ha máshol nem, a temetőben bohócruhát öltene, állandóan tréfálna, bolondozna, nevetne, trombitálna; táncra kérné a gyászolókat, (…) – letépné róluk a gyászfátyolt, lecsókolná szemükről a sós könnyeket, és fülükbe énekelné az Örömódát”
Müller Péter: Örömkönyv

Búcsúztassuk hát, szomorúságunk mellett örömmel is Őt. Örömmel, hisz hazafelé tart, az örök szeretet – igazi otthonunk – birodalmába.

A cikket írta: Monchery

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 31. 20:21
Köszönöm! Nagyon kedvesek vagytok!!
2010. május 31. 20:09
VELED érzek, Kedves Monchery!!!!!!!! Én is magam írtam-mondtam búcsúztatót!!!!!!! Szeretettel: Ági!!! IGEN, csodás létben létezik már!!!!!!!! TUDOM!!!!!!!
2010. május 31. 17:35
A leírtak alapján nem csak hogy érezte, hanem tudta is. Alapból olyan embernek írtad le aki csak jót akart mindenkinek és aki hitt abban, hogy az emberek jók...kár hogy nem lehet már Veled.Részvétem.
2010. május 31. 16:12
Köszönöm Tündér!
Szerencsére a családi helyzet miatt érzett haragom és sértettségem még életében átalakult megértéssé és szeretetté. Remélem érezte ő is!
2010. május 31. 16:00
Mélyen megrendítő, de ugyanakkor nagyon szép! Érződik, hogy minden sorodat az édesanyád iránti szereteted és tiszteleted itatta át. Őszinte részvétem!


Pussz,
Tündér :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: