újabb események régebbi események további események
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra

Büntetésből vagy a világon

2010. július 7. - Látogatók száma: 60

Még a mai napig is felhangzik bennem, de már csak legyintek anyám unintelligens kinyilatkoztatásán.

Történt akkor, mikor már hét hónapos terhes voltam, s szeptemberben otthon maradtam. Szinte másfél hónapot kellett volna még dolgoznom, hogy szülési szabadságra jöjjek, de úgy döntöttem, hogy az osztályom is inkább az elejétől fogva ismerje meg új osztályfőnökét, s ki tudja, végig tudtam volna dolgozni.

Eleinte kényelmes volt, mindenre jutott időm. Olyasfajta, felkészülési időszaknak neveztem ezt. Férjem a munkában.
Azonban csengettek. Még ilyen lassan nem nyitottam ajtót, valahogy ismeretlennek tűnt a csengetési stílus, idegenként hatott rám. Még a helyére rakott kulcsot sem akartam megtalálni.

Kinyitottam.

S, velem szemben állt anyám. Kötelező puszi, betessékelés, hellyel való kínálás, nyögvenyelős beszélgetés.
Mosolyogtam.

Gondolom, furcsa volt látnia a lányát terhesen. Pedig nem is Én voltam az első terhes lánya. Hiába erőltettem, hogy az időjárás jó téma, mégis csak felhánytorgatta ismételten a régen, gyermekkorban átélteket. Hiába próbáltam elterelni a beszédet, minduntalan visszatért, mert tízezerszeresen is ki akarta beszélni magából a számomra is átélt borzalmakat. Azonban ügyet sem vetett rám.
Praktikához, cselhez folyamodtam, hogy főznöm kell, hátha annak hangja eltereli a figyelmemet, s nem hallom anyámat.
Az ebéd hamar megfőtt. El is fáradtam, leültünk a lányom szobájába. - Valahogy mindig is azt éreztem, hogy lányom lesz, pedig meg sem kérdeztük.

S, ekkor mertem arról beszélni, milyen jól érzem magam, ha kell a férjem segít, egy kicsit boldog voltam. Persze félelmeimről nem mertem beszélni, nehogy visszaterelődjünk a régmúltba. Ám, örömöm láttán ismét beindultak a szemei, láttam, nincs visszaút.
Csak úgy dőlt belőle a szó, mi az, hogy a szó, az átok, mert neki ez nem adatott meg. S, egyszerűen odavágta szinte somolyogva, hogy "ti is büntetésből vagytok a világon!" Még meg is magyarázta, hogy Ő mennyire kiszúrt apánkkal, hogy ikrek lettünk. Én meg csak nyeltem könnyeimet, s azon gondolkodtam, hogy nem is apánkkal szúrt ki, hanem magával és velünk.
Hogy lehet egy gyermeket felhasználni a másik házastárs bosszantására? Hát így!
Kegyetlen szavai pedig teljesen beivódtak a lelkembe. Fel sem fogta, hogy ezzel mekkora kárt okozott. Nyelvével feltépte az ember lelkét, a sebeit meg újra felszaggatta, ha kellett.

Évekkel később szembesíteni akartam ezzel a mondatával, de még kevesebb miatt is megátkozott.
Senkinek nem kívánok ilyen anyát!
Csak annyit kérdeztem meg tőle, hogy megtörtént a válásom, de arra mondjon magyarázatot, miért tudom a két gyermekemet mégis csak szeretni, mikor az apjuk hagyott el.
Sosem kaptam meg tőle a választ, de jobb is, mert fel sem tudja fogni azt, mi a szeretet, a feltétel nélküli!

Azóta nem érdekel a mondata, egy éve láttam utoljára, de nem is akarom tudni, hogy van. Iszonyatosan sok idő kell, hogy oly távol legyenek a régmúlt eseményei, hogy meg tudjak bocsátani vétkeiért.

Addig is itt van a két gyermekem, kikre időmet és energiámat fordítom, s kitöltik az életem nagy részét, a többit meg a hobbijaimnak szentelem.
Számomra így kerek a világ.
Legalább is az Én, a mi világunk.

A cikket írta: kiki64

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 21. 19:46
örültem, hogy itt jártál, kedves Baya

:)
2010. július 23. 17:09
Kedves Kiki !

Olvasom írásaid - igen mélyen beleláttál abba a feneketlen kútba ami az élet.
Magam tapasztalatából is tudom, akármilyen sötét van, valahol mindig van fény is.
Az a jó, hogy bár a sötétben bukdácsolva , de megtaláljuk.
Örülök hogy olvashatlak, és így egy kicsit ismerhetlek, ismeretlenül is.

Üdv,
Zita
2010. július 11. 01:53
mellette?
majd írok egy-két olyan megnyilvánulásáról, ami csak annyit jelent, hogy miért lettem-lettünk oly hamar önállóak gyermekekként
ezt a kijelentését nem értem, miért tette, s nem is tudom megbocsátani
mert kegyetlen kijelentés
s ilyenkor mindig eszembe jutnak a derékszíjjal, a gumislaggal és egyéb dologgal való megveretésünket
mindig is irigy volt arra, akinek a családi élete, még ha egy kicsit rövid időre, de boldogabbnak tűnt, mint az ő élete
én is megjártam a lelkek poklát, de mégsem kap el a sárga irigység mások esetleges jobb élete miatt, mert én jól érzem abban a helyzetben magam, amiben élek
:)
2010. július 10. 21:58
Nahát! Nagyon érdekes megnyilvánulásai vannak az anyukádnak. Ha összességében nézed őt, akkor sem tudsz egy apróságot sem felhozni érvként mellette?
2010. július 8. 07:04
:)
2010. július 8. 06:47

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. július 7. 22:05

kedves Katkat!
örülj, hogy itt vagy, írásaiddal te is sok mindenkinek segítesz, rávilágítasz sok mindenre, jó, hogy élsz, és vagy és alkotsz!!!
ez a legfontosabb
:)
hidd el!

kiki64!

Köszönöm megtisztelő szavaidat!!!! Igyekszem,jót cselekedni,mosolyogni,amit nyújtok,azt kapom vissza!!!))))))
2010. július 7. 22:05

megtekintés Válasz erre: katkat - 2010. július 7. 21:17

Nincs válasz rá,legalábbis én még nem találtam rá.

kedves Katkat!
örülj, hogy itt vagy, írásaiddal te is sok mindenkinek segítesz, rávilágítasz sok mindenre, jó, hogy élsz, és vagy és alkotsz!!!
ez a legfontosabb
:)
hidd el!
2010. július 7. 22:02
a válasz csak a szeretet "oltárán" kereshetjük
vagy van, vagy nincs, persze annak feltételnélkülinek kell lennie!
:)
2010. július 7. 21:17

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. július 7. 19:31

ez az, amit nem tudok elfogadni és megérteni!
miért a gyermekeken "verik" le boldogtalanságukat?

:)

Nincs válasz rá,legalábbis én még nem találtam rá.
2010. július 7. 20:54
gondoltam, tudom, bárcsak az lett volna, de az élet sokszorosan ismétli magát
:)
2010. július 7. 19:31

megtekintés Válasz erre: katkat - 2010. július 7. 19:05

Szerelem gyerekként nem kívánatos voltam anyámnak (apámat soha nem ismertem). Úgy éltem meg gyermek éveimet,hogy csak azt hallottam "minek van ez a világon hogy lehetne megszabadulni tőle"...Tudom milyen érzés "nemkívánt gyereknek" lenni!!!!!!!!!((((((

ez az, amit nem tudok elfogadni és megérteni!
miért a gyermekeken "verik" le boldogtalanságukat?

:)
2010. július 7. 19:30

megtekintés Válasz erre: Lyza - 2010. július 7. 15:36

Torokszorító volt olvasni, hogy ilyen anyák is vannak, akik megkeserítik a gyermekük életét! Az én anyám olyan szép levelet írt amikor terhes voltam, hogy ha most is elolvasom, kipördül a könnyem.Ő már nincs köztünk, de szavai örök emlékűek szeretetéről.
Ölelésem: Lyza

na erre tényleg irigy vagyok, de csak a normális határokon belül
inkább a hiánya mardos
:)
2010. július 7. 19:05
Szerelem gyerekként nem kívánatos voltam anyámnak (apámat soha nem ismertem). Úgy éltem meg gyermek éveimet,hogy csak azt hallottam "minek van ez a világon hogy lehetne megszabadulni tőle"...Tudom milyen érzés "nemkívánt gyereknek" lenni!!!!!!!!!((((((
2010. július 7. 15:36
Torokszorító volt olvasni, hogy ilyen anyák is vannak, akik megkeserítik a gyermekük életét! Az én anyám olyan szép levelet írt amikor terhes voltam, hogy ha most is elolvasom, kipördül a könnyem.Ő már nincs köztünk, de szavai örök emlékűek szeretetéről.
Ölelésem: Lyza
2010. július 7. 14:28
igaz, de mint minden szülő én is "megszenvedem" a kamaszkort, de mint Vekerdi Tamás mondta, ezt csak átvészelni lehet.
teszem és várok, figyelek és terelem őket, kedves CSKati

:)
2010. július 7. 14:27
szerintem is, kedves Babenko
:)
2010. július 7. 12:17
A lényeg az utolsó előtti mondatodban van! Arra kell vigyázni!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: