újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Emlékek

Látogatók száma: 83

Nem gondolom a sorba...

Anyám kérges, dolgos keze jutott eszembe. Soha nem értettem, hogyan lehetett azzal a kézzel oly finoman simogatni. A tőle kapott pofonok emléke is megszépült. Nem a fájdalom jut mára eszembe.

- Tata, felemelsz?
- Nem bírlak Atika - mosolygok.
- Deeee! Emelj fel! - követelődzik a gyerek.
Nézem. Unoka... Egy törpe csoda...
- A tata nem bír téged felemelni - mondja a lányom, és felemeli a fiát. Az ölébe ülteti. A tatának te olyan nehéz vagy, mint egy vizes homokzsák.
- Teri, te emlékszel még nagyanyádra?
- Apa... nem nagyon - süti le a szemét szégyenkezve.
- Jaj már, én is egyre kevésbé... Szomorú - mondom búsan.

Pedig, mindenre emlékszem...

Négykézláb mászott, és erős kezeivel húzkodta ki a gazt a földből. Elvesztett apánk helyett is elvégzett mindent a ház körül. A veszteségek sem vették erejét. Kemény asszony volt. Az arca van előttem. A mélyen barázdált ráncok. A szemei. Azok a kezek....

- Erzsí gyere mán! Hozd ide nekem aztat ott! - kéri a kisfiú, a nagyobb unokám.
- Nem hozom. Menj érte magad! - felesel vissza az.
- Légy szíves, ne kiabáljatok, a tatával akarok beszélgetni - szól a gyerekekre Teri.

A lemenő nap jut eszembe, amikor utoljára elkísért engem. Átkarolt és megölelt. Meleg ölelés volt. Erőt adó. Azt hinné az ember, hogy annyi sok év távlatából ez már elveszett. De valahogy erősebb, minél közelebb kerülünk egymáshoz.

- Valamelyik nap kinn voltam a temetőben - mondom.

Csend vett körül.

- Tata! - visít a harmadik unokám.

Anyámmal beszélgettem. - Mama... - suttogtam magamban, csendesen. Hosszan figyeltem a választ. A feketerigók énekeltek csupán. A lemenő nap sugarai megvilágították a szürke, poros fejfát.

- Mér nem adja mán ide? Tata segíts!
A gyerekek körbe-körbe szaladgálnak az ebédlő asztal körül. Hol egyik bukik majd orra, hol a másik rúg bele az egyik szék lábába. A felnőttek mintha ott se lennének.
- Kitöritek a nyakatokat! - kiált rájuk a lányom.

Pár juharfa lengedezett a szélben. Anyám arca frissen megjelent. Illatát éreztem. Hallottam lépteit.

A gyerekek zaja elhalkul. Becsukom az ajtót.
Ideülök a gép elé.
Bekapcsolom. - Más világ - gondolom. Átköltözöm ide.
Mennyire más...

A cikket írta: bokorur

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Ez nagyon szép... Érdekes csak mi idősebbek tudunk így elmélázni, régi emlékeket mondunk ki hangosan... választ sem igen várva... Minden rájuk emlékeztet, amikor kint vagyok a kertben. Szeretek egyedül lenni, észrevettem más is. Nem nehéz annak kitalálni, miért, akinek a szerettei már messze vannak...

Köszönöm, nem vagyok egyedül ezzel, látom...
Igazi 21. századi idill. Szerintem sokan irigyelnék ezt az állapotot.
Tisztelt Bokor Úr!

Megható, szép emlékezés! Köszönjük, hogy beavatott minket legbelső gondolataiba!

Pussz,

Tündér
Tisztelt Bokor Úr!

Most is , mint mindíg, meghatott az írása, ennél csak az a jobb, amikor azt érzem, "a saját gondolataimat" írja meg sokkal szebben, mint én valaha is tudnám! Köszönöm!
Ön egy igaz ember, aki példát adhat, és ad is!

Maresz
Tisztelt Bokorur!

Nem egyszerűen jó írás, nem csak jó volt olvasni, de sikerült átadni az érzéseket is, hangulata van. Köszönöm!

Tisztelettel,
Janó

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

Igazi 21. századi idill. Szerintem sokan irigyelnék ezt az állapotot.

Tökéletes megfogalmazás! Így van.
Tisztelt Tanár úr!
Én is csak ennyit tudok jól volt olvasni!
Ty
Kedves Bokor Úr!
Kedvet kaptam túlélni a következő 40 évet...
Köszönöm!
A

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ez nagyon szép... Érdekes csak mi idősebbek tudunk így elmélázni, régi emlékeket mondunk ki hangosan... választ sem igen várva... Minden rájuk emlékeztet, amikor kint vagyok a kertben. Szeretek egyedül lenni, észrevettem más is. Nem nehéz annak kitalálni, miért, akinek a szerettei már messze vannak...

Köszönöm, nem vagyok egyedül ezzel, látom...

Tisztelt Éva!
Örülök, hogy kiolvasta a gondolataimat.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

Igazi 21. századi idill. Szerintem sokan irigyelnék ezt az állapotot.

Tisztelt Pumukli!
Ez csak egy pillanat volt, a nem irigylésre méltó részek máshol olvashatók.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tündér

Tisztelt Bokor Úr!

Megható, szép emlékezés! Köszönjük, hogy beavatott minket legbelső gondolataiba!

Pussz,

Tündér

Tisztelt Tündér!
Köszönöm, hogy olvasott.
Bokor

megtekintés Válasz erre: maresz058

Tisztelt Bokor Úr!

Most is , mint mindíg, meghatott az írása, ennél csak az a jobb, amikor azt érzem, "a saját gondolataimat" írja meg sokkal szebben, mint én valaha is tudnám! Köszönöm!
Ön egy igaz ember, aki példát adhat, és ad is!

Maresz

Tisztelt Maresz!
Köszönöm, hogy megtisztel azzal, hogy olvas!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Janó

Tisztelt Bokorur!

Nem egyszerűen jó írás, nem csak jó volt olvasni, de sikerült átadni az érzéseket is, hangulata van. Köszönöm!

Tisztelettel,
Janó

Tisztelt János!
Én köszönöm, hogy erre járt!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tyson

Tisztelt Tanár úr!
Én is csak ennyit tudok jól volt olvasni!
Ty

Kedves Barátom!
Köszönöm Néked is az olvasásom!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Ailet

Kedves Bokor Úr!
Kedvet kaptam túlélni a következő 40 évet...
Köszönöm!
A

Tisztelt Ailet!
Ha már csak ezt eredményezte ezen írásom, hogy Ön kedvet kapott még negyven évre, már megérte.
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: