Büntetésből vagy a világon
Látogatók száma: 60
Még a mai napig is felhangzik bennem, de már csak legyintek anyám unintelligens kinyilatkoztatásán.
Történt akkor, mikor már hét hónapos terhes voltam, s szeptemberben otthon maradtam. Szinte másfél hónapot kellett volna még dolgoznom, hogy szülési szabadságra jöjjek, de úgy döntöttem, hogy az osztályom is inkább az elejétől fogva ismerje meg új osztályfőnökét, s ki tudja, végig tudtam volna dolgozni.
Eleinte kényelmes volt, mindenre jutott időm. Olyasfajta, felkészülési időszaknak neveztem ezt. Férjem a munkában.
Azonban csengettek. Még ilyen lassan nem nyitottam ajtót, valahogy ismeretlennek tűnt a csengetési stílus, idegenként hatott rám. Még a helyére rakott kulcsot sem akartam megtalálni.
Kinyitottam.
S, velem szemben állt anyám. Kötelező puszi, betessékelés, hellyel való kínálás, nyögvenyelős beszélgetés.
Mosolyogtam.
Gondolom, furcsa volt látnia a lányát terhesen. Pedig nem is Én voltam az első terhes lánya. Hiába erőltettem, hogy az időjárás jó téma, mégis csak felhánytorgatta ismételten a régen, gyermekkorban átélteket. Hiába próbáltam elterelni a beszédet, minduntalan visszatért, mert tízezerszeresen is ki akarta beszélni magából a számomra is átélt borzalmakat. Azonban ügyet sem vetett rám.
Praktikához, cselhez folyamodtam, hogy főznöm kell, hátha annak hangja eltereli a figyelmemet, s nem hallom anyámat.
Az ebéd hamar megfőtt. El is fáradtam, leültünk a lányom szobájába. - Valahogy mindig is azt éreztem, hogy lányom lesz, pedig meg sem kérdeztük.
S, ekkor mertem arról beszélni, milyen jól érzem magam, ha kell a férjem segít, egy kicsit boldog voltam. Persze félelmeimről nem mertem beszélni, nehogy visszaterelődjünk a régmúltba. Ám, örömöm láttán ismét beindultak a szemei, láttam, nincs visszaút.
Csak úgy dőlt belőle a szó, mi az, hogy a szó, az átok, mert neki ez nem adatott meg. S, egyszerűen odavágta szinte somolyogva, hogy "ti is büntetésből vagytok a világon!" Még meg is magyarázta, hogy Ő mennyire kiszúrt apánkkal, hogy ikrek lettünk. Én meg csak nyeltem könnyeimet, s azon gondolkodtam, hogy nem is apánkkal szúrt ki, hanem magával és velünk.
Hogy lehet egy gyermeket felhasználni a másik házastárs bosszantására? Hát így!
Kegyetlen szavai pedig teljesen beivódtak a lelkembe. Fel sem fogta, hogy ezzel mekkora kárt okozott. Nyelvével feltépte az ember lelkét, a sebeit meg újra felszaggatta, ha kellett.
Évekkel később szembesíteni akartam ezzel a mondatával, de még kevesebb miatt is megátkozott.
Senkinek nem kívánok ilyen anyát!
Csak annyit kérdeztem meg tőle, hogy megtörtént a válásom, de arra mondjon magyarázatot, miért tudom a két gyermekemet mégis csak szeretni, mikor az apjuk hagyott el.
Sosem kaptam meg tőle a választ, de jobb is, mert fel sem tudja fogni azt, mi a szeretet, a feltétel nélküli!
Azóta nem érdekel a mondata, egy éve láttam utoljára, de nem is akarom tudni, hogy van. Iszonyatosan sok idő kell, hogy oly távol legyenek a régmúlt eseményei, hogy meg tudjak bocsátani vétkeiért.
Addig is itt van a két gyermekem, kikre időmet és energiámat fordítom, s kitöltik az életem nagy részét, a többit meg a hobbijaimnak szentelem.
Számomra így kerek a világ.
Legalább is az Én, a mi világunk.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Olvasom írásaid - igen mélyen beleláttál abba a feneketlen kútba ami az élet.
Magam tapasztalatából is tudom, akármilyen sötét van, valahol mindig van fény is.
Az a jó, hogy bár a sötétben bukdácsolva , de megtaláljuk.
Örülök hogy olvashatlak, és így egy kicsit ismerhetlek, ismeretlenül is.
Üdv,
Zita
majd írok egy-két olyan megnyilvánulásáról, ami csak annyit jelent, hogy miért lettem-lettünk oly hamar önállóak gyermekekként
ezt a kijelentését nem értem, miért tette, s nem is tudom megbocsátani
mert kegyetlen kijelentés
s ilyenkor mindig eszembe jutnak a derékszíjjal, a gumislaggal és egyéb dologgal való megveretésünket
mindig is irigy volt arra, akinek a családi élete, még ha egy kicsit rövid időre, de boldogabbnak tűnt, mint az ő élete
én is megjártam a lelkek poklát, de mégsem kap el a sárga irigység mások esetleges jobb élete miatt, mert én jól érzem abban a helyzetben magam, amiben élek
:)
Válasz erre: kiki64
kedves Katkat!
örülj, hogy itt vagy, írásaiddal te is sok mindenkinek segítesz, rávilágítasz sok mindenre, jó, hogy élsz, és vagy és alkotsz!!!
ez a legfontosabb
:)
hidd el!
Köszönöm megtisztelő szavaidat!!!! Igyekszem,jót cselekedni,mosolyogni,amit nyújtok,azt kapom vissza!!!))))))
Válasz erre: katkat
Nincs válasz rá,legalábbis én még nem találtam rá.
örülj, hogy itt vagy, írásaiddal te is sok mindenkinek segítesz, rávilágítasz sok mindenre, jó, hogy élsz, és vagy és alkotsz!!!
ez a legfontosabb
:)
hidd el!
vagy van, vagy nincs, persze annak feltételnélkülinek kell lennie!
:)
Válasz erre: kiki64
ez az, amit nem tudok elfogadni és megérteni!
miért a gyermekeken "verik" le boldogtalanságukat?
:)
:)
Válasz erre: katkat
Szerelem gyerekként nem kívánatos voltam anyámnak (apámat soha nem ismertem). Úgy éltem meg gyermek éveimet,hogy csak azt hallottam "minek van ez a világon hogy lehetne megszabadulni tőle"...Tudom milyen érzés "nemkívánt gyereknek" lenni!!!!!!!!!((((((
miért a gyermekeken "verik" le boldogtalanságukat?
:)
Válasz erre: Lyza
Torokszorító volt olvasni, hogy ilyen anyák is vannak, akik megkeserítik a gyermekük életét! Az én anyám olyan szép levelet írt amikor terhes voltam, hogy ha most is elolvasom, kipördül a könnyem.Ő már nincs köztünk, de szavai örök emlékűek szeretetéről.
Ölelésem: Lyza
inkább a hiánya mardos
:)
Ölelésem: Lyza
teszem és várok, figyelek és terelem őket, kedves CSKati
:)
:)