Emlékek
Látogatók száma: 83
Nem gondolom a sorba...
Anyám kérges, dolgos keze jutott eszembe. Soha nem értettem, hogyan lehetett azzal a kézzel oly finoman simogatni. A tőle kapott pofonok emléke is megszépült. Nem a fájdalom jut mára eszembe.
- Tata, felemelsz?
- Nem bírlak Atika - mosolygok.
- Deeee! Emelj fel! - követelődzik a gyerek.
Nézem. Unoka... Egy törpe csoda...
- A tata nem bír téged felemelni - mondja a lányom, és felemeli a fiát. Az ölébe ülteti. A tatának te olyan nehéz vagy, mint egy vizes homokzsák.
- Teri, te emlékszel még nagyanyádra?
- Apa... nem nagyon - süti le a szemét szégyenkezve.
- Jaj már, én is egyre kevésbé... Szomorú - mondom búsan.
Pedig, mindenre emlékszem...
Négykézláb mászott, és erős kezeivel húzkodta ki a gazt a földből. Elvesztett apánk helyett is elvégzett mindent a ház körül. A veszteségek sem vették erejét. Kemény asszony volt. Az arca van előttem. A mélyen barázdált ráncok. A szemei. Azok a kezek....
- Erzsí gyere mán! Hozd ide nekem aztat ott! - kéri a kisfiú, a nagyobb unokám.
- Nem hozom. Menj érte magad! - felesel vissza az.
- Légy szíves, ne kiabáljatok, a tatával akarok beszélgetni - szól a gyerekekre Teri.
A lemenő nap jut eszembe, amikor utoljára elkísért engem. Átkarolt és megölelt. Meleg ölelés volt. Erőt adó. Azt hinné az ember, hogy annyi sok év távlatából ez már elveszett. De valahogy erősebb, minél közelebb kerülünk egymáshoz.
- Valamelyik nap kinn voltam a temetőben - mondom.
Csend vett körül.
- Tata! - visít a harmadik unokám.
Anyámmal beszélgettem. - Mama... - suttogtam magamban, csendesen. Hosszan figyeltem a választ. A feketerigók énekeltek csupán. A lemenő nap sugarai megvilágították a szürke, poros fejfát.
- Mér nem adja mán ide? Tata segíts!
A gyerekek körbe-körbe szaladgálnak az ebédlő asztal körül. Hol egyik bukik majd orra, hol a másik rúg bele az egyik szék lábába. A felnőttek mintha ott se lennének.
- Kitöritek a nyakatokat! - kiált rájuk a lányom.
Pár juharfa lengedezett a szélben. Anyám arca frissen megjelent. Illatát éreztem. Hallottam lépteit.
A gyerekek zaja elhalkul. Becsukom az ajtót.
Ideülök a gép elé.
Bekapcsolom. - Más világ - gondolom. Átköltözöm ide.
Mennyire más...
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Köszönöm, nem vagyok egyedül ezzel, látom...
Megható, szép emlékezés! Köszönjük, hogy beavatott minket legbelső gondolataiba!
Pussz,
Tündér
Most is , mint mindíg, meghatott az írása, ennél csak az a jobb, amikor azt érzem, "a saját gondolataimat" írja meg sokkal szebben, mint én valaha is tudnám! Köszönöm!
Ön egy igaz ember, aki példát adhat, és ad is!
Maresz
Nem egyszerűen jó írás, nem csak jó volt olvasni, de sikerült átadni az érzéseket is, hangulata van. Köszönöm!
Tisztelettel,
Janó
Válasz erre: Pumukli56
Igazi 21. századi idill. Szerintem sokan irigyelnék ezt az állapotot.
Én is csak ennyit tudok jól volt olvasni!
Ty
Kedvet kaptam túlélni a következő 40 évet...
Köszönöm!
A
Válasz erre: zsoltne.eva
Ez nagyon szép... Érdekes csak mi idősebbek tudunk így elmélázni, régi emlékeket mondunk ki hangosan... választ sem igen várva... Minden rájuk emlékeztet, amikor kint vagyok a kertben. Szeretek egyedül lenni, észrevettem más is. Nem nehéz annak kitalálni, miért, akinek a szerettei már messze vannak...
Köszönöm, nem vagyok egyedül ezzel, látom...
Örülök, hogy kiolvasta a gondolataimat.
Bokor
Válasz erre: Pumukli56
Igazi 21. századi idill. Szerintem sokan irigyelnék ezt az állapotot.
Ez csak egy pillanat volt, a nem irigylésre méltó részek máshol olvashatók.
Bokor
Válasz erre: Tündér
Tisztelt Bokor Úr!
Megható, szép emlékezés! Köszönjük, hogy beavatott minket legbelső gondolataiba!
Pussz,
Tündér
Köszönöm, hogy olvasott.
Bokor
Válasz erre: maresz058
Tisztelt Bokor Úr!
Most is , mint mindíg, meghatott az írása, ennél csak az a jobb, amikor azt érzem, "a saját gondolataimat" írja meg sokkal szebben, mint én valaha is tudnám! Köszönöm!
Ön egy igaz ember, aki példát adhat, és ad is!
Maresz
Köszönöm, hogy megtisztel azzal, hogy olvas!
Bokor
Válasz erre: Janó
Tisztelt Bokorur!
Nem egyszerűen jó írás, nem csak jó volt olvasni, de sikerült átadni az érzéseket is, hangulata van. Köszönöm!
Tisztelettel,
Janó
Én köszönöm, hogy erre járt!
Bokor
Válasz erre: Tyson
Tisztelt Tanár úr!
Én is csak ennyit tudok jól volt olvasni!
Ty
Köszönöm Néked is az olvasásom!
Bokor
Válasz erre: Ailet
Kedves Bokor Úr!
Kedvet kaptam túlélni a következő 40 évet...
Köszönöm!
A
Ha már csak ezt eredményezte ezen írásom, hogy Ön kedvet kapott még negyven évre, már megérte.
Bokor