újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Emlékek

Látogatók száma: 26

"Szél űzi messze a fellegeket, körötte lángol az ég. Nyújtsd ide édes a kis kezedet, ki tudja látlak-e még.. Ki tudja ölel-e a két karom, ki tudja csókol-e a szám galambom........."

Egyszer régi katonanótát énekelgettem, amikor anyu hangos zokogásban tört ki! Megijedtem, nem tudtam mi lett hirtelen a baja. Aztán a könnyei között elmesélte.
A háború alatt, amikor anyánk fiatal leány volt, egy katonatiszt, egy zászlós, szerenádot adott neki. Anyánk, nagyanyám felügyelete mellett elfogadta a szerenádot és beszélt is a zászlóssal. Az, megkérte, hogy másnap, amikor indulnak a frontra a katonáival, anyám menjen ki az állomásra és búcsúztassa el ott a vonatnál. De nagyapánk közbeszólt, és másnap nem engedte ki anyámat az állomásra!
Nem fiatal lánynak való az! - mondta akkor szigorúan.
- Nem engedett el a nagyapátok! Sosem tudtam meg utána, hogy mi lett vele! Életben maradt-e, visszajött- e a frontról! - sírta anyám akkor nekem, a már felnőtt lányának.
Meghatódtam, megrendültem. Mennyire fájhatott az akkor anyunak, hogy nem tudott attól a fiatal katonától búcsúzni, ha még idős korában is elsírja magát miatta! :(
De mindenezek ellenére, lánykoromban sokszor hallottam ezt a mondatot anyám szájából, ha buliba készültem, vagy kirándulni mentem volna több napra a gyári fiatalsággal. Sok mindenről lemaradtam azért, mert az nem nekem való volt anyánk szerint. Volt egy időszak, amikor nagyon bántott, mert akkor úgy éreztem, hogy korlátozva vagyok. De volt olyan időszak is, amikor hallottam a híreket egy - egy ilyen mulatság után fogant gyerekekről, abortuszról, vagy éppen kikényszerített házasságról, hullarészegre itatott lányokról, és akkor valahogy örültem, hogy Én kimaradtam ezekből. S, talán ennek a mondatnak a gyakoriságának köszönhetem, hogy sosem kellett a lelkiismeretemet olyannal megterhelnem, hogy egy családtól vegyem el a férfit, aki hozzájuk tartozott. Talán ennek köszönhető, hogy az életemből a mai napig kimaradtak olyan dolgok, amelyek ha társaságba szóba kerülnek, vagy olvasok róluk, kényelmetlenül érzem magam.
Ezt is anyámtól kaptam és valahogy most már nem lázadozok az ellen, hogy ilyennek nevelt.

A cikket írta: Babenko

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Jól nevelt a mamád!
Kezdetben mindannyian lázadozunk de idővel megértjük mi miért történt.
Ahhoz, hogy a gyerekeink jó véleményt mondjanak és írjanak rólunk, jó szülőnek kell lennünk. Hiszen mi adjuk a mintát, amit követni tudnak és mi közvetítjük feléjük az értékeket.
Biztos vagyok abban, hogy a mai huszonévesek nagy többsége szeretettel és tisztelettel írna az anyukájáról.

megtekintés Válasz erre: Laura

Na, látod, ott a szó, hogy reméled, hát! ez az, hogy csak én is...

Tudod előbb utóbb mindenkinek megjön az esze, és rájön, hogy az a szülő nem rosszat akart, amikor tiltott valamit! :)

megtekintés Válasz erre: Babenko

Remélem igen!

Na, látod, ott a szó, hogy reméled, hát! ez az, hogy csak én is...
Nagyon jó érzés ilyen édesanya-lánya kapcsolatról olvasni! Bízom, lányom is így gondol rám, fiam is. Te is nagyon jó anyuka és nagymama vagy!! szeretettel: Ági
Remélem igen!
Kíváncsi lennék egy huszonéves, a mai huszonévesek, tudnának-e ilyen szeretettel és tisztelettel írni az anyukájukról?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: